Tóth János: Növelni az állami támogatást, szinten tartani a hallgatói létszámot
Február 1-től új rektor irányítja a komáromi Selye János Egyetemet. Tóth János számára, aki 2009 és 2017 között már ellátta ezt a tisztséget, nem ismeretlen ez a „húzós” munkakör. Ám ahogy ottjártunkkor elmondta, szüksége van néhány hétre ahhoz, hogy újra mindent átlásson. Csak pár napja vette át az egyetem irányítását, de máris sürgető feladat az intézmény új költségvetésének a kidolgozása. Kihívásokból nem lesz hiány a következő években, amelyek közül a legfontosabbnak az egyetem anyagi helyzetének és hallgatói létszámának stabilizálását tartja.
Ön a kezdetektől itt dolgozik az egyetemen. Hogyan látja az intézmény jelenét?
Nagyra értékelem, hogy intézményünk már húsz éve létezik és tanulmányi programok széles választékával várja a továbbtanulni kívánó fiatalokat. Örvendetes, hogy az alap- és mesterképzés mellett valamennyi karunkon folytatunk doktoranduszi képzést is. Az elmúlt években némi csökkenést tapasztaltunk a hallgatói létszámokban, de nem olyan mértékben, mint a többi egyetemen. Ezt mindenképpen jó pontként könyvelem el. Százhúsz oktatónk van, akik körében a lemorzsolódás elenyésző. Ugyanez érvényes a nem pedagógiai alkalmazottakra is, tehát stabil humán erőforrással rendelkezünk. Ennek köszönhetően könnyebb dolgunk van az esetleges irányváltásnál vagy a képzések alakításánál.
Melyek a legsürgetőbb feladatok?
A nagyon közeli jövőben két komoly feladat vár ránk. Március közepéig kell kidolgoznunk és leadnunk a tudományterületeken belül az értékeléseinket öt évre visszamenőleg. Ennek a kötelességnek a felsőoktatási intézmények periodikus tudományos, fejlesztési és egyéb kreatív tevékenységek értékelésének keretében (VER 2026) kell eleget tennünk. Ha ez az értékelés jól sikerül, akkor a következő öt évben a kutatásokra állami támogatást kapunk. Az egyetem finanszírozását két meghatározó tétel alakítja. Az állami támogatás egy részét az oktatásra, a másik részét pedig kutatásra, tudományos teljesítményre kapjuk. Nem mindegy, mekkora ez az összeg, hogy évi 6,4 vagy 7 milliós támogatást kapunk-e. Ezért is kell törekednünk arra, hogy az egyetem a tudományosság terén előre lépjen. Fontos és továbbra is elengedhetetlen számunkra a magyar állam támogatása is. Terveink között szerepel az inaugurációs, habilitációs eljárások folytatása, már alakul is ezek köre. Ami az akkreditációt illeti, el kell mondjam, hogy kétféle akkreditációs folyamat van. Az egyik, amit mi, a saját belső minőségbiztosítási rendszerünkön belül indítunk be és fogadunk el. Az új szakokat viszont kötelező külső akkreditációs ügynökséggel elfogadtatnunk, ami bonyolultabb és hosszadalmasabb folyamat.
Ha már az újdonságokat említette, várható-e az informatikai kar leválása a gazdaságtudományi karról, amit egy ideje rebesgetnek? Lesznek-e új tanszékek?
Egyelőre nem aktuális, mert a két karnak külön-külön kevés hallgatója lenne. A szétválás egyébként nem rektori döntés függvénye, az önállósodást a karon belül, annak akadémiai szenátusa indítja el. Új tanszék nyitása pedig akkor jöhet szóba, ha sikerül elindítanunk egy új szakot. Ez szintén a karok hatáskörébe tartozik. Minden új szaknak örülnék, ami a szlovákiai magyar fiataloknak pluszlehetőséget jelent magyar nyelven tanulni.
Az állam újabban, nem titkoltan, a hároméves egyetemi képzést kívánja inkább támogatni, mert a munkaerőpiacnak most ilyen szakemberekre van szüksége. Mit tud kezdeni ezzel a helyzettel az egyetem?
Az állami támogatás mértéke alap- és mesterképzésen is ugyanannyi. A hároméves tanulmányi programok, amelyeket ön említ, pedig gyakorlatorientált programok. Ezeknek a szorzója sokkal kedvezőbb, magyarán több állami támogatás jár értük. Éppen ezért számunkra is kedvező lenne a gyakorlatorientált, hároméves képzések indítása. Mindhárom karon gondolkoznak már a lehetőségeken, és biztosan élni is fogunk velük. Az ilyen képzés gyakorlati hátterének megteremtése azonban igencsak összetett, többtényezős feladat. Meg kell találni azokat a vállalatokat, gyakorlóközpontokat, amelyek képesek arra, hogy felkészítsék hallgatóinkat a leendő szakmára.
A pedagógusképzés keretében vajon fel lehet-e készíteni a jövendő tanítókat, tanárokat a speciális igényű gyermekek oktatására? Kérdezem ezt azért, mert szakemberektől lépten-nyomon azt hallani, e gyermekek száma meredeken emelkedik.
A mai gyermekek már kiskoruktól az online világban élnek, sokszor a realitásoktól elszakadva. Súlyos probléma a mobil, a számítógépes játékok, az internet túlzott használata már kisgyermekkorban. Valamilyen szinten természetesen fel lehet készíteni a jövendő tanárokat, de a világ egyre csak gyorsul, ami különösen az érzékeny gyermeki idegrendszerre van negatív hatással.
Ha csak néhány dolgot tudna kiemelni, amiért érdemes a Selye Egyetemet választani, melyek lennének azok?
Egyetemünkkel a szlovákiai magyarság lehetőséget kapott arra, hogy felsőfokon is magyarul tanulhasson. Intézményünkben családiasnak mondható a légkör, kis egyetemként szinte személyre szabottan tudjuk segíteni hallgatóinkat. Sikertörténetként könyvelhetjük el, hogy voltak olyan hallgatóink is, akik nehézségekkel küszködtek tanulmányaik során, de a megfelelő támogatásnak köszönhetően sikerült diplomát szerezniük. Sőt akadt olyan hallgatónk is, aki szlovák egyetemről került hozzánk, ahol nem volt sikerélménye. A jó oktató-hallgató viszonynak köszönhetően megkedvelte a tanulást, diákköri konferenciákon vett részt, doktorandusz-hallgatóvá vált és végül a kollégánk lett. S hogy ő maga is egyetemi oktatóvá válhatott, a saját szorgalmán és kitartásán felül a segítőkész oktatóinknak köszönhető, akik a tehetségét felfedezve támogatták a tanulmányai során. Az, hogy Komáromban, a magyarság bástyájában található az egyetemünk, szintén rengeteg hozadékkal jár. Aki hallgatóként ide kerül, élvezheti a magyar kultúrát, a magyar rendezvényeket, hiszen van itt színház, múzeum, művelődési központ, püspökség és egyetem is. Volt hallgatóink közül többen a tanulmányaik végzetével sem mentek el innen, itt maradtak a város vonzáskörzetében. Nagyon sokan az egyetemen lesznek szerelmesek, házasságok köttetnek és ezekből a kapcsolatokból magyar gyermekek születnek. Kis túlzással mondhatnám azt is, nemcsak a jövő felvidéki magyar értelmiségét képezzük, de a jövő magyar családjainak egy része is nálunk alakul. Akik itt tanulnak, ebben a magyar közösségben, büszkék a létrejött barátságokra, kapcsolatokra, arra, hogy az egyetemünkre jártak. Ebben persze jelentős érdemei vannak a Hallgatói Önkormányzatnak (HÖK), amit magyarországi minta alapján hoztunk létre. Sok rendezvényt szerveznek, például a Komáromi Egyetemi Napokat, a Kari Napokat és még sorolhatnám. Büszkék vagyunk rájuk, minden fontos döntésbe bevonjuk őket, képviselőik ott vannak az egyetem önkormányzati és tanácsadó testületeiben.
Az egyetem számára talán az egyik legnagyobb kihívás, hogyan biztosítson kellő hallgatói létszámot akkor, amikor a felvidéki magyarság erősen fogyatkozik. Ráadásul Magyarországon, ahonnan számos diák érkezik a Selyére, változtattak a felvételi rendszeren. Milyen „haditervet” dolgoztak ki a hallgatói létszám szinten tartására?
Természetesen fokozottan figyeljük a középiskolai diáklétszámok alakulását. 2009-ben még 3000-ren érettségiztek magyar iskolában Szlovákiában. 2024-ben már csak 1520-an. Nem nehéz kiszámolni, hogy a felére csökkent a hazai magyar érettségizők száma! Egyetemünk megléte alatt a legmagasabb nappali tagozatos hallgatói létszámunk 1400 fő volt, most 1100-an vannak. A visszaesés tehát kevesebb, mint a középiskolákban.
Ha ez mégis megtörténne, akkor olyan tanulmányi szakokat kell létrehoznunk, amelyeknek a szorzói nagyobbak, vagyis több támogatást kapunk rájuk. A felvidéki magyar érettségizők közül évente több százan mennek Magyarországra tanulni, de sokan Csehországban, esetleg más európai országokban vagy szlovákiai egyetemeken tanulnak tovább. A konkurencia tehát erős, s nekünk ebben a mezőnyben kell megpróbálnunk minél több diákot hozni az egyetemünkre.
Milyen szemmel tekintenek a Selye Egyetemre a más szlovákiai egyetemekről ide látogatóba érkező rektorok, egyetemi oktatók?
A kezdetekben több olyan véleményt is hallottunk, hogy intézményünk politikai okok miatt jött létre. Húsz év alatt bebizonyítottuk, hogy ez nem így van. Elértük, hogy örömmel és tisztelettel látogatnak ide, szívesen jönnek hozzánk a szlovákiai és magyar egyetemekről. Rendszeresen részt vesznek az akadémiai ünnepségeinken, konferenciáinkon, közös kutatások, publikációk születnek. A törvényből kifolyólag tagja vagyunk a Szlovák Rektori Konferenciának és alapító tagja vagyunk a tíz felsőoktatási intézményt tömörítő, U10+ Szlovák Egyetemek Konzorciumának. Kíváncsiak a véleményünkre, részt veszünk a közös döntéshozatalban. Egyetemünk vitathatatlanul felkerült a szlovákiai felsőoktatási intézmények térképére. Látják, hogy folyamatosan dolgozunk, szép eredményeink vannak. Komoly és megbízható partnerként tekintenek ránk.
Milyen pénzösszegekből gazdálkodik az egyetem?
A szlovák költségvetésből évi 6,4 millió eurót kapunk, amihez még jön a magyar állam támogatása is, több százezer euró formájában. Az elmúlt két évben a kutatásra 520 ezer eurót sikerült megpályáznunk és elnyernünk. A kutatás és tudományosság, a publikálás fontos mércéje egy-egy egyetemnek, a támogatás összegét is nagymértékben befolyásolja. A következő évben célunk, hogy tíz százalékkal növeljük egyetemünk állami támogatottságát.
Matematikusként, e tudomány kutatójaként, a számok embereként ön mit lát maga előtt, amikor az egyetem dolgaival foglalkozik? Excel-táblázatot, sok számmal?
Embereket látok és mögöttük számokat. Akár teljesítményekben, akár pénzösszegekben. Hogy tudjam, kihez, mely csoportokhoz mekkora pénzösszeget kell rendelni. Matematikusként automatikusan és gyorsan kiszámolok bármit, de mindig az embert nézem először. Fontos, hogy ne csak a hallgatóink, de a munkatársaink számára is a lehető legjobb körülményeket biztosítsuk. Rendszerben gondolkodom, nem Excel-táblázatokban. Szeretem a grafikonokat, és arra mindig ügyelek, hogy a számok „üljenek”. Vallom, hogy naponta dolgozni kell a lehetőségeink bővítésén, a fejlesztéssel nem szabad leállni. Azt szeretném, ha négy év múlva, amikor az utánam következő rektornak átadom a stafétabotot, az egyetem jövője anyagilag hosszabb időre biztosítva legyen. Mindent elkövetek azért, hogy egyetemünk állami támogatását növelni tudjuk. Jó segítségem lesz ebben a négy rektorhelyettes, ők nagy munkabírású emberek és elhivatott kollégák. Az anyagi biztonság mellett szeretném fenntartani az egyetem hallgatóközpontú jellegét is. Azt szeretném, ha a képzési kínálatunk minél több fiatalt meggyőzne, hogy igenis érdemes a szülőföldön maradni és a Selye János Egyetemen diplomát szerezni.
Megjelent a Magyar7 2025/6.számában.
