Üvegbe zárni a szabadságot
Ruszkai Krisztina Üvegbe zárt szabadság című befőzőkönyve messze túlmutat a hagyományos szakácskönyvek keretein. Az élelmiszer-tartósítás mellett feltárja azt az életformát és életszemléletet is, amely mentén a magyarországi "vidéken újrakezdő" körökben igazodási pontként szolgáló házaspár a mindennapjait éli.
Ruszkai Krisztina férjével, Sipos Mihállyal Cegléd közelében, a Tulipános tanyán él. A mondatot először úgy írtuk le, hogy "él és gazdálkodik", utóbb a gazdálkodik szót töröltük, feleslegesnek érezve azt. A házaspár életében ugyanis az élet és a gazdálkodás nem válik el élesen, úgy élnek, hogy gazdálkodnak, és fordítva. Azt is hozzátehetném, hogy közösségimédia-influenszerek, ha ezt a kifejezést számos ostoba celeb nem járatta volna le. Fenntartható visszafejlődé című YouTube-csatornájuknak harmincezer követője van. Míg a belvárosi influencerek arról értekeznek, hol készítik a legjobb sütőtökös lattét, vagy melyik a legjobb szemránckrém, Sipos Mihály csatornáján egyebek mellett azt is megtudhatjuk, melyik a legjobb gumicsizma, ami a vidéki élet egyik elengedhetetlen kelléke.
De nemcsak az online, hanem az offline világban is aktívak. Igyekeznek összefogni a környékükön élő tanyasi gazdálkodókat. Jelenleg köréjük szerveződik Magyarország legnagyobb önellátó ökoközössége, mely a szimpatizánsokkal és a pártoló tagokkal együtt mintegy 800 tanyát számlál. A közösségen belül etikusan megtermelt, egészséges élelmiszerekkel cserekereskedelmet folytatnak. Céljuk, hogy nemcsak Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében húsz kilométerenként mindentől független, élelmiszer-önellátó közösségek jöjjenek létre, és ezek a közösségek cserkereskedelmet valósítsanak meg, és lássák el egymást élelmiszerrel. A Sipos Mihállyal korábban készített interjúnkat itt olvashatják.
Talán csak Váncsa István Ezeregy+ recept című szakácskönyvét olvastam olyan lelkesedéssel, mint Ruszkai Krisztináét. Ennek elsődleges oka az, hogy ritkán olvasok szakácskönyveket, a másik pedig az, hogy az Üvegbe zárt szabadság minden egyes sora mögött ott érezni az embert. Mert, mielőtt eljutnánk oda, hogy "végy egy evőkanál sót", megismerhetjük az adott befőtt, konzerv – bár a biotanyán, vegyszerek nélkül, kézi munkával előállított termék esetében nem vagyok benne biztos, hogy le szabad írni a konzerv szót, hisz annak kapcsán az ízfokozókkal teli morca della juthat az olvasó eszébe – előéletét, kialakulásának történetét. Azáltal, hogy Krisztina és Mihály maguk termelik meg az alapanyagokat, amelyeket befőznek, az ételek minősége garantált, és a könyv minden receptjét áthatja ez a személyes kapcsolat az élelmiszerekkel.
A befőzés és az ételtartósítás hagyományai Magyarországon régre nyúlnak vissza. Az őszi betakarítás után a háztartások számára fontos volt, hogy a terményeket hosszú távra is el tudják raktározni, hiszen a téli hónapokban az élelmiszerhez jutás sokkal nehezebb volt. A befőzés korábban a kertben, háztájiban megtermelt élelmiszerek feldolgozásának természetes velejárója volt, kora nyártól késő őszig mindig volt mit befőzni. Az urbanizációval és a háztáji gazdálkodás rendszerváltás utáni, fokozatos leépülésével párhuzamosan azonban ez is visszaszorult. Nagyanyám tulajdonképpen egész nyáron át befőzött, anyám már csak hébe-hóba. Ruszkai Krisztina a tanyasi asszonyoktól összegyűjtött "ősi tudást" a modern konyhatechnika lehetőségeivel ötvözve próbálja visszavezetni az egyszerű és egészséges élelmiszer-tartósítási technikákat a mindennapokba.
A közel háromszáz oldalas kötet egy egyedülálló, gyakorlatias és szívből jövő munka, amely a magyar befőzési és ételtartósítási hagyományok felélesztését, valamint az önellátás iránti vágyat helyezi középpontba. A könyv bemutatja, hogyan lehet saját termésből olyan tartósított élelmiszereket előállítani, amelyek nemcsak a család étkezési szükségleteit elégítik ki, hanem a függetlenség és fenntarthatóság felé vezető utat is kövezik.
Az ételtartósítás nemcsak egyéni tevékenység, hanem közösségi élmény is lehet. A szerző a könyv végén elárulja, rá is nagy hatással volt, hogy az anyósa mindig beszámolt neki arról, mit és hogyan főzött be. A befőzés során a család tagjai és a barátok is bekapcsolódhatnak a folyamatba, amely során a közös munka élményét is megosztják. Az ilyesfajta tevékenységek visszavezetik az embereket a gyökereikhez, hiszen a közös munkában való részvétel évszázadokon át az emberi közösségek meghatározó eleme volt.
A szerző saját életmódjukon keresztül mutatja meg, hogyan lehet függetlenebb, fenntarthatóbb életet élni, miközben tiszteletben tartják a magyar vidék hagyományait és értékeit.
Ez a kötet nem csupán recepteket kínál, hanem inspirációt is ad azok számára, akik szeretnének közelebb kerülni az önellátáshoz és a természethez, miközben megőrzik és továbbadják a hagyományokat. A befőzés nemcsak ételt tartósít, hanem értéket is közvetít: a hagyományok, az önállóság, a szabadság és a közösség erejét.
Ruszkai Krisztina: Üvegbe zárt szabadság. Magánkiadás, 2023.
