Ádám Zita nyolcvanévesen is úton van
Neve fogalom a szlovákiai magyar oktatásügyben, s még inkább fogalom Gömörben. Írhatnám, hogy egyszemélyes intézmény, de nem írom, mert ő maga sértődne meg érte, hisz az elmúlt évtizedekben fanatikus csapatot épített ki maga köré, akik már vele együtt lélegezve teszik a dolgukat. S ezekből már akad elég: iskolai foglalkozások, pedagógiai projektek, szakmai konferenciák, módszertani könyvek és segédeszközök létrehozása – sokszor tűnik úgy, hogy a szlovákiai magyar oktatás szíve Gömörben van, Rimaszombatban egy makusznyi irodában, ahol talán kér ember, ha elfér. De tudjuk, kis helyen is születhetnek nagy dolgok, ha akarat és alkotó elme is van hozzá. Ádám Zita a napokban ünnepli a 80. születésnapját.
Szerencsés csillagzat alatt, szerencsés időben és helyen született. Pár héttel a születése előtt hallgattak el a fegyverek szülőfalujában, Balogfalán, s ugyan jöttek a beneši dekrétumok, de mire iskolaköteles lett, már ismét kinyitottak a magyar iskolák, s olyan pedagógus, Petik Gyula kezei közé került, akinél az ábécé mellett emberi tisztességet és tartást is kapott útravalóul.
Az alapiskola elvégzése után a Füleki Gimnázium diákja lett egy olyan legendás társaságban, akik az elkövetkező évtizedekben meghatározói lettek a szlovákiai magyar oktatásügynek. Csúsz László, Fibi Sándor és Sebők Valéria bontogatták a szárnyaikat azokban az években, míg Duray Miklós az osztálytársa volt.
Harmincheten érettségiztek abban az évben, s voltak osztálytársai Csalárról, Nagyzellőről és Rárósmulyadról is, ahol ma már alig hallani magyar szót. Az érettségi után Nyitra következett, ahol előbb magyar-szlovák szakos tanárként szerzett diplomát, majd posztgraduális tanulmányokat folytatott, s a nyolcvanas években le is doktorált.
Pályája első, mintegy 25 évig tartó szakaszában Rimaszécsen, Ajnácskőn és Almágyban (ez utóbbi helyen igazgatóként is) generációkat tanított meg a magyar irodalom szeretetére, de közben szorgosan gyűjtögette is a tapasztalatokat, mit kellene másképp csinálni, hogy még évtizedek múltán is legyen kit tanítani a gömöri magyar iskolákban.
Ezek kamatoztatásra a járási iskolaügyi hivatal módszertani osztályán volt lehetősége, itt érte a rendszerváltás is, s egyik alapítója lett a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének, amely sok szervezetünkkel ellentétben máig példaértékűen működik. S ebben szakmai alelnökként bizony oroszlánrésze volt Ádám Zitának is, aki 1999 és 2002 között a szervezet országos elnöki tisztét is betöltötte, s folyamatosan ingázott Balogfala és Komárom között, a szülőfalujához ugyanis mindvégig hű maradt. De aki azt hiszi, ezt tekintette szakmai pályája csúcsának, az bizony alaposan téved.
Rimaszombatban létrehozta a Regionális Pedagógiai Központot, s bebizonyította, hogy egy parányi irodában, majd a Covid alatt otthoni dolgozószobájában is születhetnek csodák. E rövid írás nem alkalmas még arra sem, hogy távirati stílusban összefoglaljuk mindazt a csodát, ami ez alatt a két évtized alatt a közreműködésével megszületett, de pár dolgot mindenképpen ki kell emelnünk.
Elsősorban a gömöri pedagógusok közösségé kovácsolását, ami sok-sok országos elismerést kiváltó szakmai eredményt hozott létre egy lassan teljesen elszegényedő és hitet vesztett régióban, ahonnan a mobilis emberek többsége már tarisznyát akasztott a vállára, s idegenben keresi a boldogulását.
De Ádám Zita töretlenül hiszi, hogy ha felmutatjuk Gömör és Nógrád régi patináját, s dicső múltját, mindazok, akik már elmentek vagy épp azt tervezgetik, elgondolkodnak azon, hogy mire is kötelezi őket őseik küzdelmes úton szerzett öröksége.
Ferencz Annával közös szerkesztésben, sok-sok lelkes pedagógus bevonásával kiadták A hely, ahol élünk című munkáltató értékkönyvet, de évente megszervezi azt az egyedülálló pedagógiai projektet is, amelyben 2008 óta Gömör és Nógrád legtöbb magyar alapiskolája részt vett, s amelynek elsődleges célja szintén a régió értékeinek a felmutatása. Az első tíz év összefoglalóját vaskos könyvben is megjelentette. Több mint két évtizede szervezi a tanári emlékkonferenciákat, amely elsősorban a pedagógusoknak, de a külső érdeklődőknek is évente felmutatja a régió egy-egy maradandó értékét. Ilyen tanári konferencián emlékeztek meg Pósa Lajosról, Hatvani Istvánról, Liszt Ferencről, ahogy Mátyás királyról vagy II. Rákóczi Ferencről is, mégpedig a szakma legnevesebb előadóinak a bevonásával.
Mi sem természetesebb, hogy ezek szakmai anyaga szintén megjelent könyv formában is, okulásul az utókornak is. S még nem szóltunk a Gömörben tartandó országos rendezvényekről, így a II. Rákóczi Ferenc Nyári Egyetemről vagy az idén 19. évfolyamába lépő Olvasni jó című vetélkedőről, amely minden évben egy-egy könyv köré szerveződik. S ha mindez nem lenne elég, a jelen és a jövő generációi mellett a gömöri oktatás múltjának folyamatos feltárásával is foglalkozik, hogy ezzel is tisztelegjen legtöbbször névtelen elődei előtt, akik Gárdonyi Géza hőséhez hasonlóan alulfizetve, mégis lámpásként világítottak a sötétségben. A gömöri iskolák történetét bemutató könyve már nyomdában van.
Az utóbbi években megtalálták a kitüntetések is, bár ő maga nem szeret ezekkel dicsekedni. Három éve az akkori szlovák köztársasági elnöktől átvehette a Ľudovít Štúr Érdemrend második fokozatát, megkapta a Magyar Nyelvőr Díjat, a Felvidéki Magyar Pedagógus Díjat, a Németh László-díjat, s tíz éve szülőfaluja díszpolgára is.
– nyilatkozta egyik interjújában, de mindig hozzátéve, hogy nagyon sok, s egyre több ember áll mögötte, így a családja (lánya, Lilla szintén követte a tanári pályán), a lelkes pedagógusok és önzetlen mecénások (mint a hanvai Juhász István) is, akik anyagilag is megtámogatnak egy-egy rendezvényt. S ha mindezek mellett mégis marad némi ideje, akkor olvas és nyáron kertészkedik.
„Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás” – vallja Márai Sándorral, s Ádám Zita közösségünk nem kis szerencséjére a mai napig folyamatosan úton van. Isten éltesse!
