USA: Kinek van joga háborúzni ?

 Obama demokrata pártjának liberális szárnya élesen bírálja az elnököt, amiért a líbiai légicsapások elrendelésével egy harmadik frontot nyitott az iszlám világban, miközben még nem sikerült kivonnia az amerikai erőket sem Afganisztánból, sem pedig Irakból, ahová azok 2001-ben, illetve 2003-ban vonultak be. A bírálóknak ez a csoportja nem hiszi, hogy Amerika rövid ideig marad lekötve Líbiában.

Abban mindkét párt részéről több honatya is egyetért, hogy az Egyesült Államok 1400 milliárd dollárt meghaladó államháztartási hiánya mellett nem engedhet meg magának egy újabb háborút, főleg egy olyan országban nem, amelyhez nem fűződnek jelentősebb érdekei.
A republikánus többségű képviselőház vezetői kifogásolták, hogy Obama nem világította meg megfelelően a líbiai katonai küldetés céljait és nem folytatott komoly konzultációkat a kongresszussal a támadás elrendelése előtt. Richard Lugar, a szenátus külügyi bizottságának rangidős republikánus tagja, több más amerikai honatyához hasonlóan úgy gondolja, hogy a kongresszusnak részletesen meg kellett volna vitatnia líbiai helyzetet, és szabályosan hadat kellett volna üzennie Líbiának.

Leváltható Obama?

 Dennis Kucinich ohiói demokrata képviselő odáig ment a bírálatban, hogy leszögezte: Obamát akár le is lehetne váltani, amiért nem vitatta meg a kongresszussal a hadüzenet kérdését. A politikus emellett kilátásba helyezte azt is, hogy törvényjavaslatot terjeszt be a líbiai akció közfinanszírozásának betiltására.

A hatalmi ágak közötti súrlódások történelmi eredetűek. Abból adódnak, hogy az Egyesült Államok alkotmányának 1. cikke kimondja, hogy hadüzenetet hirdetni csakis a kongresszusnak van joga, a 2. cikk azonban leszögezi, hogy az elnök a haderő főparancsnoka.
Harry Truman például 1950-ben kongresszusi jóváhagyás nélkül küldte a koreai háborúba az amerikai csapatokat, s az elnökök azóta több konfliktus esetén követték példáját. Amerikai alkotmányjogi szakértők szerint a Fehér Ház hagyományosan vonakodik elismerni a kongresszusnak azt a jogát, hogy az összes katonai konfliktus ügyében hallassa hangját.

Mi is a War Powers Act?

1973-ban a kongresszus azzal próbált meg tiszta vizet önteni a pohárba, hogy megalkotta a háborúra felhatalmazó törvényt (War Powers Act), amelynek értelmében az elnök köteles 48 órán belül értesíteni a kongresszust, ha katonai akciót rendel el. (A latin-amerikai körútra induló Barack Obama Líbiával kapcsolatban ennek a követelménynek hétfőn levélben tett eleget.) A törvény értelmében az amerikai erők 60 napnál hosszabb ideig csak kongresszusi felhatalmazással vehetnek részt harcokban. Az 1973-as törvényt alkotmányosságát azonban többen megkérdőjelezték, s azt az elnök és a honatyák hagyományosan eltérő módon értelmezik. Maga Obama, 2007-ben, még szenátor korában kijelentette, hogy "az elnöknek nem áll jogában katonai támadást elrendelni, ha az nem irányul a nemzetet közvetlenül fenyegető veszély megállítására." Elnökként viszont, a kongresszusi felhatalmazás mellőzésével történelmi precedensek sorát követi. A 90-es évek intervenciói sorában a törvényhozás által is megszavazott afganisztáni és iraki megszállás voltaképpen kivételnek számít.

Háborúk kongresszusi áldás nélkül

Kongresszusi áldás nélkül küldött csapatokat az idősebb Bush 1992-ben Szomáliába, Bill Clinton pedig 1994-ben Haitira. Az utóbbi elnök emellett a saját szakállára rendelte el, hogy mérjenek rakétacsapást egy afganisztáni táborra, amelyben Oszama bin Ladent gyanították és ugyanígy járt el a boszniai légi háború elindításakor. A kongresszusnak elvben, az 1973-as törvény értelmében, két lehetősége lenne a folyamatban lévő katonai műveletek megszakítására. Egyfelől minden szenátor szavazást kezdeményezhet az elnöki döntés támogatásáról. Másfelől viszont a törvényhozás leállíthatja a líbiai akció finanszírozását, ahogy azt annak idején a vietnami háború esetében tette.

A médiában megszólaló szakértők és amerikai honatyák azonban nem tartják valószínűnek, hogy az egy hetes szünet után a jövő héten újra tanácskozó kongresszus megpróbálná megakadályozni a Hajnali odüsszeia hadművelet folytatását. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a haiti akció elítéléséhez hasonló nyilatkozatot fogad el anélkül, hogy a Nobel-békedíjas elnököt megakadályozná harmadik háborújának folytatásában.