Bécs csata nélkül elesett – több a muszlim iskolás és az új mecset, mint a keresztény
Csata nélkül elesett Bécs, az őshonos európai civilizáció leváltását célzó globalista bevándoroltatás nyomása alatt. Az egykori nyugat-római birodalom keleti végvárának keresztény központjában az elmúlt két évtizedben 78 mecset épült, és az ottani iskolákban már meghaladta a muszlim diákok száma az őslakos keresztényekét – számolt be nyilvánosan hozzáférhető statisztikai adatokra hivatkozva több hírforrás, köztük a report24.news és az exxpress.at is.
Bár az európai fősodor előtt erről mostanság „nem illik” beszélni, még nincs háromszázötven éve, hogy Bécs kapujában, Kahlenbergnél Sobieski János lengyel király csapatainak közbeavatkozásának köszönhetően sikerült megállítani a fehér, keresztény európai civilizáció fennmaradását veszélyeztető oszmán-török hadak előre nyomulását. Azóta – ahogy mondani szokás – már sok víz lefolyt a Dunán, de az őshonos európai kultúra bukását, önös érdekek mentén vágyó, érdekérvényesítő csoportok hatalma, nem gyengült. Ezek központja ma láthatóan Brüsszelben összpontosul. És ami rosszabb, tevékenységük – legalábbis az európai őslakosság szervezetten zajló népességcseréjét tekintve – nagyon is hatékonyan zajlik.
Ennek a folyamatnak egy nagyon is kiemelkedő példája – az egykori (Nyugat-római) birodalom keleti részének (oester reich) vezetéséhez kötődő hatalmát, alattvalói érdekeit figyelmen kívül hagyva kihasználó – az etnikailag vegyes Európa ideáját gyakorlati döntéseiben is felvállaló Habsburg klán tevékenysége, illetve annak ma is érzékelhető utójátéka. Ezt a formailag nem birtokolt, ám ténylegességében a közép-európai régiók fővárosának tekintett metropolisznak a 20. századbéli története több, mint jelképes.
Bécs, amely már a 20. század első évtizedeiben is, az úgynevezett „frankfurti iskola” – a szociáldemokráciának a polgári rétegek egyes részei számára „jól hangzó”, de ugyanakkor egyértelműen álságos, trójai fa lóként működő, - ideáinak egyik termékeny talajává vált, s ezt a szerepét a múlt évszázad második felében tovább fejlesztette. Ennek „gyümölcseit” pedig az utóbbi évtizedekben már félreérthetetlenül látni is lehet.
A városon belüli etnikai és vallási, vagyis alapvetően kulturális viszonyokat jól jellemzik a vitán felüli számok. Ezek egyike, hogy Bécsben jelenleg 108 mecset működik, ezek közül 78 az elmúlt húsz év alatt nyílt meg, vagyis a számuk 2005 óta – amikor még csak 29 iszlám ima helyet tartottak számon a városban – több, mint háromszorosára emelkedett. A számokat jól árnyalja, miszerint – a report24.news beszámolója szerint - az illetékes hatóságok számai azt mutatják, hogy a következő néhány év során Bécsben másfélszáz - katolikus egyházi intézmény által birtokolt ingatlan - bezárásával lehet számolni.
Az európai őshonos, fehér, keresztény lakosság számára hasonló, riasztó tendenciákról számol be az osztrák Szabadság Párt (FPÖ) adataira hivatkozva az rmx.news is, amely szerint – amennyiben nem áll be változás – akkor az öreg kontinens lakosságát tekintve, legfeljebb két generáció alatt átveszik a többséget az Európán kívülről érkezett etnikumok. A téma kapcsán rámutatnak: a tavalyi évben – a történelem során első alkalommal – a bécsi oktatási intézményekben a muszlim vallású gyerekek aránya meghaladta a keresztény vallású gyerekek arányát.
Bécsben a tavalyi évben az iskolákban a muszlim vallású tanulók aránya 41,2 százalékot tett ki, miközben a keresztény vallású gyerekek aránya 34,5 százalékra csökkent.
A fősodrú politikai erők által rendszerint a szélsőségesség bélyegével minősített párt nemzeti tanácsának tagja, Maxiimilian Weinzierl ennél is egyértelműbben fogalmazott, azt mondta:
A bécsi helyzet – és az amilyen jövő Európa keleti részére a trendek megváltoztatása nélkül vár – egyértelmű. Ennek megfékezéséhez azonban, az európai kontinenst irányzó - illegális és a legálisként megvalósított – bevándorlást – megakadályozó valós lépésekre van szükség. Ehhez azonban arra is választ kell adni, hogy ezt, a jól szervezett folyamatot vajon kik szervezik és annak megvalósítása kinek az érdekében áll!
Azt ugyanis, csak a legnaivabb hírfogyasztó hiheti el, hogy az elmúlt jó néhány évtized során is az európai jólétre ácsingózó, afrikai és ázsiai potencionális bevándorlók csak most „jöttek rá arra”, hogy jó lenne Európába jönni, és, hogy ennek módját csak most találták meg.
