A felvidéki fiatalok családban gondolkodnak - interjú Sullivan Ferenccel
Eredményként értékelhető, hogy az elmúlt években stagnált a magyar nyelven tanuló felvidéki diákok száma, a kilátások azonban borúsnak tűnnek. Sullivan Ferencet, a Rákóczi Szövetség kutatási és elemzési vezetőjét a háttérben kirajzolódó tendenciák mellett arról is kérdeztük, visszájára fordítható-e a negatív folyamat.
A felvidéki magyar közoktatás kapcsán mostanában a legnagyobb figyelmet a középiskolák kényszerű összevonása váltja ki. Eközben az elmúlt években a magyar alapiskolákat látogató diákok száma nemhogy csökkent volna, még enyhén növekedett is. Elemzőként milyen folyamatokat érzékel, hogyan írható le a felvidéki magyar közoktatás helyzete?
A rendszerváltozáskor még közel 50 ezres tanulói létszám a felvidéki magyar alapiskolákban 2010-től 29-30 ezer körül stabilizálódott. Ez mindenképpen eredménynek tekinthető annak fényében, hogy továbbra is zajlanak az asszimilációs folyamatok, éleződik a verseny a tanulókért, a magyar diákok számának csökkenését ennek ellenére sikerült megállítani.
Van vonzereje a magyar óvodáknak a vegyes családok körében is?
Jól láthatóan van, ami több tényezővel magyarázható, köztük az ötéves kortól kötelező óvodalátogatással, illetve 2024-től az óvodai férőhelyre való alanyi jogosultság lépcsőzetes bevezetésével. Kiemelendő a magyar intézményválasztást ösztönző anyaországi programok, így a Szülőföldön Magyarul Program és a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program hatása, amelynek keretében szűk tíz év alatt mintegy 80 magyar óvoda és bölcsőde újult meg, illetve jött létre Pozsonytól Nagyszelmencig.
Ez részben azzal magyarázható, hogy a magyar tannyelvű iskolákat látogató diákok egy része lemorzsolódik. A létszámadatok alapján egyértelmű, hogy ha a szociálisan hátrányos helyzetű diákok az alapiskola sikeres befejezését követően el is jutnak a szakképzésbe vagy akár a gimnáziumba, azt sokszor nem fejezik be, így szakképesítés vagy érettségi nélkül távoznak az iskolarendszerből.
Mielőtt a részletekbe mennénk, érdekelne, hogyan állja ki az összevetést a felvidéki magyar közoktatás a többi külhoni régióval? Ha a számokat, a tendenciákat nézzük, jobb vagy rosszabb a helyzetünk?
A népszámlálási eredmények azt mutatják, hogy a felvidéki magyarság lélekszámának csökkenése elmarad az erdélyi vagy a délvidéki magyar közösség fogyásától, az apadás üteme ráadásul csökkent. A magyar közoktatásban részt vevők száma 2010 óta Erdélyben mintegy 13 százalékkal, Vajdaságban ennél jóval nagyobb mértékben esett vissza.
Az utóbbi néhány évben sajnos ez a tendencia megfordult, bár kiemelkedő eredmény, hogy az igen nehéz helyzet ellenére a kárpátaljai magyarság oktatási intézményei továbbra is működnek, sőt a magyar állam támogatásának köszönhetően újak jöttek létre. Összességében a felvidéki magyar közoktatásban részt vevők száma 2010 óta mintegy hat százalékkal csökkent, ami a többi külhoni régióhoz viszonyítva kedvezőbb.
Visszatérve a Felvidékre, a hazai nyilvánosságban a magyar nyelvű közoktatás egyik legnagyobb problémájának az intézményhálózat elaprózottságát tartják. Mennyire támasztják alá ezt a vélekedést a számok?
Míg egy átlagos szlovákiai alapiskola létszáma 237 fő, a magyar alapfokú intézményeket átlagosan 130 diák látogatja. Hasonló arányokról beszélhetünk a középiskolák esetében is. A magyar intézményhálózaton belül erősen felülreprezentáltak a 1-4. évfolyammal rendelkező kisiskolák. A teljes szlovákiai intézményhálózaton belül a csak alsó tagozattal rendelkező iskolák bő 20, a magyar iskolák körében viszont közel 40 százalékot tesznek ki. Ezekbe az intézményekbe az összes magyar alapiskolás kevesebb mint tíz százaléka jár.
A középiskolák esetében ez a probléma mára akuttá vált, hiszen az oktatási tárca elhatározta az intézményhálózat optimalizálását, amely leánykori nevén az iskolák összevonását jelenti…
A magyar alapiskolák stabilnak mondható összlétszáma és az óvodalátogatás növekvő tendenciája dacára a magyar középiskolák diáklétszáma mintegy negyedével esett vissza 2010 óta. Ez egybevág az országos tendenciákkal, látványosan csökken az érdeklődés az érettségivel végződő képzések iránt, illetve a magyar diákok közül sokan az anyaországban tanulnak tovább.
A tendencia a középiskolai évfolyamokban is érvényesül, a hátrányos szociális hátterű diákok nagyobb arányban fejezik be idő előtt a tanulmányaikat vagy választanak rövidített, kétéves szakiskolai képzést, ami a tapasztalatok szerint nem nyújt versenyképes tudást. Nehézséget jelent a többi között a magyar szaktanárok hiánya, a nem megfelelő pályaorientáció és a munkaerőpiaci igényekkel, helyi sajátosságokkal nem mindig találkozó szakkínálat, az ösztönzők – például a duális képzési struktúra – kiépítetlensége vagy az ösztöndíjlehetőségek, a kollégiumi elhelyezés hiánya. Mindez tovább apasztja az érettségiig vagy a szakmunkáslevél megszerzéséig eljutó magyar ajkú fiatalok arányát és közrejátszik abban, hogy több magyar intézmény egyre szűkülő létszámmal működik.
A magyar intézmények fenntartása szempontjából nyilvánvalóan kulcsfontosságú, hogy a következő években mekkora diáklétszámmal számolhatnak. Mit sejtetnek a kilátások, milyen tendenciákra következtethetünk?
Azt látjuk, hogy 2010-ben még több mint 60 ezer gyermek született Szlovákiában, ez a szám némi hullámzást követően 2023-ra történelmi mélypontra, 48 588-ra csökkent. Az 1970-es évek végén még százezer körüli volt a születésszám, ez a kilencvenes évek elejére egynegyedével esett vissza, majd az ezredforduló körüli mélypontot követően a 2010-es években 55 és 58 ezer között stabilizálódott. A 2020-as években viszont újra csökkenő tendencia mutatkozik.
Szlovákiában a termékenységi arányszám utoljára a nyolcvanas évek végén érte el a népesség fenntartásához minimálisan szükséges 2,1-es szintet, a jelenlegi 1,5-1,6-os érték az európai középmezőnyben van. Ezzel párhuzamosan, a nemzetközi tendenciáknak megfelelően a népesség elöregedése is gyorsuló tendenciát mutat, hiszen míg 1990-ben 30 év volt a népesség átlagéletkora, 2020-ra már meghaladta a 40 évet és a prognózisok szerint 2040-re 48 évre emelkedik. Az évtized hátralevő részében tehát a tanulói létszámok csökkenése elkerülhetetlennek tűnik.
Hogyan lehet következtetni az országos adatokból a magyar közösség mutatóira?
Ugyan Szlovákiában a nemzetiség nem képezi az anyakönyvi kivonat részét, de az anyakönyvi hivatalok önkéntes alapon regisztrálják a született gyermek nemzetiségét. Ez a szám nincs teljesen átfedésben azzal, hogy a magyar iskolák padjaiban hány gyermekkel számolhatunk. A vegyes házasságokban született gyermekek többségét ugyanis vélhetően szlováknak írják be, ahogyan a magyar ajkú roma újszülöttek egy részét is. A konkrét számokra rátérve, 2010-ben még 3 767 magyarként regisztrált gyermek született, és ez a szám 2017-ben is meghaladta a 3 500-at, a 2020-as évek elejére azonban meredek csökkenés állt be, 2022-ben mindössze 3 139 magyar nemzetiségűnek elkönyvelt gyermek született. 2023-ban volt egy kiemelkedő év, a magyar születések száma 3 509-re növekedett, miközben országosan a születésszám történelmi mélypontra süllyedt.
Látjuk, hogy a 2023-as évvel együtt is egy demográfiai hullámvölgyben vagyunk, a 2010-es évekhez képest átlagban mintegy 10 százalékkal kevesebb magyar gyermek születik. A várható létszámcsökkenés következményei fokozottan fogják érinteni azokat az intézményeket, amelyek már most is a fenntarthatóság határán működnek.
Milyen kilátások várhatóak az egyes magyarlakta régiókban?
A legnagyobb születésszámot mutató tömbterületeken, így a Dunaszerdahelyi járásban a magyar születések száma csak minimálisan csökkent a koronavírus-járvány óta, de a komáromi régióban is stabilnak tekinthető a fertilitás, a Galántai járásban még némi növekedésről is beszélhetünk. A Rimaszombati járásban stagnálnak a születésszámok. A legnagyobb visszaesés a Kassa-vidéki járásban és Kassán, illetve a Losonci és az Érsekújvári járásokban mutatkozik, de a szórványterületek közül a Szenci és a Nagykürtösi járásokban, illetve Pozsonyban is 15 százalék körüli a csökkenés.
Az erősebb gazdasági helyzetben lévő, jobb infrastruktúrával rendelkező térségek sokkal nagyobb eséllyel tartják meg a gyermekvállalás előtt álló családokat, illetve válnak a belső migráció célpontjává, míg a leszakadó térségekből nagyobb az elvándorlás, a családalapítás előtt álló korosztályból többen döntenek a külföldi munkavállalás mellett. Az általános képet árnyalja, hogy a Rimaszombati járás is hátrányos helyzetű térségnek számít, viszont a gömöri romák magyar identitása jóval erősebb, mint ahogy az más régiókban tapasztalható. Ez magyarázza a kedvezőbb születésszámokat.
A magyar iskolák jövője szempontjából az sem mellékes, mennyire tartják fontosnak a magyar szülők, hogy magyar iskolába küldjék a gyereküket. Jobban állunk e tekintetben, mint a rendszerváltoztatás idején?
Napjainkban a magyar gyermekek mintegy 85 százaléka jár anyanyelvű iskolába. A nyolcvanas években ez a szám 75 százalék körül járt, azaz érzékelhetően emelkedett a magyar iskolába járó magyar gyermekek aránya. Mindenképpen eredmény, hogy ezen az arányon tudtunk javítani.
Az évhalasztók mellett ezzel is magyarázható, hogy a magyar iskolakezdők száma az utóbbi években rendre magasabb, mint a hat évvel korábban regisztrált magyar születésszám. Itt jegyezném meg, hogy 2023-ban közel húszéves rekordot döntött a magyar iskolakezdők száma, 3 852 gyermek kezdte meg tanulmányait magyar alapiskolákban.
Vagyis a kiinduló helyzet nem tekinthető rossznak. A tény viszont tény marad, ahogy az imént fogalmazott, több magyar iskola a fenntarthatóság határán működik. Megőrizhető a mai szinten az intézményhálózat?
Az utóbbi években a magyar csoportos óvodák száma a gyermekszámhoz hasonlóan még növekedett is, évente 3-6 fenntartó a jelenlegi szabályozás mellett magyar alapiskolája bezárása mellett dönt. Ennek oka általában az, hogy a létszám drasztikusan alacsony és az urbanizáció, illetve a városi iskolák elszívó hatása miatt nincs kilátásban pozitív változás.
Az iskolabezárások zöme olyan régióban történt, ahol komolyabb nehézség nélkül elérhető volt másik magyar tannyelvű iskola, így a megszűnt intézményeket látogató magyar diákok jellemzően nem szlovák iskolákban folytatták a tanulmányaikat. Egészen más a helyzet, ha a peremterületeken, a szórványban szűnik meg a magyar iskola, ahol a magyar diákoknak csak egy része vállalja az ingázást
Ha már kényszerűségből sor kerül az intézmények bezárására vagy összevonására, hogyan lehet mérsékelni a károkat?
A jelenlegi finanszírozási modellben nagyjából 100 fő alatt válik nehézzé egy intézmény fenntartása. 2026-tól Szlovákia valamennyi iskolájában bevezetik az új oktatási programot, amely három ciklusra osztja az alapiskolában töltött éveket. Ez az átalakulás az intézményhálózatot is érintheti, hiszen ahol az első ciklust hagyják jóvá, ott csak az első három évfolyamot lehet helyben megőrizni. A második ciklus, a negyedik-hatodik évfolyam helyben tartásához képesített szaktanárokra lesz szükség, ami nem mindenhol megoldott. Ilyen helyzetben a fenntartó önkormányzat hamarabb dönthet az iskola bezárása mellett. Vagyis a demográfiai hullámvölgy és a kormányzat racionalizációs törekvései mellett ez az átalakítás is azt vetíti előre, hogy az intézménybezárások és -összevonások fel fognak gyorsulni.
Nagyon fontos szempont, hogy egy esetleges átszervezés minél kevésbé vezessen a nyelvterület további szakadozásához, a nyelvhatár eltolódásához. Többféle lehetőség kínálkozik, az egyik a tagintézménnyé válás, vagyis a kisiskolák csatlakozhatnak egy nagyobb intézményhez. További lehetőség az ún. klaszteresítés, vagyis, hogy az iskolák fenntartói összefognak és iskolaközpontokat hoznak létre. Több jó példa – Komárom, Kassa vagy Szepsi – bizonyítja, hogy működőképes modell lehet akár az óvodától a középiskoláig terjedő iskolaközpontok létrehozása.
Száz szónak is egy vége, magyar gyermek nélkül nem lesz magyar iskola. Lát esélyt arra, hogy a kedvezőtlen demográfiai tendenciák megfordulnak?
Több különböző kutatás bizonyítja, hogy a felvidéki fiatalok körében a gyermekvállalási kedv viszonylag magas. Átlagosan két gyermeket szeretnének, azaz a döntéshozóknak azt kell elősegítenie, hogy a vágyott gyermekek minél nagyobb számban meg is szülessenek a szülőföldjükön. Ebben van kitüntetett szerepe a szülőföldön való boldogulást elősegítő programoknak.
Az időbeli kitolódás pedig azzal jár, hogy sok esetben kevesebb gyermek születik a vágyott számnál. A jövőre nézve mindenképpen biztató, hogy a felvidéki fiatalok körében továbbra is meghatározó a családbarát, házasságpárti attitűd. Ugyancsak bizakodásra ad okot, hogy a Kopp Mária Intézet kutatása szerint a felvidéki magyarok háromnegyedének nagyon fontos vagy inkább fontos a magyar identitás továbbadása gyermekeiknek.
Megjelent a Magyar7 2025/9. számában.
