Igencsak nehéz lesz az iskolatáska Szepsiben szeptembertől
A ma kezdődött nyári iskolák egyik nem titkolt célja a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatása. Közülük nagyon sokan március eleje óta az iskola tájékán sem jártak, és szüleik még a júniusi 1-jei iskolanyitást követően sem engedték el őket az iskolába. A távoktatásba csak elenyésző részük kapcsolódott be, döntő többségük tehát fél évig semmit sem tanult.
Az ország keleti végében lévő szepsi magyar alapiskolában, ahol roma gyermekek tanulnak, is ez a helyzet, de az iskola mégsem kapcsolódott be a nyári iskola projektbe. A vezetőség ugyanis előre tudta, hogy kudarcra lett volna ítélve a dolog. A szülők nem engedték volna el gyermekeiket az iskolába, ahogyan nem éltek a lehetőséggel sem, amikor újra megnyíltak június elején az iskolák kapui, a pedagógusgárda zöme pedig nem vállalta, hogy kimenjen a romatelepre és ott próbáljon foglalkozni a gyermekekkel.
„Szepsiben a nyári iskolát egyedül a romatelepen működtetett közösségi házban tudom elképzelni. Veszélyes azonban lemenni egy szegregált roma közösségbe előzetes felkészülés nélkül. A pedagógusok nem ismerik az ottani közeget, az embereket, ezért sem szervezte meg iskolánk a nyári iskolát.”
– ecseteli a cseppet sem fényes helyzetet Papp Andrea pedagógus, az iskola volt igazgatója, aki rendszeresen foglalkozik a legkisebbekkel a telepen is. Rögtön hozzá is teszi, a szülőktől nem lehet együttműködést várni, nem partnerek, mert ők nem fogják fel, hogy mitől esett el a gyermek, milyen nagy szükség volna a tanulásra.
Meg aztán az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a projektet meg kellett volna írni és megpályázni. S ha nem valósul meg, a pénzt vissza kell fizetni. A pénz visszaszolgáltatása nem gond. A pedagógusok frusztráltsága viszont igen. Megtervezik, beleélik magukat a lehetőségbe, aztán újra csalódnak, mint számtalan alkalommal.
„Mivel borítékolható volt, hogy szinte egyetlen szülő sem engedte volna a nyári iskolába a csemetéjét, hiszen ez nem kötelező és bennük nagy a szabadságvágy, nem vettünk részt a projektben. Őszintén szólva, belegondolni is rossz, mi vár ránk szeptembertől, mivel osztályt ismételtetni, vagyis buktatni nem lehet. Ezt a minisztérium figyelni fogja, és elképzelhetetlennek tartja, hogy egész osztályok ismételjenek évet. Én meg azt nem tudom elképzelni, hogy fogjuk pótolni a kimaradt tanítást.”
– mondja a pedagógus, aki szerint általános érvényű szabályokkal nem lehet eredményt elérni, itt csakis a rugalmasság és kreativitás, a helyi viszonyokhoz való alakítás vezet eredményre.
„És ebbe törik bele a bicskája nagyon sok iskolának. Őszintén szólva az elején nagyon örültem az új minisztériumi vezetésnek, mert úgy vettem észre, kezdenek megbízni az iskolákban és szabad teret adni nekik.”
– mondja Papp Andrea, aki valószínűleg a legkisebbeket fogja oktatni ősztől az iskolában és már most eldöntötte, az értékelést nem érdemjegyekkel fogja megoldani. Amit viszont biztosan tud, maximális erőbedobásra lesz szüksége, hogy haladni tudjon velük.
Megemlíti még az Ómama programot is, ami kiváló lehetőség a magyar ajkú romák felzárkóztatására, de még kevesen tudnak róla. Ő maga a programban mentorként vesz részt, olyan roma asszonnyal foglalkozik, aki rendszeresen kijár roma családokhoz, hogy a kisgyermekekkel és az anyukákkal foglalkozzon. Ez a kezdeményezés fedi le a korai fejlesztést, ami eddig megoldatlan terület volt.
„Hatalmas fejlődésen mennek keresztül ezek a roma asszonyok, az Ómamák, akiknek sokszor csak alapiskolai végzettségük van. A tanfolyamok során tudásra tesznek szert, tágul a látókörük. Nem is beszélve arról, hogy a többi roma elismeri őket, napi 4-5 órát dolgoznak és keresethez jutnak. Az én mentoráltam például érettségizni akar” – mondja, hozzátéve, ez a program az előremenekülés egyik lehetséges és jól bevált módja lehet. Ennek köszönhetően sokkal jobban felkészült kisgyermekek ülhetnek majd be az iskolapadokba.
