Könnyen visszaüthet Trump vámháborúja
Újabb csúcspontot értek el az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi feszültségek, miután Donald Trump 145 százalékos vámot vetett ki több kínai importtermékre. Kína válaszul 125 százalékra emelte az amerikai árukra kivetett vámokat, a több hónapja húzódó vámháború pedig ezzel újabb szakaszába lépett. Az új piacokat kereső Peking így a korábbiaknál jóval közelebb kerülhet az Európai Unióhoz, amivel a kölcsönös gazdasági érdekek mentén alakíthat ki egy mindkét fél számára előnyös együttműködést.
A legutóbb bejelentett amerikai vámintézkedések elsősorban a technológiai, elektronikai és ipari szektorokat érintik, de több mezőgazdasági és háztartási cikk is szerepel a listán. A válaszlépésként bevezetett kínai vámok szintén széles körűek, ráadásul Peking szigorított a ritkaföldfémek exportján is, amelyek létfontosságúak több nyugati technológiai iparág számára.
Noha a kínai vezetés megjegyezte, hogy függetlenül az USA további lépéseitől ők már nem terveznek további intézkedéseket, jelentős piaci zavarok indultak el, különösen az amerikai fogyasztói elektronika, az agrárszektor és a nemzetközi autóipar területén.
Az amerikai fogyasztók számára több mindennapi cikk – például ruházati termékek, elektronikai eszközök, játékok és élelmiszerek – jelentősen drágultak, de a jüan árfolyama is hároméves mélypontra gyengült, a sanghaji tőzsdeindex pedig szintén jelentős veszteségeket könyvelt el az elmúlt hetekben.
A vámok negatív hatásai azonban egyelőre az USA-ban mutatkoznak meg jobban. A kialakult helyzet következtében egyre több globális vállalat kezdte meg a beszállítói láncainak átszervezését, hogy csökkentse a vámháború általi kitettségét.
Számos amerikai és európai gyártó Délkelet-Ázsiában, Indiában és Latin-Amerikában keres alternatív gyártókapacitásokat, ezek kiépítése azonban időigényes és költséges folyamat lenne. A globális ellátási láncok átszervezésének tendenciáját megerősíti a Supply Chain World elemzése is, amely szerint a Trump-adminisztráció által bevezetett vámok jelentős hatással vannak a vállalatok beszerzési stratégiáira. A cégek kénytelenek új forrásokat keresni, ami gyakran magasabb költségekkel és hosszabb szállítási időkkel jár. Mindemellett a befektetői hangulat is folyamatosan romlik az országban, amit a Bank of America áprilisi alapkezelői felmérése is alátámaszt. Eszerint a globális gazdasági növekedésre vonatkozó várakozások 30 éves mélypontra süllyedtek az USA-ban, ami miatt a befektetők egyre inkább biztonságos eszközökbe, például aranyba és kötvényekbe menekülve keresnek alternatívát a vállalati részvények helyett.
A helyzetet tovább árnyalja, hogy Donald Trump gazdaságpolitikájának jelenlegi vámpolitikai stratégiája inkább belpolitikai célokat szolgál, mintsem a valódi gazdaságélénkítést.
Az intézkedések rövid távon ugyanis bár népszerűséget hozhatnak az amerikai elnöknek a belföldi szavazóbázis körében, hosszabb távon azonban jelentős károkat okozhatnak mind az amerikai, mind pedig a globális gazdaságban és teljesen újraírhatják a jelenlegi kereskedelmi láncokat.
Ennek jelei pedig már most megmutatkoznak. Az amerikai vámokra válaszul ugyanis a vállalatok mellett, több ország is alternatív gazdasági partnerségeket kezdett el keresni, amikkel ellensúlyozhatják az amerikai piacról kieső bevételeket. Ennek részeként Kína az utóbbi hetekben több fronton is párbeszédet kezdeményezett az Európai Unióval a gazdasági kapcsolatok lehetséges elmélyítésének érdekében. Peking egyben azt is jelezte az EU vezetői felé (akik egyáltalán nem zárkóztak el a dologtól), hogy kész a gazdasági és kereskedelmi együttműködés megerősítésére az olyan kulcsterületeken, mint a megújuló energia, a járműipar, az adatelemzés és a high-tech fejlesztések. Ezzel párhuzamosan több közös beruházási projekt is napirendre került, amik különösen a német és francia iparhoz kapcsolódnának.
Ez a közeledés azonban a hagyományos transzatlanti szövetség gyengítése mellett, az amerikai cégek piaci részesedését is tovább csökkentené, emellett pedig vélhetően az eddigi európai szabályozásokat is átalakítaná, hogy azok jobban kedvezzenek a kínai igényeknek.
Mindez pedig amellett, hogy jelentősen gyengítheti az Egyesült Államok által képviselt gazdaságpolitikai modelleket, Kína politikai befolyását is megnövelheti Európában, ami hosszabb távon nemcsak gazdaságilag, de politikailag is meggyengítheti az USA geopolitikai szerepét. Ennek ellensúlyozásához pedig Trump regionális kereskedelmi szövetségének létrehozásával kapcsolatos tervei is kevésnek bizonyulhatnak, aminek célja épp egy Kína nélküli gazdasági tömb létrehozása lenne és elsősorban Latin-Amerikára, Kanadára, valamint potenciálisan Japánra és Dél-Koreára épülne-amik többsége jelenleg erősen épít a kínai exportra.
A Trump által elindított vámháború tehát összességében alaposan visszaüthet. Az ugyanis nemcsak a kétoldalú amerikai–kínai kapcsolatokat boríthatja fel (akár véglegesen), hanem közvetetten az Egyesült Államok globális gazdasági és politikai pozícióit is jelentősen gyengítheti.
A kínai–európai közeledés, valamint a globális ellátási láncok átrendeződése ugyanis világosan jelzik: a nemzetközi rend átalakulóban van. Hogy az Egyesült Államok ebben a folyamatban vezető marad-e, vagy fokozatosan elveszíti eddigi befolyásának egy részét, pedig elsősorban a saját politikai és gazdasági döntésein múlik.
