Zaklatási ügyek - Az amerikai politika és a szexuális zaklatások
A The New York Times című lap október elején hosszadalmas riportban tárta fel Harvey Weinstein, hollywoodi producer évtizedeken keresztül tartó szexuális zaklatási botrányait, majd kisvártatva színészek tucatjáról derült ki ugyanez. Karrierek törnek ketté, és a szexuális visszaélések botránysorozata a Szilícium-völgy startup cégeinek híres vezetőit, a sajtót és a politikusokat is elérte.
A múlt héten Al Franken demokrata párti szenátort két nő vádolta meg azzal, hogy évtizeddel ezelőtt fogdosta őket, kedden a michigani John Conyers demokrata párti képviselőt érte a vád, hogy kongresszusi munkatársnőit zaklatta, Roy Moore alabamai republikánus szenátorjelöltet hetek óta folyamatosan vádolja öt nő 30-40 évvel ezelőtti állítólagos szexuális zaklatásokkal. Franken elismerte bűneit és bocsánatot kért a valahai áldozatoktól, Conyers ellen várhatóan etikai vizsgálat indul, Roy Moore pedig cáfolja a vádakat és azt hangoztatja, hogy a vádaskodások csupán eszközök a decemberben tartandó időszaki választás előtti ellehetetlenítéséhez.
Vajon a politikusokat érintő szexuális zaklatások vádjai megalapozottak-e, vagy csupán eszközök a politikai vetélytársak lejáratásához? Mi ennek a társadalmi jelenséggé szélesedett botránysorozatnak a háttere, milyen társadalmi légkör kellett ahhoz, hogy ez ilyen mértékben elharapódzzék, és hosszú éveken keresztül szinte elfogadottá váljék? - fogalmazódnak meg a kérdések az amerikai sajtóban.
Semmi új a nap alatt
Az elmúlt évtizedek amerikai politikájának történetében nem ismeretlenek a szexuális visszaélések miatti skandalumok. Tavaly ítélték el Dennis Hastert volt képviselőházi elnököt, aki el is ismerte, hogy évtizedekkel korábban, amikor még edzőként tevékenykedett, fiatal fiúkat rontott meg. Korábban, 1991-ben, Clarence Thomas főbírót a kinevezése előtti meghallgatás idején vádolta meg egy nő szexuális zaklatással, ezek azonban megalapozatlanoknak bizonyultak, és a néhai Ronald Reagan elnök által jelölt Thomast ki is nevezték a legfelsőbb bíróság tagjának. Bill Clinton elnök ellen pedig majdnem a lemondatását célzó alkotmányos eljárást indítottak a szexuális zaklatásai miatt felhozott vádak és eskü alatt tett hazug vallomása miatt.
A kongresszusban is mindennapos a zaklatás
Ezek azonban egyedi esetek voltak, és a szexuális zaklatásokat a politikusok világában nem ismerték el olyan elterjedt jelenségként, amely rendszerszerű válaszokat igényel. Az október 5-én kirobbant Weinstein-ügy azonban elemzők szerint most esélyt adott erre. A képviselőházban a múlt héten jelentette be Paul Ryan házelnök, hogy az alkalmazottaknak szexuális zaklatásról szóló tanfolyamon kell részt venniük, a szenátusban egy héttel korábban hoztak hasonló intézkedést. Ahogyan a Politico című lap fogalmazott a napokban: "javul az átláthatóság". Először fordult elő az is, hogy a kongresszus nyilvánosságra hozta a szexuális zaklatások miatt kifizetett kártérítések számát és összegét is. Ezek szerint 1997 és 2017 között 264 alkalommal, összesen 17 millió dollárt fizettek az adófizetők pénzéből a szexuális zaklatásért feljelentést tett kongresszusi alkalmazottaknak.
Ki lesz a következő? - tette fel a kérdést a napokban a Fox televízióban Kellyanne Conway, Donald Trump elnök egyik tanácsadója, aki egyúttal felszólította a demokrata párti politikusokat a "lelkiismereti önvizsgálatra".
Demokraták, republikánusok egyaránt érintettek
A szexuális zaklatások sorozata mindkét párt politikusait érinti. Ám a nyilvánosságban egyre több hang jelenik meg, amely a Demokrata Párt egyik volt sztárját, Bill Clinton volt elnököt teszi felelőssé azon társadalmi hangulat kialakulásáért, amelyben hallgatólagosan ugyan, de elfogadott lett a szexuális zaklatás. David Brooks, a The New York Times publicistája a múlt héten a PBS közszolgálati televíziónak adott interjújában hosszasan fejtegette: "a Bill Clinton viselkedése iránt tanúsított türelem jelentősen hozzájárult azon társadalmi környezet megteremtéséhez, amelyben a szexuális zaklatás engedélyezett lett". Az interjú pikantériája egyébként, hogy az interjú készítője az a Charlie Rose volt, akit szexuális zaklatások vádjai miatt hétfőn függesztettek fel három televíziós csatornánál is.
Az amerikai sajtóban szinte elkerülhetetlen lett, hogy ne térjenek vissza a Monica Lewinsky-ügyre. Õ az az egykori fehér házi gyakornok, aki miatt Bill Clintonnak majdnem a lemondásával kellett szembenéznie. Csakhogy ezúttal nem csupán a republikánusokhoz közel álló Fox televízió tartja napirenden a témát. Kirsten Gillibrand New York-i demokrata párti szenátor a múlt héten úgy nyilatkozott a The New York Timesnak, hogy Bill Clintonnak annak idején önként le kellett volna mondania. A Vox című hírportál és az MSNBC televízió munkatársai arra szólították fel a demokratákat, hogy adjanak végre erkölcsi elégtételt Juanita Broaddricknak, aki évtizedek óta szexuális zaklatással vádolja Bill Clintont.
A volt elnök elleni vádak a jelenlegi elnök régebbi állítólagos zaklatási ügyeire is ismét ráirányították a figyelmet. A tavalyi elnökválasztási kampányban nők egész sora állt elő azzal, hogy évekkel ezelőtt az akkor még üzletemberként tevékenykedő Donald Trump zaklatta őket. E vádak azóta nem igazolódtak, sőt a vádaskodók egyikéről, Summer Zervosról a napokban derült ki, hogy 500 ezer dollárt kapott az ügyvédjétől - a demokratákhoz közel állóként számon tartott Gloria Allredtől - azért, hogy előadjon egy történetet. "Az amerikaiak nagyon világosan véleményt mondtak erről is tavaly, amikor Donald Trumpot választották meg elnöküknek" - fogalmazott múlt pénteken Sarah Huckabee Sanders, a Fehér Ház szóvivője a szokásos napi sajtóértekezleten.
