2025. március 2., 18:52

Névai Gábor: Németország nem most gyógyul meg

A parlamenti választások utáni Németország térképét sokféleképpen lehet nézni. Az európai föderalisták, liberálisok és baloldaliak inkább azt látják benne, hogy az egykori Nyugat-Németország „immunis” az új kihívó, az AfD „demagógiájára”, ami inkább „keletre jellemző”, mert „ott kommunizmus volt” és a migránsterrort eltűrő Berlin szíve továbbra is „zöld és a baloldalon van.” Ezzel nyugtathatják magukat. És azzal, hogy a CDU nem veszélyes rájuk. Ez utóbbi igaz is.

+3 kép a galériában

Fotó: TASR/AP

Ám lehet mindennek olyan olvasata is, hogy Kelet-Németországban pont azért erősebb az emberek valóságérzékelése, mert 40 év kőkemény, a Stasi esetében akár a nácikra is emlékeztető elnyomás hozzáedzette őket a realitások felismeréséhez és nehezebben megy a fejükbe a véget nem érően bűntudatkeltő agymosás és népnevelés, amely 1945 óta (nekik csak 1990 után) jellemzője az egykori NSZK-nak.

Egy biztos: a Németország előtt tornyosuló problémák, köztük kiemelten az ideologikus okokból tönkretett, szó szerint szétvagdalt energiaszektor, a háború támogatása és más rossz döntések miatt akadozó gazdaság (az autóipar után a járműgyártás is bajban lehet) erőskezű vezetést, az eddigi iránnyal szemben határozottabban szakító kormányt igényelnének, de erre nincs igazán esély. Ennek oka szintén a régen nagy szereplőkkel sokáig megkövesedett, egymást fedező pártstruktúra (ez kapott nagy pofont az AfD és a Linke előretörésével) az arra száradt, sokszor valóságtagadó nyilvánosság és a szélsőbaloldali kulturális elit. A veszteséglista nem is teljes: ott a szívós munkával amortizált Bundeswehr, az egyre lepattantabb városok, a gondozatlanná váló, bürokráciától szenvedő vidék, a gazdaellenes, zöld uszítás, a valódi problémák megvitatása, majd megoldása helyett a túlerőltetett gender radikalizmus, és még sorolhatnánk.

Ahol hetente-havonta támadják meg a békés polgárokat, ott már nem elég egy pici migrációs szigorítgatás és egy kicsit kevesebb ideologikus nyomás a gazdaságon. Ott jobbra kellene fordulni. Nemcsak a 80 éves „bűnös nép-koncepció” tarthatatlan immár. Csakhogy ahol a politikai centrum kvázi a balközépen van, nehéz megérteni a teljesen megváltozott világot. Kicsit már a múlt század második felének végén is, de 2005 óta végképp a német uniópártok (CDU-CSU) és a szociáldemokrata párt (SPD) egyfajta nagy népfrontként igazgatták Németország és sokáig Európa ügyeit. Az utolsó jobbközép kancellár Helmuth Kohl volt, és az ő pártszövetsége hasonlított utoljára arra, amilyen célból azt létrehozták:

hogy ne legyen több háború a kontinensen, legyen viszont konzervatív, értékelvű társadalompolitika, patriotizmus, antikommunizmus, pörgő gazdaság és laza, gyakorlatias együttműködés más országokkal. Ettől lett például Bajorország a világ egyik, ha nem a legjobb helye.

Ezek közül mindent felrúgott a merkeli politika, ami amellett, hogy önfeladó módon lehasalt a zöld és szocdem igények előtt, rászabadította hazájára és ezáltal egész Nyugat-Európára a kezelhetetlen migránsinváziót, amibe Németország lassan belerokkan: mentálisan, közbiztonsági értelemben biztosan, gazdaságilag és szociálisan csak várhatóan. A felhígult, egykori jobboldal valamilyen centrista masszaként gomolyog a kormányrúdhoz most, de egyrészt kis változással csak kis eredményeket lehet elérni, másfelől az évszázad bukását elkönyvelő szociáldemokraták kormányban tartása biztos garancia a következő nagy kudarcra.

Most már nem elég a 50-60 évvel ezelőtti időkből terrorista gyökerekkel is rendelkező, a gazdaságot szándékosan gyengítő, szélsőséges, kommunisztikus ideákat megvalósító zöldpárt ellenzékbe szorítása: szembe kellene nézni azzal a teljes tévúttal, amit az elmúlt 4, de bizonyos értelemben 20 év jelent! Emiatt az egész baloldalt ki kéne pakolni a kormányból.

Ehhez persze valódi nagykoalíció (CDU/CSU-AfD) lenne szükséges, ami ugyan kifejezné a választói akaratot, hiszen a választók fele jobboldali erőkre voksolt, és ha a kiesett szabaddemokratákat is ide számoljuk, akkor az már 54%. Ami Németországban elképesztő eredmény! De itt is felül kell azt írni, ahogyan Franciaországban, Hollandiában, Ausztriában és máshol is, hiszen a baloldali ideológiák érvényesítése fontosabb, mint a „nem eléggé tájékozott, vidéki választók” akarata. Nyilvánvalóan nem lesz nagykoalíció, ehhez túlzottan gyönge, bizonytalan és a régi, XX. századi reflexek, dogmák foglya a német politikai osztály. Lehet ezt csinálni, láttuk már párszor a történelemben, hogy milyen ingakilengés lehet a vége. A kétszeres méretűre nőtt AfD-fazékban így hát tovább rotyog a változás iránti igény és a düh.

Lesz az még nagyobb is.

De ma még nincs segítség a valósághoz való visszatéréshez máshonnan sem: az európai politikus-óriások nemzedéke régen kihalt. Nemhogy Kohl és Thatcher sincs már, de odáig süllyedt az EU is, hogy a külügyi főképviselőjét már Washingtonban sem fogadják. Berlin még nem áll készen, hogy a világszinten eljelentéktelenedő Európa újraindító motorja legyen.

A szomorújáték folytatódik.

+3 kép a galériában

Megosztás

Címkék

Névai Gábor: Németország nem most gyógyul meg

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre