Szerbiában van és nincs kollektív bűnösség
Djelic elutasította Magyarország bírálatát, miszerint a második világháború után az egykori Jugoszláviában kisajátított vagyon visszaadásáról, illetve annak pótlásáról szóló szerb törvény a kollektív bűnösség elvére támaszkodik. Djelic annak a reményének adott hangot, hogy a Magyarországgal és a Szerbiában élő magyar kisebbséggel folytatandó további dialógus során sikerül tisztázni ezt a "félreértést".
Magas rangú magyar tisztségviselők az elmúlt napokban több alkalommal bírálták Belgrádot a törvény elfogadása miatt. A Tanjug idézte Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettest, aki Szabadkán azt mondta: "mindent megteszünk Szerbiáért az unió felé vezető úton, de úgy véljük, hogy egy olyan ország amely valakiket kollektíve megfoszt jogaitól, nem lehet még tagjelölt sem".
Djelic kijelentette: Magyarország valóban kifejezte elégedetlenségét a restitúciós törvénnyel kapcsolatban, de neki "Martonyi János, a magyar diplomácia vezetője azt mondta, hogy ez bilaterális kérdés, és nem kell európai kérdéssé válnia".
Djelic szerint Belgrád arra törekedett, hogy a törvény elfogadása a történelmi megbékélés kiegészítő elemévé váljon. Elmondta: a vajdasági magyar kisebbség követelésére módosító javaslatot terjesztettek be arra vonatkozóan, hogy "senki sem lehet kollektív bűnösség tárgya". "A módosító javaslat azonban nem ment át a parlamenti szavazáson, ezért visszavontuk. Az elfogadott szöveg semmi olyanról nem szól, amely bármi módon társadalmunk valamely csoportja ellen irányulna" - mondta Djelic hozzáfűzve: "Ha valaki a megszálló erők tagja volt, az nem jelenti azt, hogy az egész nép az volt - ez csak azt jelenti, hogy Szerbia nem felejti el, ki harcolt a fasizmus ellen". A parlamenti vita után Djelic szerint világossá vált: "nincs meg a többség a törvény ilyen értelmű megváltoztatásához, legalábbis a parlament jelenlegi összetételében".
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) kezdeményezésére a szerb kormány eredetileg elfogadta a VMSZ módosító javaslatát, de később visszavonta azt, így a vagyon visszaadására és a kárpótlásra nem csak a megszálló erők külföldi állampolgárai, hanem senki sem jogosult azok közül, akik a második világháború idején, akár kényszer hatására is, de eleget tettek a mozgósítási parancsnak. A megszorítás értelemszerűen kiterjedne a leszármazottakra is.
