Tisztelgés egy karizmatikus közép-európai előtt: Karel Schwarzenberg emlékére

Karel Schwarzenberg a cseh–szlovák demokratikus változások és a posztkommunista korszak egyik karizmatikus alakja volt.

„Arisztokrata, katolikus és német/osztrák” – vádolták olykor politikai ellenfelei, vitatva, hogy miként képviselheti ő a cseh nemzeti érdekeket. Az egyik legrégibb és leggazdagabb csehországi arisztokrata család sarja volt, erős regionális identitással, családja és saját története is bizonyítja, hogy hazafiként következetesen szolgálta a demokratikus cseh nemzeti érdekeket. A cseh és német nyelvű családban, osztrák származású édesanyja a náci időkben a nyilvánosság előtt következetesen csehül beszélt gyermekeihez, cseh édesapjának bujkálnia kellett a nézetei, Csehszlovákia melletti kiállása miatt.

1937-ben született Prágában, családját a nácik és a kommunisták is üldözték, 1948-ban Ausztriába menekültek, ahol nagymamájánál, Fürstenberg grófnőnél, tolnai Festetics Mária Matildnál laktak. Ausztriai tartózkodása alatt az Osztrák Néppárt egyik fontos háttérembere volt, a Prágai Tavasz reformfolyamatainak leverése után támogatta a csehszlovák demokratikus változásokat, a Charta ’77 aláíróit. A Nemzetközi Helsinki Bizottság elnökeként (1984–1991) jelentős elismertségre tett szert, tudását, kapcsolatait Václav Havel kancelláriájának vezetőjeként (1990–1992) is kamatoztatta. Karizmatikus fellépése, politikai érzéke, kiváló kapcsolatépítő képessége hasznára vált szenátorként (2004-2010), a Képviselőház tagjaként (2010-2021), miniszterelnök-helyettesként (2010-2013), külügyminiszterként (2007–2009, 2010-2013), valamint pártpolitikusként (2009-től a TOP09 alapítójaként és elnökeként) is.

Számtalan esetben a támogatásával, véleményének köszönhetően mozdultak el emberi, kisebbségi ügyek jó irányba, következetes álláspontja kiszolgáltatottaknak, hátrányos helyzetűeknek adott reményt.

Nem sokkal halála előtt egy interjúban a totális állam kialakulásának kezdetét 1945-re tette, a kollektív bűnösség elvének alkalmazására, ártatlan emberek kifosztásának, elűzésének, meggyilkolásának időpontjára, nem 1948-ra a kommunista hatalomátvételre. A jogérzék felszámolása akkor kezdődött el, és ennek következményei máig hatnak. 

Az 1990 februárjában megjelent Együttélés programjának bevezetője szerint „A munkabizottság ezekről a kérdésekről folytatott eszmecserét február 3-án Carl von Schwarzenberg herceggel, a Helsinki Föderáció elnökével, melyen az a közös álláspont alakult ki, hogy a nemzeti kisebbségek politikai szervezkedése nemcsak alapvető jog, de szükségszerűség is”.

Az első magyar, Európai Tanácsban betöltött elnökség kezdete alkalmából Magyarország Prágai Nagykövetsége kezdeményezésére 2011. január 10-én a Prága-Břevnov részében található bencés kolostor Szent Margit-templomában ünnepi szentmisére került sor. A misét Dominik Duka érsek celebrálta, majd Csehország, Magyarország és Lengyelország állami és egyházi vezetői képviseltették magukat. Prágai Szent Adalbert személye összeköti a három nemzetet: Prága püspöke a cseh föld szülötte, a břevnovi kolostor alapítója, majd a magyar Pannonhalmán és a lengyel Gniezno környékén a hit terjesztésében meghatározó szerepet játszott. Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszterként beszédében emlékezett arra, amikor 1956-ban a magyar szabadságharc idején, majd leverése után önkéntesként segített a magyar menekülteknek.

A család és a magyar kormány kérésére 2007-ben Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter közbenjárására, a kommunizmus áldozatainak Prága-Motol temetőjének tömegsírjában találták meg Esterházy János hamvait, az urnát átadták Esterházy János családjának.

Karel Schwarzenberg Esterházy János halálának 60. évfordulója alkalmából tartott prágai megemlékezésen, 2017. március 5-én kijelentette, Esterházy János a 20. század Közép-Európájának egyik „legtisztességesebb és legbecsületesebb” politikusa volt. Az MTI kiemelte: „Schwarzenberg szerint Esterházyt a 2. világháború után azért kellett elítélni, mert »tanúja« volt olyan személyiségek korábbi politikai cselekedeteinek, akik a háború után fontos posztokat töltöttek be. »Esterházy az ő rossz lelkiismeretük volt«”.

A párbeszédre nyitott, a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok támogatója volt, következetesen felszólalt a kollektív bűnösség elvének jogi következményei ellen, kiállt Esterházy János rehabilitálása és hamvainak hazajuttatása mellett.

Gondolkodó és cselekvő emberként – ahogy a cseh külügyi tárca emléke előtt tisztelgő írásában kiemelte – „Nem szerette az üres fecsegést, és a világ bajairól és gonoszságairól szóló vitákban egyik leggyakoribb reakciója az volt, hogy "Nos, mit fogunk ez ellen tenni?".  Kérdése ösztönző és időszerű minden szabadságért és demokráciáért küzdő ember számára. Tisztelet az emlékének!