2024. május 30., 12:07

Kettős mérce és politikai okok: mire jó a 7. cikkely szerinti eljárás?

Több mint hat év után zárhatja le az Európai Bizottság a Lengyelország ellen folytatott kötelezettségszegési eljárást. A döntés mögött a megvalósított reformok helyett, az indoklás szerint a pár hónapja megalakult Tusk-kormány politikai vállalásai állnak, ami után Magyarország maradna az egyetlen tagállam, ami ellen érvényben lenne a 7-es cikkely szerinti eljárás.

euró
Fotó: unsplash.com

Közleményben jelentette be az Európai Bizottság május elején, hogy megszünteti a Lengyelországgal szemben bevezetett 7-es cikkely szerinti eljárást, ami után a lengyel kormány hozzáférhet a korábban jogállamisági okokra hivatkozva zárolt 137 milliárd eurós uniós forráshoz. A döntés indoklásaként a tavaly ősszel megalakult Tusk-kormány februárban bemutatott cselekvési tervét nevezte meg a Bizottság, aminek vállalásai véleményük szerint elegendőek lehetnek a még 2017-ben indult 7-es cikkely szeri eljárás megszüntetéséhez.

Politikai döntés
A többek között az uniós jog nemzeti joggal szembeni elsőbbségének elismerését és az Európai Unió Bírósága iránti elköteleződés megerősítését tartalmazó 2.5 oldalas (!) terv elfogadása óta azonban a vállalások bemutatásán kívül, szinte semmilyen konkrét intézkedés nem történt eddig az országban, az új kormány pedig a korábbi Morawiecki-kormánnyal szembeni követeléseket sem teljesítette. Ezeket figyelembe véve tehát úgy tűnik, hogy a Bizottság egyértelműen politikai döntést hozott, ami ismét bizonyítja, hogy a brüsszeli intézmények alapvetően továbbra is a politikai nyomásgyakorlás eszközeként használják a tagállamokkal szembeni kötelezettségszegési-eljárásokat, amik egy “baráti” kormány megalakulása esetén könnyen megszűnhetnek.

A vállalásokkal ráadásul az új kormány az ország szuverenitásából is jelentős részt adna fel a jövőben, hiszen a cselekvési terv megvalósulásával feltétel nélkül biztosítaná az uniós jog elsődlegességét a saját nemzeti jogához, sőt, még az alkotmányához képest is.

A politikai döntést egyébként a Magyarország elleni kötelezettségszegési-eljárás is igazolja. Annak keretében ugyanis a magyar kormány az elmúlt években számos reformot hajtott végre annak érdekében, hogy eleget tegyen az Európai Bizottság követeléseinek. Ennek ellenére azonban a Bizottság végül a 2022 novemberében kiadott sajtóközleményében továbbra is elmarasztalta Magyarországot, mert az “nem hajtotta végre tökéletesen az általános feltételességi mechanizmus keretében elfogadott 17 szükséges korrekciós intézkedés központi elemeit”. Míg tehát Lengyelország esetében elegendő volt csupán vállalásokat tenni az intézkedések végrehajtására, Magyarország esetében a konkrét reformok megvalósítása sem volt megfelelő a Bizottságnak a 7-es cikkely szerinti eljárás megszüntetéséhez.

Nyilvánvaló kettős mérce
Ez a nyilvánvaló kettős mérce már lassan 10 éve megfigyelhető a hatáskörbővítési tervekkel rendelkező Európai Unióban, aminek vezetői már hosszú ideje folytatnak harcot a renitens kormányokkal szemben a kérdésben. 2023-ig ennek fő képviselői a magyar kormány mellett, a lengyel kormány tagjai voltak, a Tusk-kormány megalakulásával azonban mára leginkább a magyar kormány maradt a támadások kereszttüzében. Mindezt Ursula von der Leyen májusi kijelentése is alátámasztja, amikor is a Bizottság elnöke a kormányváltás hiányát sérelmezte Magyarországon, aminek híján továbbra sem lát esélyt a 7-es cikkely szerinti eljárás feloldására.

A jelek szerint tehát a Bizottság a jövőben továbbra is politikai eszközökkel igyekszik majd gyengíteni a magyar kormány pozícióit, aminek egyik legfontosabb „kellékei” vélhetően újfent az ország ellen folytatott kötelezettségszegési eljárások lesznek. A Lengyelország elleni 7-es cikkely szerinti eljárás megszüntetésével pedig minden korábbinál nagyobb figyelem hárulhat Magyarországra, ami a kormányra nehezedő nyomást is felerősítheti. Ennek egyik első jele lehet, hogy az Európai Bizottság még februárban újabb eljárást indított Magyarországgal szemben a nemzeti szuverenitás védelméről szóló, decemberben elfogadott törvény miatt, nemrég pedig két hónapot adott az országnak arra, hogy enyhítse a Bizottság aggodalmait, máskülönben az ügy az Európai Bíróság elé kerül.

Mindez pedig alátámasztja azokat a hangokat, amik szerint ma az Európai Unióban azok a tagállamok számítanak Európa-pártinak, amik kormányai a saját érdekeik és szuverenitásuk feladása mellett, szemet hunynak az erőltetett hatáskörbővítés felett.

Mindazok pedig, akik szót emelnek a tagállami szuverenitás és a tagállami érdekek mentén történő politizálás mellett, forrásmegvonásokkal és politikai nyomásgyakorlással kell, hogy szembe nézzenek.

A szerző politikai elemző.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.