Csehországi anzix
Aki időnként kitekint valamelyik szomszédos országba, meggyőződhet róla, hogy ott sem unatkoznak a politikusok, és az emberek nem győznek csodálkozni, hogy az egykori szövetségesek milyen szenvedélyesen tudnak nemcsak vitatkozni, hanem egymást alpári stílusban ócsárolni.
Noha mostanában Ausztria is izgalmas hely lett – köszönhetően a Szabadságpárt győzelmének a vasárnapi választásokon – a korábbi holland, francia és német forgatókönyvek útmutatása nyomán, és erre akár mérget is vehetünk, a nyertest így vagy úgy kigolyózzák és egymással nem konzisztens politikai formációk kötnek érdekházasságot, fittyet hányva a választói akaratnak. Ennek nyilván előbb vagy utóbb meglesz a böjtje, de a hatalom akarása még a józan megfontolást is sutba hajítja.
2021 decemberében valami hasonló történt a cseh parlamenti választások után, amikor ötpárti koalíció állt fel, hogy ellenzékbe kényszerítse a legtöbb szavazatot kapott, de koalíciós partner nélkül maradt és így kormányozni képtelen ANO mozgalmat. A csehországi viszonyokat ismerő elemzők már akkor sejtették, hogy ez a kormánykoalíció sok kompromisszum árán és a korrupció előtt számos kiskaput kitárva lesz csak képes végigcsinálni az előtte álló négy évet, és hangzatos ígéreteiből nem sok mindent sikerül teljesítenie. A stabil támogatottságú ANO vezérét, Andrej Babiš korábbi miniszterelnököt igyekeztek különböző vádakkal lejáratni, sőt egy-két állítólagos ügyéből bűncselekményt fabrikálni, amihez néhány „oknyomozó” újságíró még Babiš mentálisan nem kiegyensúlyozott és Svájcban gyógykezelt fiát is megkörnyékezte és olyan felvételeket tett közzé valamelyik kereskedelmi csatornán, amelyek lényegében manipuláltak és személyiségi jogokat sértők voltak. Mindez azonban nem hozta meg az annyira áhított eredményt, viszont erőteljes médiatámogatással és sok látványos, de általában nem túl hatékony intézkedéssel igyekeztek azt a látszatot kelteni, hogy rendben mennek a dolgok. Ha időnként mégis nehézségek adódtak, azt részben az előző kabinet mulasztásaival, illetve a világban kialakult helyzettel magyarázták.
A V4-es országok korábbi szorosabb együttműködésén is először a Fiala-kabinet lazított, majd, amikor Lengyelországban a megrögzött atlantista Donald Tusk lett a miniszterelnök, már egyre „sikeresebben” igyekeztek szétverni ezt a szövetséget. Petr Fiala odáig ment, hogy amikor Robert Fico ismét hatalomra került Szlovákiában és lényegében hasonló álláspontra helyezkedett Ukrajnával kapcsolatban, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök, a Prágába látogató szlovák kollégáját szó szerint megalázta csak azért, mert elutasította, hogy továbbra is fegyvereket szállítson Ukrajnának.
A két ország viszonya azóta nem olyan harmonikus, mint volt korábban, de mostanában a belpolitikai helyzet miatt sem nyílik sok alkalom arra, hogy ezen javítsanak. Csehországban a közvéleménykutatások rendre azt mutatják, hogy a kormánypártok támogatottsága egyre alacsonyabb, míg az ANO népszerűsége időnként még a 40 százalékot is megközelíti. Igaz, ez részben azzal is magyarázható, hogy korábbi szövetségesei: a szociáldemokraták és a kommunisták nem kerültek be a törvényhozásba, és a másik ellenzéki formáció, a Közvetlen Demokrácia Pártja (SPD) is elvesztette támogatói egy részét, de ezek az időközben megjelent új jobboldali politikai tömörülések mögé álltak be. A júniusi EP-választásokon az addig ismeretlen politikai szövetség, a Motoristé–Přísaha (Motorosok–Eskü) tandem közel 10,3 %-ot szerzett és két képviselőt küldhetett Brüsszelbe.
A szeptemberi regionális és részleges szenátusi választások még inkább egyértelművé tették a jelenlegi kormánykoalíció népszerűtlenségét. A szenátusi választásokon is előre tört az ANO, bár továbbra is a jelenlegi kormánykoalíció képviselői vannak többségben a felsőházban. Az eredményekből egyébként sem könnyű egyértelmű következtetéseket levonni, hiszen a mindent eldöntő második fordulóban a részvétel a legtöbb helyen nem haladta meg a 18 százalékot.
A regionális választásokon a 13 kerületből 10-ben az ANO végzett az élen és bár nem mindenütt ez a tömörülés állíthat majd kerületi kormányfőt („hejtmant”), mivel a többi párt összefogva (a sok lúd disznót győz elve alapján) ellenzékbe kényszeríti a győztest. Így is sokat mondó azonban, hogy az ANO több mint 35 százalékos eredményt ért el, míg a hárompárti Spolu (Együtt: ODS–TOP 09–KDU-ČSL) mindössze 5,5 százalékot, illetve ahol a legerősebb kormánypárt egymaga indult, a végösszeg 5,9 % lett. Természetesen az egyes kerületekben kellett átlépni az 5 százalékos küszöböt, az előbbi számadatok az egész országra vetítve érvényesek.
Korábban már szó volt róla, hogy a fővárosban nem tartottak regionális választást. Mindezt azért kell hangsúlyozni, mert a leggyengébb kormánypárt, a Cseh Kalózpárt (Piráti) ezúttal mindössze 3 képviselői helyet szerzett (azt is egyetlen kerületben, a Pilzeniben), míg az előző, 2020-as regionális választások eredményeként 99 képviselőt küldhetett a kerületi önkormányzatokba. A párt támogatottsága a fővárosban a legnagyobb, különösen a fiatal értelmiségiek és az egyetemisták körében népszerű. Programja egyértelműen balliberális, és egyébként is kilóg a hagyományos pártok sorából. Amikor 2021-ben koalíciót kötött a Polgármesterek és Függetlenek (STAN) mozgalmával, ezt abban a meggyőződésben tette, hogy ezzel még erősebb lehet, miután sokan így is az ANO egyik legveszélyesebb kihívójának vélték. A végeredmény azonban, mint az ismert, nagy fiaskó lett. Ugyanis a koalíciós partnere szimpatikusabbnak bizonyult a választók körében és preferenciaszavazataikkal a STAN jelöltjeit segítették, míg a Kalózpárt jelöltjeinek zöme nem jutott mandátumhoz. A 37 képviselői helyből csak négyet tudott megszerezni. Ennek ellenére a felálló Fiala-kormányban Ivan Bartoš, a Kalózpárt vezére megkapta a miniszterelnök-helyettesi és a régiófejlesztésért és a digitalizációért felelős miniszteri posztot, egyik párttársa, Michal Šalomoun az újonnan kreált törvényalkotási minisztérium vezetője lett, míg másik párttársa, Jan Lipavský a külügyminisztérium élére került.
Ivan Bartoš tárcája már huzamosabb ideje az építőipar irányításának digitalizációját igyekezett teljesen új alapokra helyezve megoldani, jóllehet az előző kabinet is belevágott ebbe, csak nem tudott a végére jutni. Bartošnak, életrajza szerint, van informatikai képzettsége, és talán ezért hitte, hogy megbirkózik a feladattal. Miután az újabb és újabb határidőig sem sikerült valamilyen eredménnyel előrukkolni, megszaporodtak azok a kritikus hangok – és nemcsak az ellenzéki oldalon, hanem a kormánypártok felől is –, amelyek kétségbe vonták a kalózpárti vezér alkalmasságát. Sokan gúnyosan célozgattak arra, hogy maradt volna inkább Disc Jokey és talán a tangóharmonika is jobban illik a kezébe, amelyen korábban gyakran játszott.
Múlt héten, szeptember 24-én Petr Fiala egy órán át tárgyalt Ivan Bartošsal a kérdésről, aki újabb határidőt kért, majd kettejük megbeszélését követően az újságíróknak optimistán nyilatkozott minderről. Ekkor már a Kalózpárt vezérkara a regionális választások kudarca miatt jelezte lemondását, amelyet végül a párt tagjai hétfőn (szeptember 30.) egy internetes szavazás keretében jóváhagytak. Nyilván Petr Fiala is eltűnődött a kialakult helyzeten és Bartoš sajtóértekezletét követően másfél órával később maga is az újságírók elé állt és bejelentette, hogy szeptember 30-val meneszti a Kalózpárt vezérét miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztségéből és beterjeszti döntését Petr Pavel államfőnek. Mindezt telefonon közölte Bartošsal, ami nemcsak őt döbbentette meg (árulásnak nevezve Fiala lépését), hanem a koalíciós pártok vezetőit is, akik szerint ezt a döntést a kormányfőnek már korábban meg kellett volna hoznia, de a közlés módját kifogásolták. Miloš Zeman volt államfő egyenesen gyávának nevezte a miniszterelnököt, mivel nem volt képes a leváltott politikus szemébe mondani a tényt.
Ezek után elkezdődött a találgatás, hogy a Kalózpárt kilép-e vagy sem a kormányból. Erről a párt Országos Fóruma volt hivatva dönteni, de mivel csak alig 1200 tagja van a politikai tömörülésnek, az internet segítségével minden érintett szavazhatott. A végeredmény egyértelmű lett: a párt tagságának 79 százaléka a kilépés mellett voksolt és a Kalózpárt immár lemondott vezérkara kedden (október 1.) az újságírók előtt hivatalosan megerősítette ezt. A párt két minisztere is benyújtotta lemondását, azonban Jan Lipavský külügyminiszter, aki a múlt héten New Yorkban tartózkodott az ENSZ közgyűlésén és csak hétfőn tervezte hazaérkezését, kezdetben meglehetősen kétértelmű választ adott az őt faggató újságíróknak. Homályosan utalt arra, hogy amennyiben a Kalózpárt a kilépés mellett dönt, ő is benyújtja a lemondását, de egyúttal a pártból is távozik, amelynek 2015 óta a tagja.
Petr Fiala korábban azt mondta, hogy csak Ivan Bartošt meneszti, az nem volt a célja, hogy a Kalózpártot is kiléptesse a koalícióból. De ha már a távozás mellett döntenek, a külügyminisztert akkor is megtartaná, mert egy évvel a következő parlamenti választások előtt nem lenne szerencsés egy új külügyért beiktatni. A többi koalíciós párt vezetői is dicsérték Lipavský eddigi munkáját és fontosnak tartották, hogy sikerült széles körű nemzetközi kapcsolatokat kiépítenie, amire egy helyére lépő miniszter a hátra levő időben már nem lenne képes.
A TOP 09 párt vezére – és egyben a parlament elnöke – Markéta Pekarová Adamová (aki mellesleg beiktatásakor mondott beszédében nem tudta megállni, hogy ne menjen neki Orbán Viktornak) jelezte, hogy pártja mindig fontosnak tartotta a külpolitikát és több olyan emberük is van, aki alkalmas lenne a külügyminiszteri tisztségre, no de erről végül is a kormányfő dönt. Aki végül döntött is. Miután Lipavský benyújtotta lemondását, Petr Fiala azt nem fogadta el, erre ő lemondását visszavonta és egyúttal közölte, hogy pártonkívüliként folytatná miniszteri munkáját. (Petr Pavel államfővel egyébként ezt már New Yorkban megbeszélhették, ahol együtt vettek részt az ENSZ közgyűlésén…) Egykori párttársai mindezt néhány vitriolos megjegyzéssel kommentálták a közösségi oldalakon.
A másik miniszteri posztot egyszerűen megszüntetik, és a törvényalkotással kapcsolatos kormányzati feladatokat a továbbiakban az igazságügyi tárca vezetője látja el. Michal Šalomoun kalózpárti miniszter megegyezett a kormányfővel, hogy október 11-én távozik a kormányból.
A Kalózpártnak természetesen a különböző minisztériumokban és egyéb állami intézményekben, illetve cégek igazgatói tanácsában is voltak emberei, ezért az ő helyükre most a kormánykoalíció pártjai szívesen ültetnék a saját embereiket. Eközben a kalózok már jelezték, hogy konstruktív ellenzéke lesznek Fiala kormányának, de mivel csupán négy képviselőjük van az alsóházban, feltehetően nem sok vizet fognak zavarni. Az viszont a kormánypárti körökben kiverte a biztosítékot, hogy Ivan Bartoš az ODS körüli nagyfiúkról beszélt múlt szerdai sajtóértekezletén, akik miatt számos dolgot egyszerűen nem lehetett normálisan intézni, mindig akadtak olyanok, akik igyekeztek keresztbe tenni neki. Ezeket a kijelentéseket az ODS-ben cáfolták, de számos korábbi eset alapján nem zárható ki, hogy gyakran volt feszült a viszony a koalícióban. Egy jegyzetíró szerint a kalózok kezdettől fogva csak az ötödik kerék voltak a kormányban és a dörzsölt STAN a preferenciaszavazatok segítségével egyszerűen csőbe húzta őket. Igazából sosem volt szükség rájuk és most hogy átdobták őket a fedélzeten a kormányfő azzal hitegeti magát, hogy ez a mediális füstköd majd eltereli az emberek figyelmét a valós problémákról. Ám a kormány népszerűtlenségén ez aligha változtathat.
Csehországban természetesen más érdekes dolgok is történtek az elmúlt napokban. Miloš Zeman korábbi államfő 80. születésnapját ünnepelte és ebből az alkalomból illusztris külföldi személyiségek is köszöntötték. Olyan emberek, akiket barátainak tart. Talán éppen emiatt a kormányt senki sem képviselte, viszont eljött Andrej Babiš és Václav Klaus, de az utóbbi hónapok cseh politikusi felfedezettje, Filip Turek EP-képviselő is. Robert Fico szlovák miniszterelnök és Zeman között mindig is szívélyes volt a kapcsolat, így nem meglepő, hogy ő is megjelent Robert Kaliňák társaságában. Személyesen gratulált Zemannak Andrzej Duda lengyel, Aleksandar Vučić szerb és Peter Pellegrini szlovák köztársasági elnök, de ott volt Ivan Gašparovič korábbi szlovák elnök, valamint Orbán Viktor magyar kormányfő is, akinek Zeman megköszönte nagy békekörútját Kijevtől, Moszkván és Pekingen át egészen Amerikáig. „Ez olyan, mintha nyolcvan napot utazott volna a világ körül. A modern történelem legjobb politikai utazása” – jegyezte meg Zeman.
Orbán Viktor egyszerre érkezett meg az ünnepség helyszínére, a Hluboká nad Vltavouban található kastélyba Václav Klaus korábbi cseh miniszterelnökkel és államfővel és felfigyeltek egy ifjú párra, akik az itteni szokások szerint a kastély kertjében fotókon igyekeztek megörökíteni életük eme jeles napját. Arra álmukban sem gondoltak volna, hogy Orbán Viktor és Václav Klaus gratulál majd nekik, sőt a magyar kormányfő egy láda palackozott magyar borral lepi meg őket.
