Jan Masaryk halálának körülményeit ismét megvizsgálják
Az első csehszlovák államfő, Tomáš Garrigue Masaryk (1850–1937) fiát, Jan Masaryk (1886–1948) csehszlovák külügyminisztert a prágai Czernin Palota udvarán, a diplomata lakosztályának fürdőszobaablaka alatt 1948. március 10-én reggel holtan találták. Ettől kezdve különböző állítások fogalmazódtak meg arról, hogy öngyilkosság, véletlen baleset, esetleg gyilkosság történt-e.
A kérdés most azért került ismét napirendre, mert a Cseh Rendőrség az USA-ban, az Egyesült Királyságban és Franciaországban előkerült új diplomáciai és hírszerzési archív anyagokra alapozva szeretné végérvényesen tisztázni, hogy mi és hogyan történt azon a végzetes napon.
A következőkben megpróbáljuk röviden összefoglalni, hogy mi minden történt a nagy társadalmi felzúdulást kiváltott eset tisztázása (vagy éppen elmaszatolása) érdekében.
Jan Masaryk 1925–1938 között Csehszlovákia londoni nagykövete volt, majd az ország német megszállását követően Nagy-Britanniába menekült, ahol 1940 júliusában az emigráns csehszlovák kormány külügyminisztere lett és ezt a tisztségét a háború után is betöltötte egészen haláláig.
A diplomata halálát akkor hivatalosan öngyilkosságként könyvelték el. Ezt részben megerősíteni látszott az, hogy közeli munkatársai és komornyikja is arról számoltak be, hogy Masarykot a februári események lelkileg nagyon megviselték, depressziós volt és állítólag homályosan utalt arra, hogy önkezével vet véget az életének. Ugyanakkor búcsúlevelet nem írt. A nyomozást elég felületesen végezték, és bár sok tény bekerült a jegyzőkönyvbe, valójában nem tudták „rekonstruálni”, hogyan került Masaryk élettelen teste a kövezetre, ráadásul fordítva felöltött pizsamában. Az is elgondolkoztató, hogy néhány tanú és Masaryk környezetének egy-két tagja a következő hetekben, hónapokban rejtélyes körülmények között életét vesztette.
A nyugati nagykövetségek természetesen gyilkosságra gyanakodtak és úgy vélekedtek, hogy vagy a csehszlovák titkosszolgálatnak, vagy a szovjet KGB-nek a keze van benne.
Már akkor is hallani lehetett arról, hogy a külügyminiszternek látogatói voltak a halála előtt és valamit alá akartak vele íratni, amit ő azonban hevesen elutasított. Egyesek szerint ők voltak azok, akik előbb megfojtották, majd kilökték az ablakon.
Az ügy húsz évre ad acta került, de 1968-ban a hatóságok ismét vizsgálódni kezdtek. Közben a Varsói Szerződés csapatai bevonultak Csehszlovákiába és a felújított nyomozás lényegében az öngyilkosságot erősítette meg, noha számos tényt figyelmen kívül hagytak.
Az eset, már az 1990-es rendszerváltás után, újból terítékre került. Az 1993–1996 között lefolytatott vizsgálat egyértelműen kizárta az öngyilkosság lehetőségét, ugyanakkor a véletlen balesetet nem, miután bizonyos információk szerint a lakásába behatoló férfiak (állítólag öt személy) megfenyegették és előlük az ablakon át akart elmenekülni, de közben lezuhant.
A folytatásra 2001–2003 között került sor, amely azzal a megállapítással zárult, hogy gyilkosság történt, a tettes azonban ismeretlen.
2019-ben egy Vilibald Hofman nevű rendőr egy hangfelvétellel jelentkezett, amely alapján ismét felvetődött az öngyilkosság, illetve a véletlen baleset lehetősége.
A mostani vizsgálattól, amelyről két napja számolt be a cseh média, azt várják, hogy véglegesen tisztázzák a 77 éve történt esemény körülményeit.
Egy másik változat szerint a tettesek Masaryk közeli munkatársai voltak, akikkel már a londoni emigrációban is együttműködött és a háború után is mellette voltak a külügyminisztériumban. Ők állítólag úgy látták, hogy Masaryk elárulta a korábban hirdetett elveit, ezért kellett őt „megbüntetni”.
Ez a most újra indított vizsgálat talán közelebb vihet az igazsághoz, de a témával foglalkozó történészek nem titkolják fenntartásaikat.
