Csináljuk, mert ebbe születtünk bele
A tavaszias időjárás beköszöntével Rozsnyó környékén is megjelentek a traktorok a szántóföldeken, elkezdődött a tavaszi szezon a mezőgazdaságban. Fiatal gazdákat kérdeztünk arról, milyen helyzetben van az ágazat.
Burkus Imre Tornagörgőn gazdálkodik, családi gazdaságukban több mint 160 hektáron termesztenek gabonaféléket, mákot és hüvelyeseket. Mint mondta, náluk már javában zajlanak a tavaszi munkák. A mákot már elvetették, most a borsó következik, aztán a tavaszi árpa és a durumbúza, majd április második felétől a szója. Sajnos kevés volt a téli csapadék, jelenleg olyan 100-150 milliméternyi hiányzik.
– Ezért meg kell őriznünk a nedvességet, próbálunk csökkentett talajművelést folytatni, hogy minél több vizet tartsunk a talajban – magyarázta. Nagyobb baj a csapadék eloszlása, azaz, hogy nem folyamatosan érkezik, hanem vagy egyáltalán nincs, vagy hirtelen jön nagy mennyiség. Jellemzően akkor nincsen, amikor legjobban kellene, a vegetációs időszakban, nyáron.
Véleménye szerint az öntözés ezen a környéken gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Víz még lenne, a térség gazdag felszíni és felszín alatti forrásokkal rendelkezik, viszont az öntözőrendszer kiépítése,
a rendezetlen tulajdonjogi viszonyok jelentette nehézségen túl, óriási beruházás lenne, amit a gazdák nem engedhetnek meg maguknak. Állami segítségre lenne szükség, és nem csak ezen a téren.
– A mezőgazdaság, a feldolgozó- és élelmiszeripar egymásra épülnek. A termények java részét jelenleg nem itthon dolgozzák fel, hanem külföldön, gyakran Lengyelországban, aztán feldogozott formában, valamilyen termékként kerülnek vissza. Az országnak stratégiai szempontból kellene figyelni az ágazatot és ennek megfelelően irányítani, hatékonyabbá tenni a támogatások, az uniós források kiosztását, és persze ehhez mérten fejleszteni a feldolgozóipart. Mert mi hiába termelnénk többet, ha nincs, aki megvegye és feldolgozza. Nekünk, gazdáknak pedig olyan növényekre kellene fókuszálni, amire van piac, illetve amelyeket fel tudunk helyben vagy országosan dolgozni – mondta Burkus Imre.
Ezek az ágazatot sújtó legnagyobb gondok a jólészi Zagiba Tamás szerint, aki öt évvel ezelőtt vette át nagyapjától a gazdaságot. Jelenleg 85 hektáron gazdálkodik Jólész, Rozsnyó, Várhosszúrét határában. Mint mondja, általánosságban a gömöri gazdák is ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, mint az ország más régióiban, például az input anyagok, azaz a műtrágyák, a növényvédőszerek, a vetőmagok, illetve a mezőgazdasági gépek jelentős drágulásával, miközben a termények felvásárlási árai stagnálnak, vagy csak minimális emelkedést mutatnak.
És akkor még nem beszéltünk a munkaerő vagy a szakemberek hiányáról, a generációváltás nehézségeiről (vagyis, hogy sokszor nincs kinek átadni a gazdaságot, mert a fiatalokat nem érdekli a földművelés), a megbecsülés hiányáról, a gazdasági környezetről és a vállalkozás kockázatairól, meg persze a kiszámíthatatlan időjárásról.
– Tavaly a tavasz nagyon esős volt, elkéstünk bizonyos munkákkal, főleg növényvédelmi vagy tápanyag-utánpótlási feladatokkal, mert nem tudtunk rámenni a földekre, de megkéstünk a kaszálással is. Aztán jött egy nagy fordulat, a nyár már aszályos volt, a növényeknek kellett volna az eső, de elmaradt, és ez a terméshozamon is megmutatkozott – idézte fel a tavalyi gondokat Zagiba Tamás.
Mint mondta, a napokban műtrágyáztak és a gépek karbantartását végzik, aztán tervben van a tavaszi keménybúza (durumbúza, a szerk. megj.), majd a borsó vetése, később következik a szója, de mustárt is szaporítanak vetőmagnak és bizonyos mennyiségű krumplit is ültetnek.
A számos nehézség hallatán felmerül a kérdés, hogy mégis, miért folytatják a munkát a gazdák. Burkus Imre szerint kell hozzá egyfajta megszállottság, szenvedély.
Zagiba Tamás is hasonlóan gondolja.
– Csináljuk, mert ebbe születtünk bele, ebben nőttünk fel, ebbe fektettünk erőt, energiát. A természettel együtt, összhangban dolgozunk. Örömünket leljük benne, ha kimegyünk a mezőre, ha látjuk a munkánk eredményét, hogy miképpen fejlődnek a növények. Azt csináljuk, amit szeretünk, amihez értünk, és ez egy kicsit kárpótol.
Megjelent a Magyar7 2025/10.számában.
