Új irányt vehet az EU bővítési stratégiája
Új lendületet kaphat a következő években az Európai Unió bővítése. A sok esetben már évtizedek óta csatlakozásra váró nyugat-balkáni országok így hosszú idő után válhatnak az EU tagállamaivá, ami az Európai Parlamentben is jelentősen átalakíthatná a jelenlegi erőviszonyokat. A bővítési terv részét képező gyorsított ukrán csatlakozás ötlete azonban komoly vitákat gerjeszthet a tagországok között, ami az Európai Unión belüli ellentéteket is tovább mélyítheti.
Több mint tíz év telt már el a legutolsó uniós csatlakozás óta, amikor a nyugat-balkáni országok közül Horvátország (2013) vált az Európai Unió tagjává. Noha azóta több ígéret is elhangzott már a tagjelölt országok felé, a csatlakozással kapcsolatos tárgyalások máig szinte semmit nem haladtak előre. A térség országai közül így Szerbia, Montenegró, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó és Észak-Macedónia is hiába várja már több éve a számos ponton megrekedt csatlakozási tárgyalások lezárását, a legtöbb esetben már közel egy évtizede megígért uniós integráció továbbra is várat magára.
Vélhetően ennek felismerése vezethetett oda, hogy az Európai Bizottság a legújabb jelentése szerint hivatalosan is az Európai Unió bővítését jelölte meg a következő bizottsági ciklus egyik legfőbb prioritásaként. Ennek értelmében, a tervek szerint az Bizottság az eddiginél több forrást biztosít majd a tagjelölt országok számára a gazdaságuk felzárkóztatására, emellett pedig kiemelt figyelmet fordít majd a csatlakozási tárgyalások során megfogalmazott kritériumok teljesítésének ösztönzésére is.
Mindez pedig a nyugat-balkáni országok gyorsabb csatlakozása mellett, az olyan országok uniós integrációjához is hozzájárulhat a következő években, mint például Törökország, ami már 1999 óta várja a csatlakozási tárgyalások végét.
A Bizottság tervében kiemelt figyelmet kap például azonban az ukrán uniós csatlakozás is, amit az utóbbi években több vezető EU-s politikus is egyre látványosabban próbál elérni. A kelet-európai ország már hosszú ideje kivételezett helyzetben van az uniós integrációt illetően, ami a tárgyalások menetében is rendre megmutatkozik. Annak ellenére ugyanis, hogy a jelenleg is háborúval sújtott ország mind gazdaságilag, mind pedig politikailag jelentős instabilitással küzd, alig két évvel a tagság iránti kérelem benyújtását követően (2022 február) meg tudta kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat, míg a gazdaságilag és politikailag jóval stabilabb nyugat-balkáni országok többsége, vagy épp Törökország több éve vár az integrációs tárgyalások következő szakaszára.
Mindez pedig várhatóan komoly ellentéteket gerjeszthet azon uniós tagállamok között, amelyek eddig is szkeptikusan viszonyultak az ukrán csatlakozás gyorsított üteméhez. A tagállamok egy része – köztük például Magyarország és Szlovákia – ugyanis úgy véli, hogy az EU-nak először a jelenlegi tagjelöltek, különösen a Nyugat-Balkán országainak csatlakozási folyamataira kellene összpontosítania. Ezek az országok ugyanis amellett, hogy már évtizedek óta várnak a tagságra, sok esetben már jelentős reformokat is végrehajtottak a csatlakozás érdekében. Az Ukrajnának szánt kiemelt támogatások és a gyorsított tárgyalások ezen országok részéről így nem csupán csalódottságot, hanem politikai bizalmatlanságot is kiválthatnak az Európai Unióval szemben, ami a keleti kapcsolatok további erősítését eredményezheti.
Az Európai Unió előtt álló bővítési folyamat a következő években tehát egyszerre kínál hatalmas lehetőségeket és rejt magában komoly kihívásokat.
Az integrációs folyamatok kapcsán, megfogalmazott ígéretek figyelmen kívül hagyása ugyanis mind az uniós gazdaság, mind pedig geopolitikai szempontból jelentős kockázatot rejthet magában, aminek mérlegelése kulcsfontosságú lehet az EU jövőjét illetően.
A szerző politikai elemző.
