Tízéves a Mars Express-misszió
PÁRIZS. Az Európai Ûrügynökség a Mars Express-misszió tizedik születésnapját ünnepli.
A 2003. június 2-án felbocsátott szonda ugyanazon év decemberében állt Mars körüli pályára. Legfontosabb felfedezése valószínűleg a víz módosította ásványok észlelése a felszínen. Ezekből az agyagásványokból gyűjtött mintát és elemezte ki őket első alkalommal az amerikai Curiosity robotfelderítő.
A szonda működő készülékekkel rendelkezik és elegendő üzemanyaga van, hogy az évtized nagy részében vizsgálódjon, annak ellenére, hogy az űrbeli zord környezetben a hardver-meghibásodás állandó fenyegetés. Két évvel ezelőtt a mérnököknek új módszert kellett találniuk a szonda működtetésére, amikor súlyos memóriaproblémák merültek fel.
A Mars Express hét készüléke lehetővé teszi, hogy tanulmányozza a légkört, a felszínt és a föld alatti régiókat. Német fejlesztésű kamerarendszere már a bolygó több mint 95 százalékát lefotózta, kétharmadát képpontonként 20 méteres vagy még jobb felbontással. A megfigyelések nagy részét sztereóban végezték, így lehetővé vált a figyelemre méltó 3D-s képek megalkotása.
A kulcsfontosságú megfigyelések közé tartozik a metán észlelése a marsi légkörben, mely a biológia lehetséges jele lehet; ezenkívül olyan óriási felszíni formákat azonosított, amelyeket a távoli múltban jég formázott. Emellett bizonyítékot talált a geológiai szempontból relatíve friss vulkáni aktivitásra, illetve radarjával megvizsgálta a sarki jégsapkákat, hogy meghatározza, tartalmaznak-e nagy mennyiségű vízjeget. A vizsgálatok szerint csak a déli pólusnál elegendő víz van elzárva a jégben ahhoz, hogy az egész bolygót 11 méter mély folyékony rétegbe vonja.
A szonda legizgalmasabb eredményei a kutatók szerint azonban az agyagásványok és más hidratált ásványok feltérképezése. Az ESA hétfőn új térképeket tett közzé adatai alapján, melyek nemcsak az agyagok, vagy ahogy gyakran nevezik őket rétegszilikátok, hanem a bolygónak a vörös árnyalatot kölcsönző más ásványok - mint piroxén, olivin, hematit és mállott anyagok (a mindenütt jelenlévő por) – lelőhelyét is részletezik. A térképeken közölt ilyen információk lehetővé tették, hogy a Mars Express kutatói felvázolják a bolygó lehetséges történetét.
A teória egy nagyon korai, nedves fázist ölel fel, amikor a víz stabilan megtalálható volt a felszínen, ezt követte egy kiszáradásos időszak, ahogy a marsi klíma mintegy négymilliárd évvel ezelőtt hirtelen megváltozott. A kutatók úgy vélik, az információk segítenek kiválasztani a régiót, ahova 2018-ban az ExoMars szondát küldhetik.
A szonda néhány izgalmas megfigyelésre készül a következő hónapokban. Decemberben megkísérel rendkívüli közelségbe kerülni a Mars Phobosz holdjával, mindössze 47 kilométerre száguld majd el felszíne felett. Majd 2014 elején készülékeit a C/2013 A1 üstökös felé fordítja, ahogy az mindössze néhány százezer kilométerre elhalad a Vörös Bolygótól.
Az európai marsi misszió egyetlen nagy kudarca a Beagle-2 landoló egység elveszítése. Az apró, brit fejlesztésű felszíni szondát a Mars Express vitte a bolygóhoz, és tervezett landolása előtt néhány nappal engedte ki. A korong alakú Beagle-2 egyre távolodó képe volt az űrügynökség utolsó kapcsolata a szondával.
A szonda működő készülékekkel rendelkezik és elegendő üzemanyaga van, hogy az évtized nagy részében vizsgálódjon, annak ellenére, hogy az űrbeli zord környezetben a hardver-meghibásodás állandó fenyegetés. Két évvel ezelőtt a mérnököknek új módszert kellett találniuk a szonda működtetésére, amikor súlyos memóriaproblémák merültek fel.
A Mars Express hét készüléke lehetővé teszi, hogy tanulmányozza a légkört, a felszínt és a föld alatti régiókat. Német fejlesztésű kamerarendszere már a bolygó több mint 95 százalékát lefotózta, kétharmadát képpontonként 20 méteres vagy még jobb felbontással. A megfigyelések nagy részét sztereóban végezték, így lehetővé vált a figyelemre méltó 3D-s képek megalkotása.
A kulcsfontosságú megfigyelések közé tartozik a metán észlelése a marsi légkörben, mely a biológia lehetséges jele lehet; ezenkívül olyan óriási felszíni formákat azonosított, amelyeket a távoli múltban jég formázott. Emellett bizonyítékot talált a geológiai szempontból relatíve friss vulkáni aktivitásra, illetve radarjával megvizsgálta a sarki jégsapkákat, hogy meghatározza, tartalmaznak-e nagy mennyiségű vízjeget. A vizsgálatok szerint csak a déli pólusnál elegendő víz van elzárva a jégben ahhoz, hogy az egész bolygót 11 méter mély folyékony rétegbe vonja.
A szonda legizgalmasabb eredményei a kutatók szerint azonban az agyagásványok és más hidratált ásványok feltérképezése. Az ESA hétfőn új térképeket tett közzé adatai alapján, melyek nemcsak az agyagok, vagy ahogy gyakran nevezik őket rétegszilikátok, hanem a bolygónak a vörös árnyalatot kölcsönző más ásványok - mint piroxén, olivin, hematit és mállott anyagok (a mindenütt jelenlévő por) – lelőhelyét is részletezik. A térképeken közölt ilyen információk lehetővé tették, hogy a Mars Express kutatói felvázolják a bolygó lehetséges történetét.
A teória egy nagyon korai, nedves fázist ölel fel, amikor a víz stabilan megtalálható volt a felszínen, ezt követte egy kiszáradásos időszak, ahogy a marsi klíma mintegy négymilliárd évvel ezelőtt hirtelen megváltozott. A kutatók úgy vélik, az információk segítenek kiválasztani a régiót, ahova 2018-ban az ExoMars szondát küldhetik.
A szonda néhány izgalmas megfigyelésre készül a következő hónapokban. Decemberben megkísérel rendkívüli közelségbe kerülni a Mars Phobosz holdjával, mindössze 47 kilométerre száguld majd el felszíne felett. Majd 2014 elején készülékeit a C/2013 A1 üstökös felé fordítja, ahogy az mindössze néhány százezer kilométerre elhalad a Vörös Bolygótól.
Az európai marsi misszió egyetlen nagy kudarca a Beagle-2 landoló egység elveszítése. Az apró, brit fejlesztésű felszíni szondát a Mars Express vitte a bolygóhoz, és tervezett landolása előtt néhány nappal engedte ki. A korong alakú Beagle-2 egyre távolodó képe volt az űrügynökség utolsó kapcsolata a szondával.
Forrás
hirado.hu, BBC
