Az egészségbiztosítónak kell fizetni a lézeres szőrtelenítést a transzneműeknek Ausztriában
Egy bécsi bíróságnak az elmúlt hetekben hozott döntése kimondta: a transzgender személyek számára „túl nagy pszichikai terhet” jelent a mindennapos borotválkozás, ezért a tartós szőrtelenítést célzó lézeres kezelést az egészségbiztosítónak ki kell fizetnie számukra – számolt be a precedensértékűnek értelmezhető döntésről több hírforrás, köztük a jungefreiheit.de hírportál is.
A XXI. század Nyugat-Európájában, a hétköznapi valóságot látva, bizony néha nehéz eldönteni, hogy az ember egy szaftos abszurd komédia részeseként, a visító röhögéstől fetrengve éljen meg egy ilyen hírt, vagy éppen ökölbe szorult kézzel hümmögve, vagy akár a kétségbeesés határán, könnyeivel küzdve nézze egy világalkotó civilizáció megsemmisülésének végnapjait. Egy dolog viszont biztos: ha lesz még jövő, és írt történelem, ezeknek az éveknek a történéseiről a szakadék felé tántorgó római birodalom caligulai őrületeihez hasonló részleteket kiemelve tanulhatnak majd a jövő – remélhetőleg a józan gondolkodáshoz visszatérő – generációi.
A mostani ausztriai döntés előzménye, hogy egy – a hírforrásokban neve közlése nélkül említett – transznemű személy, egy magát nőként azonosító biológiai férfi bírósághoz fordult amiatt, mert egészségbiztosítója elutasította annak az igényének a teljesítését, mely szerint az egészségbiztosításából kellene fedezni arcszőrzetének tartós, lézeres kezeléssel történő eltávolítását. Csak a tájékoztatás kedvéért jegyezzük meg, hogy egy olyan többszörös ismétlést igénylő esztétikai beavatkozásról van szó, amely tartós eredményt ígér, s amelynek ára – az érintett terület és az adott klinika ár fekvésének függvényében – több száztól több ezer euróig terjedhet.
Bár nyilvánvaló, hogy ennél jóval drágább beavatkozások is szerepelnek az egészségbiztosítók ár lajstromán, és az is sejthető, hogy a „nyugati” és a szlovákiai átfizetések sztenderdjében vannak eltérések, valahogy mégis nehéz csuklóból elítélni az osztrák biztosító elutasító álláspontját. Főként, ha a szlovákiai állapotokból indulunk ki, ahol az anyagi lehetőségek és más korlátok miatt esetenként még egy-egy kifejezetten nem esztétikai jellegű kivizsgálásra vagy beavatkozásra is hónapokat kell várnia a páciensnek.
Nem beszélve arról, hogy amennyiben például egy szemészeti vagy fogászati beavatkozást szeretne „jobb színvonalon és gyorsan” elvégeztetni valaki, akkor az csaknem megfizethetetlen lehet egy átlagos halandó számára. Persze ezek a visszásságok, amelyek a szélesebb körben értelmezett szlovákiai egészségügyi ellátásban tapasztalhatóak külön cikket érdemelnének, főként annak tükrében, hogy a rendszerbe folyó anyagi eszközök mennyisége évtizedes nagyságrendben emelkedő tendenciát mutat, aminek gyakorlati hatásait a páciensek zöme aligha értékeli hatékonynak.
Erről persze valószínűleg a profitorientált magántőke az egészségügybe való beengedését levezénylő liberális kormányzatoknak más lenne a véleménye. Az érdekek és értékek tekintetében azonban az említett osztrák döntés mindenképpen jelzésértékű, hiszen még a „prosztó exkomcsi” Szlovákiát elfelejtve is, szinte biztosak lehetünk abban, hogy még az egykoron vágyálmodott szomszédos osztrák fővárosban is nem egy olyan nyugdíjas néni él, akinek komoly dilemmát jelent az új műfogsor és az unokáknak adható támogatás közti választás, miközben a helyi bíróság vitán felüli szintre emelte a transznemű személyek szőrtelenítésének biztosítási fedezetének „szükségességét.”
A bíróság – amelyet „bizonyára” semennyire sem befolyásolt a „Pride” rendezvények megrendezését „sem támogató” és „nem is létező” LMBTQ+ lobbi - ugyanis döntésében kimondta: az adott személyeknek „mindennapos pszichikai stresszt” okozhat a napi szintű borotválkozás, ami ellentétben van „a transznemű személyekkel szembeni bánásmód egyenlőségére vonatkozó elvárásokkal.” És egyúttal elutasította az egészségbiztosító azon érvelését, hogy a biológiai nők számára sem fizetik át a szőrtelenítést. Ugyanakkor a bíróság elismerte a felperes transznemű személy azon érvelését, hogy szerinte számára „érdemi pszichikai terhet jelent” a szőrzetének növekedése, ami „megkérdőjelezi gender identitását.”
