Csehországban a helyzet…
Csehországban a múlt héten regionális és részleges szenátusi választásokat tartottak. A Petr Fiala vezette kormánykoalíció látszólag optimistán tekintett erre a megmérettetésre, noha a közvéleménykutatások nem sok jót jeleztek a várható eredményeket illetően, miután a legnagyobb ellenzéki tömörülés, az Elégedetlen Polgárok Akciója mozgalom (ANO) a legvisszafogottabb becslések szerint is 35 százalék feletti támogatottságra számíthatott, míg a hárompárti Spolu (Együtt) koalíciót kb. 10 százalék körül mérték.
Ennek a vezető ereje az egykor sokkal szebb napokat látott Polgári Demokrata Párt (ODS), amelynek kb. 6 százalékos eredményt jeleztek, míg a két kisebb párt: a TOP 09 és a Kereszténydemokrata Unió – Cseh Néppárt (KDU-ČSL), ha önállóan indul még az 5 százalékos küszöböt sem tudta volna átlépni. A kormánykoalícióban helyet kapott egy további kétpárti tömörülés: a Polgármesterek és Függetlenek (STAN) mozgalom és a Cseh Kalózpárt (Piráti), amely PirSTAN néven indult a 2021-es parlamenti választásokon. 15,6 %-os eredményével a harmadik helyen végzett és 37 képviselőt küldött a 200 fős törvényhozásba.
A Kalózpárt bizonyos értelemben a magyarországi Momentum cseh megfelelője és elsősorban Prágában van tömegbázisa a fiatal értelmiségiek és egyetemisták körében. Maga a furcsa hajviseletű pártelnök egyébként évekkel ezelőtt azzal dicsekedett, hogy híve a marihuána legalizálásának és időnként ő is elszív egy-egy spanglit.
Közben egyre nagyobb repedések keletkeztek a kormánykoalícióban, ráadásul az is kiderült, hogy több fontosnak tartott posztra nem éppen rátermett embert sikerült találni. Természetesen a korrupciót sem tudták kivédeni és az elmúlt években több olyan esemény is történt, amelyek próbára tették az egyes minisztériumok „problémakezelő” képességét. A tavaly decemberi prágai egyetemi lövöldözés kapcsán például a rendőrség és a belügyminisztérium is a célkeresztbe került, és még ma is megfogalmazódnak bizonyos kérdések, amelyekre egyelőre nem érkeztek válaszok.
Hosszan sorolhatnánk még azokat az ügyeket, amelyek miatt a kormánykoalíció hívei egyre csalódottabban figyelték Petr Fiala miniszterelnök, Vít Rakušan belügyminiszter vagy Zbyněk Stanjura pénzügyminiszter sasszéit.
Az ukrán menekültek támogatását a cseh társadalom kezdetben természetesnek tartotta, de idővel egyre többen tették fel a kérdést, hogy a nehéz helyzetben lévő csehek helyett miért az ukránokat támogatja a kormány, ráadásul milliókat költ a Kijevnek szánt fegyverekre.
Petr Fiala a belpolitikai kudarcokat külpolitikai aktivitásával igyekezett nemcsak ellensúlyozni, hanem elhomályosítani. Ennek egyik látványos eleme volt az a kezdeményezése, hogy Csehország szervezi meg az Ukrajnában hiányzó lőszerek pótlását és ehhez több száz millió eurót is felajánlott. Petr Pavel államfő, aki egy négycsillagos tábornok és korábban a NATO központjában is tevékenykedett, néhány nappal később már 800 ezer lőszer leszállítását helyezte kilátásba viszonylag rövid idő alatt.
A kezdeményezés hírére azonban a potenciális szállítók – mind a lőszerek gyártói, mind a fölösleges készletekkel rendelkezők – gyorsan felismerték, hogy nagyot kaszálhatnak és többszörösére emelték az árakat, így az eredetileg tervezett mennyiségnek csupán a töredékét tudták beszerezni.
Ezt a politikát az ellenzék – és nemcsak az ANO, hanem a Tomio Okamura vezette Közvetlen Demokrácia Pártja (SPD) is – egyre hangosabban bírálta, és ennek egyik kézenfekvő következménye lett a júniusi EP-választások csehországi eredménye.
Ebben a belpolitikai légkörben tartották szeptember 20-án és 21-én a regionális választásokat és a részleges szenátusi választásokat. Ez utóbbiakkal most nem foglalkoznék, mivel a 27 képviselői helyért folyó küzdelem még nem zárult le, hiszen az első körben csak 5 képviselőjelöltnek sikerült 50 %-nál több szavazatot szereznie, míg a további 22 helyről a második forduló dönt.
Bizonyos értelemben az ország számos térségét sújtó nagy árvíz is rányomta a bélyegét a választásokra, de még ez sem magyarázza azt a katasztrofális eredményt, amelyet a Kalózpárt ért el. Az előző regionális választásokat követően 96 képviselőjük ülhetett be az egyes kerületi parlamentekbe, míg most ez háromra apadt. Teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy Prágában – ahol a Kalózok támogatottsága messze meghaladja az országos adatokat – nem tartottak választást.
Ez a kiábrándító szereplés arra késztette a Kalózok vezetését, hogy benyújtsa lemondását, amiről a párt Országos Fóruma dönt majd, de Ivan Bartoš akkor jelezte, hogy nem akarnak kilépni a kormányból.
Az ANO már hónapokkal korábban bírálta a kormányt emiatt, és Fiala kormányfő a regionális választások eredményeit látva jutott arra az elhatározásra, hogy további határidőt már nem ad a Kalózpártnak. Erről viszont a két pártelnök keddi megbeszélésén konkrétan nem esett szó, ezért Bartoš a találkozót követő sajtóértekezletén még arról tájékoztatta az újságírókat, hogy dolgoznak a megoldáson és úgy általában nincs komolyabb gond a két párt koalíciós együttműködésében. Ezért hatott hidegzuhanyként Petr Fiala ezt követő bejelentése, hogy felmenti Ivan Bartošt miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztségéből és átmenetileg egy másik kormánytagot bíz meg a tárca vezetésével. Egyúttal jelezte, hogy kezdeményezi Petr Pavel államfőnél, hogy adja áldását a leváltásra.
Felszólították a két kalózpárti minisztert is, hogy mondjanak le, és úgy tűnik, hogy Michal Šalomoun hajlandó erre, viszont Jan Lipavský külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy inkább távozik a pártból, de marad a kormányban. Eddigi munkájával egyébként Petr Fiala is elégedett és más koalíciós politikusok is úgy látják, hogy a külügyérnek sikerült fontos kapcsolatokat kiépítenie, ami most kárba veszne, ha távozna a kormányból. Lipavský az egyik leginkább brüsszeli elkötelezettségű politikusa a kabinetnek és lelkes támogatója Ukrajna további fegyverekkel történő megsegítésének. A Fiala-kabinet megalakulásának idején Miloš Zeman akkori államfő sokáig vacillált, hogy kinevezze őt, mondván, hogy már csak hiányos iskolai végzettsége miatt sem alkalmas erre a posztra. (Lipavskýnak nincs magiszteri egyetemi diplomája, csupán a bakkalaureátusi fokozatig jutott el.)
A Kalózpárt árulásként értelmezi a kormányfő döntését, ráadásul ezt nem a két pártvezér megbeszélésén közölte, hanem később telefonon hívta fel Bartošt, ami megrökönyödést keltett és nem csak a Kalózpártban. Miloš Zeman korábbi államfő egyenesen gyávaságnak nevezte ezt az eljárást és általában súlyos bírálatokkal illette a jelenlegi kormány tevékenységét.
Némelyek szerint a Kalózpárt esetleges távozása a kormányból a parlamenti választásokon vele koalícióban indult partnerét, a STAN-t is arra kellene késztetnie, hogy hasonló lépést tegyen, mivel az akkor megkötött szerződés értelmében együtt léptek be a kormányba és együtt távoznak, amennyiben úgy alakulna a helyzet. Ma azonban a STAN vezérkara másként látja mindezt és arra buzdítja a Kalózpártot, hogy fontolja meg a távozását.
A koalíció más pártjai is megszólaltak és most kiderült, hogy ők már hónapokkal korábban úgy látták, hogy Ivan Bartoš képtelen lesz végrehajtani a rábízott feladatot és várták Fiala mostani döntését, amire viszont már korábban el kellett volna szánnia magát. Hozzátették azonban azt, hogy ezt sokkal „elegánsabban” kellett volna megtennie.
A legközelebb egy év múlva rendeznek parlamenti választásokat Csehországban és a kormány szeretné kitölteni a megbízatási idejét. Ez az időszak azonban egyáltalán nem lesz egyszerű, hiszen a koalíciós pártok maguk is sok belső problémával küszködnek. Az ODS a mostani regionális választásokon egyedül a Dél-Csehországi kerületben ért el átütő sikert, ahol a kerületi kormányt korábban is irányító Martin Kuba személye volt a meghatározó. Ő egyébként gyakran bírálja az ODS központi vezetését, viszont nem kíván bekapcsolódni az országos politikába, amit a párt vezetése egyébként szívesen venne, már csak önös érdekből is.
Megfigyelők szerint Petr Fiala, aki az ODS elnöke is szeretne tőkét kovácsolni Kuba sikeréből, de egy másik vasat is a tűzben tart, ugyanis nem zárható ki, hogy a következő kormány az ANO és az ODS koalíciójából jönne létre. Ez ma ugyan elképesztően hangzik, de a politikában minden elképzelhető. Az más kérdés, hogy mit szól ehhez Andrej Babiš, az ANO vezére.
