Konrad Sutarski Tusk árulásairól
Évek óta nyugtalanul figyeljük a lengyel–magyar viszony alakulását, amely különösen az orosz–ukrán háború kirobbanása óta tűnik ingatagnak. Reményeink szerint csak tűnik, és nem kezelhetjük tényként. A sok évszázados, szinte már testvéri viszonyt remélhetően nem tudja lerombolni Donald Tusk, aki jelenleg Lengyelország kormányfője.
A témában a napokban megszólalt Konrad Sutarski, az Európa-érmes lengyel költő, esszéíró, műfordító, a magyar–lengyel barátság egyik legelkötelezettebb híve és művelője. Sutarski a Magyar Nemzetben (nem először) emelte fel a szavát. Cikkében a történész-író ismét megköveti a magyarokat Donald Tusk sértő kijelentéseiért.
– írja Sutarski. Aki visszatekintve a közelmúltra, kifejti, hogy Orbán Viktor 2010 után több ízben is találkozott Donald Tuskkal, aki akkor Lengyelország miniszterelnöke volt (2007-től 2014-ig), s akivel barátian megölelték egymást. „Úgy gondolhattuk, hogy mindig így lesz, hogy ilyennek kell lennie a lengyel–magyar barátságnak.”
Mikor gombolta át a köpönyeget Donald Tusk? Idézzük ismét a szerzőt: „Csakhogy bekövetkezett a lengyel kormányrepülőgép katasztrófája (2010. április 10-én), fedélzetén a Lengyel Köztársaság elnökével, Lech Kaczyńskival és 95 más kiváló személyiséggel. Nemzeti gyász nehezedett az országra. Ekkor váltak szét a lengyel nemzet és Tusk útjai. A katasztrófa kiderítése céljából megindított nyomozást az orosz állam kezébe adták. Tusk és kormánya úgy viselkedett, mint a Népi Demokratikus Lengyelország kommunista lakájai az előző korszakban. A 2011 januárjából származó orosz jelentést az orosz fél szándékosan meghamisította, és úgy ferdítette el, hogy az a lengyelek, a lengyel pilóták felelősségét bizonyítsa. A lengyel jelentés (Jerzy Miller miniszter neve alatt) tulajdonképpen az orosz másolata lett. Ezért már korábban (2010 júniusában) megalakult Antoni Macierewicz miniszter vezetésével egy független parlamenti bizottság, amely vizsgálni kezdte a katasztrófa igazi – a világ elől addig elrejtett – okait.
Sutarski (és a lengyel nemzetiek) szerint Tusk ekkor Lengyelország miniszterelnökeként az orosz érdekek kiszolgálója volt. Ezt követően pedig, gombolva egy jókorát a kabáton, a brüsszeli liberálbolsevikeké. 2020-ban így jellemezte Sutarski: „Jelenleg Tusk olyan európai, aki a néppárt elnökeként együttműködik azokkal a liberális elitekkel, amelyek a keresztény gyökerű Európa, benne a mi országaink megsemmisítésére törekszenek, vagyis a barikád másik oldalán áll, nem úgy, mint Magyarország miniszterelnöke, aki a PiS-szel és elnökével együtt védelmezi közös hagyományainkat és szuverenitásunkat. Donald Tusk tehát európai, de már nem lengyel.”
Tusk második árulása a liberálbolsevikké vált Európai Néppárthoz kötődik, amelynek vezetőjeként ahol csak tudta, támadta a magyar kormánypártot és a magyar miniszterelnököt.
Az ő idejében volt kénytelen kilépni a Fidesz az Európai Néppártból. Tusk, a jó szolga most, második lengyel miniszterelnöksége alatt sem hazudtolja meg lakáj mivoltát, és a lengyel jogállam leépítésével játssza tovább a hasznos idióta szerepét.
„Tusk, csatlakozva az Európai Unió többi vérszívó vezetőjéhez, ügyet sem vet Trump békés erőfeszítéseire, állandóan csak hamisan Orbánt vádolja. Ő, aki egyszer már állt a rossz oldalon, Putyin és Oroszország oldalán, megakadályozva, hogy győzzön az igazság a szmolenszki katasztrófa ügyében, most – Brüsszellel együtt – megint a rossz oldallal ügyködik együtt, hogy tovább ömöljön az ukrán és orosz vér. Pedig az európai béke biztosítása most a legfontosabb ügy, ezért mi, lengyel hazafiak, keresztények hálásak vagyunk Magyarország miniszterelnökének a törekvéseiért” – zárja cikkét Konrad Sutarski.
A cikk – azon túl, hogy hitet tesz a lengyel–magyar barátság mellett, és elutasítja a lengyel miniszterelnök bárdolatlan vádjait, azért is fontos, mert aki nem figyelte napi szinten a politikát, annak is világossá válik, hogyan viselkedik egy áruló, és milyen okok miatt mérgesedett el a magyar–lengyel viszony.
A lengyel nép pedig megfizeti az árát, hogy hagyta magát félrevezetni a liberálbolsevik bajkeverőktől. Reméljük, okulásukra szolgál Donald Tusk második országlása.
2024-ben ugyancsak Sutarski fogalmazta meg: „A lengyel–magyar barátság, amelyet a magyarok továbbra is emlékezetükben tartanak és őriznek, nem tűnhet el, mert ez a barátság továbbra is a régi, hagyományos, a nyugati perverzitástól mentes Európa védője. Lengyel honfitársaimmal folytatott beszélgetéseimből ezt jól tudom, és ez kötelességeket ró rájuk, de ez egyúttal az ő reményük is.”
Megjelent a Magyar7 2025/11. számában.
