Ütköző galaxisokat vizsgált a Chandra

Az NGC 2207 és IC 2163 az utóbbi 15 évben három szupernóva-robbanásnak adott otthont, és szuperfényes röntgenforrások egyik legbőségesebb kollekcióját nyújtja. Eme különleges objektumokat, az úgynevezett ultrafényes röntgenforrásokat (ULXs) a NASA Chandra röntgenteleszkópja révén találták meg.

Tejútrendszerünkhöz hasonlóan eme két galaxis is számos röntgensugárzó kettőscsillagként ismert csillagrendszerrel pettyezett. Eme képződmények magukban foglalnak egy csillagot, amely szoros pályán kering egy neutroncsillag, vagy egy csillag tömegű fekete lyuk körül. A neutroncsillag vagy a fekete lyuk erős gravitációja anyagot szipkáz el a társcsillagtól, amely az elszipkázó felé haladva több millió fokra hevül és röntgensugarakat bocsát ki.

Az ULX-ek jóval fényesebb röntgensugarakat produkálnak az „átlagos” röntgensugárzó kettőscsillagoknál. Valós természetük máig vita tárgyát képezi, de valószínűleg eme képződmények sajátságos típusai. A némelyik ilyen rendszerben elhelyezkedő fekete lyukak nehezebbek lehetnek a csillagtömegűeknél, és feltételezett, de még nem bizonyított, közepes tömegű osztályt reprezentálhatnak.

Az NGC 2207 és IC 2163 kompozit felvételén a Chandra-adatok rózsaszínnel, a Hubble optikai adatai kékkel, fehérrel, naranccsal és barnával, míg a Spitzer-űrteleszkóp infravörös adatai vörössel jelennek meg.

A Chandra-felvétel ötször több megfigyelési idő eredményeit öleli fel, mint a galaxispáros ULX-eit vizsgáló korábbi kutatások. A szakemberek eme adatokkal összesen 28 ultrafényes röntgenforrást számoltak össze a két galaxis között. Ezek között hét olyan is van, amelyeket korábban „csendes” fázisuknak köszönhetően nem észleltek.

A szakemberek úgy vélik, erős kapcsolat van a galaxisok különféle területein lévő röntgenforrások száma és eme régiókban a csillagkeletkezés üteme között. A kompozit fotó bemutatja ezt az összefüggést a galaxisok spirálkarjaiban – ahol nagy mennyiségben keletkeznek csillagok - koncentrálódó röntgenforrások révén. A korreláció azt is sugallja, hogy a kettős rendszerekben lévő társcsillag fiatal és masszív.

A pároshoz hasonló ütköző galaxisokról ismeretes, hogy intenzív csillagkeletkezés színhelyei. Az ütközés generálta lökéshullámok a gázfelhők összeomlásához és csillaghalmazok keletkezéséhez vezetnek. A kutatók becslései szerint az ultrafényes röntgenforrásokhoz kapcsolódó csillagok nagyon fiatalok, talán csak 10 millió évesek.

Sőt mi több, az elemzés azt is feltárja, hogy olyan rohamtempóban keletkeznek különféle tömegű csillagok eme galaxispárban, amely évente 24 Nap-tömegű csillag születésével lenne egyenlő. Összehasonlításképpen, egy a Tejúthoz hasonló galaxisban a kutatók szerint évente csak 1-3 Nap-tömegű új csillag születik - írja a Híradó.hu portál.