Lady Liberty boldogtalansága
A New York-i Szabadság-szobor másfél évszázada áll az USA „kapujában”, és sokáig a szabadság, a demokrácia szimbóluma volt. Lehetett volna a közelebbi múltban is, ha Amerika nem játszotta volna el a világ csendőrének szerepét, amely fegyverrel terjesztette a demokráciát, és ha – főleg az utóbbi évtizedekben – nem süllyedt volna nyakig a zavaros, önpusztító ideológiák bűzlő mocsarába.
Tájainkon kevesen ismerik Raphaël Glucksmannt. Valószínűleg a kutya se hallott felőle. Míg csak meg nem szólalt, és bele nem rondított egy nagy marhaságot az éterbe. A francia haladár az Európai Parlament képviselője, és emellett a francia Place Publique párt társelnöke. Neve köré a minap font glóriát azzal a kijelentéssel, hogy Franciaországnak vissza kellene kérnie Amerikától a New York-i Szabadság-szobrot. Különös ötletét arra alapozta, hogy az USA már nem érdemli meg, hogy megtartsa.
„Azt üzenjük az amerikaiaknak, akik a zsarnok oldalára álltak, akik elbocsátották a tudomány szabadságáért kiálló kutatókat, hogy adják vissza nekünk a Szabadság-szobrot! – mondta Gluksmann, hozzátéve: „Az ajándékunk volt, de úgy tűnik, hogy Amerika ma már megveti Lady Libertyt. Nálunk viszont boldog lenne.” (A könnyebb érthetőség kedvéért: Putyin a zsarnok, Zelenszkij a demokrata.)
Glucksmann ötlete amilyen bombasztikus, akkora marhaság, hiszen – azon túl, hogy ajándékot nem illik visszakérni – a Szabadságszobor Amerika tulajdona.
A különös ötlet elhangzása után a Fox News egyik újságírója megkérdezte Karoline Leavittet, a Fehér Ház sajtótitkárát, visszaadják-e a szobrot, mire a hölgy így válaszolt: „Dehogyis. És tanácsolom annak az (…) alacsony rangú francia politikusnak, hogy jusson eszébe: az Egyesült Államoknak köszönhetik, hogy ma nem németül beszélnek. Úgyhogy inkább hálásnak kellene lenniük a mi nagyszerű országunknak.”
A sajtótitkár azt még nem törölhette az „alacsony rangú” Glucksmann orra alá, hogy inkább a francia igazságszolgáltatás állapotáért lenne érdemes aggódnia. A kérdés feltevése után pár nappal látott napvilágot a francia igazságszolgáltatás egyik legfelháborítóbb, politikailag motivált döntése. A párizsi bíróság egy húsz évvel ezelőtti uniós finanszírozási ügyben bűnösnek találta Marine Le Pent, a francia Nemzeti Front többszöri elnökjelöltjét, és eltiltotta a szuverenista politikus indulását a két év múlva esedékes elnökválasztáson.
Gluckmann elvtársat a bíróság „függetlensége” nyilván a legkevésbé sem zavarja. Márpedig Franciaország ezzel a bírósági döntéssel a zsarnokság oldalára állt, és szemen köpte a demokráciát.
Az ügy nagy felháborodást keltett Európa-szerte. Szó se róla, Marine Le Penék visszaéltek az uniós forrás felhasználásával (az asszisztensnek járó uniós pénzt pártfinanszírozásra használták). Ha egyedi esetről lenne szó, a bíróság dicséretet érdemelne. Ugyanakkor más, hasonló ügyekben (márpedig az EU-ban volt belőlük vagy száznegyven) nem született bírósági döntés, és a francia politikában az uniós pénzek nem éppen transzparens felhasználásának módszere szinte gyakorlattá vált. Ezért is lóg ki a lóláb, hiszen egy az egyben arról van szó, hogy a konzervatív párt egyre népszerűbb jelöltjét eltakarítsák az útból.
Brüsszelben, az európai korrupció fellegvárában mostanában éppen tizenöt képviselő korrupciós ügyében vizsgálódik a belga hatóság. Közismert, hogy a görög Eva Kaili, akit elítélt a bíróság, és házi őrizetben is volt egy ideig, nyugodtan visszahuppanhatott képviselői székébe, és a becsület patyolattiszta bajnokaként szavazhatott – például Magyarország elítélésének ügyében. De ott ül a parlamentben a náci szélsőbalos Ilaria Salis is, akinek szintén börtönben lenne a helye többrendbeli súlyos testi sértés (esetleg gyilkossági kísérlet) vádjával. De élhetünk a gyanúperrel, hogy Von der Leyen, az EB elnöke sem lesz soha elítélve a többmilliárdos gyógyszerbizniszéért. Le Pen megy a levesbe néhány százezer okán, Von der Leyen pedig újra ott ül Európa trónján, nyakában a gigantikus svindli vádjával. Azt se felejtsük el, hogy a jelenlegi olasz kormányfőhelyettes, Matteo Salvini is csaknem börtönben végezte, mert belügyminiszterként védeni merészelte Olaszországot az illegális határsértőkkel szemben. Susanna Ceccardi, a Liga EP-képviselője frappánsan reagált a Le Pent elítélő bírósági döntésre: „Ilaria Salist, a gyáva, kommunista bűnözőt megválasztották, hogy ne lehessen elítélni. Marine Le Pent, a legnépszerűbb francia patrióta politikus asszonyt pedig elítélték, hogy ne lehessen megválasztani.”
Persze a Glucksmann-féléket mindez nem zavarja. Ha visszaemlékezünk, a francia szocialisták vezető politikusa Magyarország címére is mondott válogatott sértéseket. Ami nem csoda, hiszen Magyarország becsmérlése a liberálbolsevikok kiskátéja lett. Tavaly például azzal vádolta meg Orbán Viktort, hogy szögesdrótkerítéssel váltja ki az európai szolidaritást.
Ehelyett azt javasolta, hogy Magyarország fogadjon be migránsokat, hiszen „el kell vetni a zéró bevándorlás mítoszát, és legális útvonalakat kell teremteni Európában.” A galamblelkű szocialistát nyilván elkeseríti, hogy Trump elnök rendet akar teremteni az USA-ban, hogy kizsuppolja országából az illegális migránsokat, szeretné kisöpörni a romboló woke „kultúrát”, és véget akar vetni az LMBTQ-őrületnek.
A felvetésre, hogy a franciák az Egyesült Államoknak köszönhetik, hogy ma nem németül beszélnek, a politikus az X közösségi oldalán reagált: „Valóban nem biztos, hogy itt lennék, ha több százezer fiatal amerikai nem szállt volna partra Normandiában. (…) Azonban a partraszálló hősök Amerikája a zsarnokok ellen harcolt, nem pedig hízelgett nekik. A fasizmus ellensége volt, nem pedig Putyin barátja. Azt a világot segítette, amely ellenállt az elnyomásnak, nem pedig Zelenszkijt támadta. Ünnepelte a tudományt, nem pedig elbocsátotta a kutatókat tiltott szavak használata miatt. Befogadta az üldözötteket, nem pedig üldözte őket. Az az Amerika nagyon távol állt attól, amit a jelenlegi elnök tesz, mond és képvisel.”
Ebben a pár mondatban benne foglaltatik mindaz, ami az európai liberálbolsevik társaságnak böki a csőrét, és mint egy imamalom, körbe-körbe darálja az üres lózungokat. Amikor az USA új elnöke szeretne rendet tenni a hazájában, kikiáltják a sátán szövetségesének, miközben az ördög patái ott dobognak szerte Nyugat-Európában.
Ha valaki fölvetné, hogy nem lehet egy kalap alá venni Brüsszelt, Párizst és az Európ-szerte az amerikai mélyállam által támogatott, garázda és romboló politikai eszméket, juttassuk az eszébe, hogy ezek nem ismernek határokat, és összehangoltan végzik a hadviselésüket. A patrióták mindenhol az ellenségeik, mert az útjukban állnak, és kedvencük, Fukuyama tézisét (amit ő maga is kétségbe vont utólag) cáfolják, hogy tudniillik a liberális világrend eljövetelével véget ért a történelem. Nem ért véget, elvtársak! Ahogyan a világ proletárjainak sem sikerült egyesülniük és elfoglalniuk a világot. Lady Liberty pedig tavaly valószínűleg jobb kedvre derült, mert rég várt fordulat állt be Amerika életében, ahová Trump elnök elhozta a normalitást.
Megjelent a Magyar7 2025/14.számában.
