Kárpátalján egyelőre béke van
Ma az egész világot a szomszédságunkban már egy hete zajló háború foglalkoztatja. Mi, ideát leginkább kárpátaljai testvéreinkért aggódunk, és abban bízunk, hogy az embertelen harcok odáig nem érnek el. Bár a feszültséget már hetekkel ezelőtt érezni lehetett, mindvégig abban reménykedtünk, hogy nem következik be a legrosszabb, valójában a kárpátaljai magyarok nagy része sem számított erre a helyzetre.
Kárpátalján egyelőre béke honol – mondta portálunk megkeresésére a munkácsi Szemák Mihály. „Munkácsról sokan elköltöztek, de rengeteg menekült is érkezett ide. Menekülnének a katonakötelesek is innen, de őket a határon már nem engedik át az ukránok. A harcok tőlünk még nagyon messze folynak, hála az Úrnak” – mondta hozzáfűzve, áram egyelőre náluk még van, de az emberek megrohamozták a bankokat és a patikákat, az élelmiszerek ára meg az egekbe szökött. „De pánikhangulat nincs, csak nagyon elkeseredettek az emberek” – fűzte hozzá.
Az Ungvár mellett élő fiatal Varga Brigitta, aki a Kárpáti Igaz Szónál dolgozik, portálunknak elmondta, a háború kitörésekor nagy volt a feszültség az ő vidékükön is, ami a mai napig érezhető, de a kedélyek mára egy kicsit megnyugodtak, az emberek valamilyen szinten – ha lehet így fogalmazni – hozzászoktak a stresszhelyzethez.
– mondta hozzáfűzve, gyorsan pótolták azonban a készleteket, és korlátozó intézkedéseket is hoztak: megszabták például, hogy egy benzinkútnál egy fő összesen húsz liter üzemanyagot tankolhatott.
„Ugyanígy próbálták korlátozni a készpénzfelvételt is, mert a bankpánik is kitört. Az emberek megrohamozták a bankautomatákat, amelyek órákon belül kiürültek. Ezt is próbálták azonban a napi kivehető összeggel korlátozni annak érdekében, hogy a krízishelyzeteket elkerüljék, és csökkentsék a feszültséget” – mondta Brigitta hozzáfűzve, az emberek az első napokban a boltokat is elárasztották, főleg tartós élelmiszert: lisztet, cukrot, olajat vásároltak. Azt viszont nem lehet állítani, hogy élelmiszerhiány lépett volna fel a boltokban. „Járok én is naponta a városba, de nem nagyon fordul elő, hogy valamit nem tudnék megvenni, egyelőre igyekeznek rugalmasan feltölteni az árukészletet.
„A sorkatonai behívók elől rengetegen elmentek innen is, de nemcsak a férfiak menekültek, hanem egész családok vagy párok. Jobb esetben az emberek nem céltalanul indulnak el, hanem a határ másik oldalán családtagok, barátok várják őket, és van, hova befogadni őket” – mondta hozzáfűzve, a háború első napján, aki csak tehette, és volt hova mennie, az elment.
Brigitta azt mondja a menekültáradat mindmáig jelentős mértékű, bár a 18 és 60 év közötti férfiak határátlépését korlátozták.
és a férfiakat visszafordították, s nemcsak a vasútállomásokon, hanem az autós vagy gyalogos határátkelőhelyeken is” – mondta.
Azok közül, akik szerencsésen kijutottak az országból, sem mindenki maradt kint, voltak olyanok is, aki visszatértek a szülőföldjükre. „Van néhány olyan ismerősöm is, akik elmentek az országból, családostul, és a férfiak kint is maradtak (nyilván a behívók miatt – a szerk. megjegyzése), viszont a nők és a gyerekek a családból visszajöttek. Mivel látják, hogy itt viszonylag béke van, Kárpátalját közvetlenül nem érinti a háború, nem zajlanak itt harcok, s tudják azt is, hogy kint fenntartani az egész családot nagyon nehéz, anyagilag megterhelő” – mondta Brigitta hozzáfűzve, persze ez azért nem általános jelenség.
Ungváron és környékén számtalan az ország keletebbre lévő részeiből érkezett ukrán menekült, a gépjárművek rendszámai alapján lehet következtetni a sok más megyéből érkezőre. Az utakon már fele-fele arányban látni kárpátaljai és Ukrajna belső területeiről érkező autókat, mondja Brigitta. Ezeknek egy része továbbmegy, de vannak szép számban olyanok is, akik ottmaradnak. „Akik tehetősebbek, azok itt helyben lakást bérelnek, nagyon sok példa van erre is” – fűzte hozzá.
A harcok szerencsére Kárpátalját nem érték el, több száz kilométerre zajlanak onnan.
Szerencsére Kárpátalját semmilyen támadás nem érte, viszont az itteni emberek készülnek erre is. A Google-térkép segítségével elkészítették, hogy Kárpátalján hol vannak óvóhelyek, földalatti bunkerek, és erről tájékoztatást is kiadtak, hogy ha esetleg támadás érné ezt a területet, az emberek tudjanak hova elbújni” – mondta Brigitta.
– mondta Brigitta. De vannak más hasonló intézkedések is, például a megyében önkéntesek álcahálókat is szőnek. Otthonról hozzák hozzá a ruhaanyagot, amit felszabdalnak és abból szövik a hálókat, amelyeket aztán egyrészt az ukrán fegyveres erőknek továbbítanak, és helyben is megőriznek. „A múlt vasárnap folyamán pedig tankcsapdákat hegesztettek az emberek” – mondta Brigitta.
Remélhetőleg kárpátaljai testvéreinknek se az álcahálókra, sem pedig a tankcsapdákra nem lesz szükségük, és Kárpátalján béke honol majd ezután is. Ebben reménykedünk mindnyájan.
