Strauss-Kahn első magánéleti botránya - A „Piroska affér”
Az IMF egy washingtoni ügyvédi irodát bízott meg az affér kivizsgálásával. A nyáron indult vizsgálat során az IMF több tucat munkatársát hallgatták ki főleg azt kutatva, hogy egyengette-e a vezérigazgató célirányos eszközökkel Piroska karrierjét, és átvizsgálták az igazgató levelezését is. Dominique Strauss-Kahn közleményben tudatta, hogy mindenben együttműködik az ügyvédi irodával, de hangsúlyozta, soha nem élt vissza igazgatói hatalmával.
Az ügy másik érintettje ezt nem így látta. „Attól tartok, Dominique Strauss-Kahn problémája alkalmatlanná teszi olyan szervezet vezetésére, amelyben nők dolgoznak” - fejtegette Nagy Piroska, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) korábbi alkalmazottja akkori főnökéről írt levelében. A levelet a L’Express francia hetilap hozta nyilvánosságra 2009 februárjában. "Strauss-Kahn úr visszaélt beosztásával, amikor viszonyra lépett velem. Nem voltam felkészülve közeledésére. Olyan érzésem volt, hogy veszítek, ha elfogadom, és veszítek akkor is, ha visszautasítom” – írta Nagy Piroska október 20-án az IMF-ben a vezérigazgató ügyét vizsgáló bizottságnak.
A független vizsgálatot 2008 nyarán rendelték el, amikor már Nagy Piroska az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankhoz távozott. Október 25-én az IMF igazgató tanácsa - a vizsgálat befejeztével - tisztázta Strauss-Kahnt, de megállapította, hogy a főigazgató "súlyos döntési hibát" követett el. Nagy Piroska levele megkérdőjelezi a független vizsgálóbizottság döntését – írja a L’Express – szemmel láthatóan nem vették figyelembe a levél állítását, és felmentették a vezérigazgatót a hatalommal való visszaélés, a zaklatás, és a jogtalan előnyök nyújtásának vádja alól. Abból indultak ki, hogy „mindkét fél beleegyezésével került sor a házasságtörésre”. A levélről a bizottság nyilvánosságra hozott jelentésében nem is esik szó.
A francia lapok megjegyezték: Strauss-Kahn afférja nagyon rosszkor jött Nicolas Sarkozy francia elnöknek, aki a gazdasági válság megoldásában kulcsszerepet akart játszani. Félő volt, elveszíti szövetségesét egy fontos intézmény éléről. A francia elnök volt az, aki egy politikai bravúrral keresztülvitte a szocialista Strauss-Kahn jelölését az IMF élére.
Dominique Strauss-Kahn a Szocialista Párt - vagyis a konkurens politikai erő - egyik „elefántja”, aki Lionel Jospin kormányában volt pénzügyminiszter. Jelölése és kinevezése hivatalosan a Sarkozy által meghirdetett „nyitás politikájának” a része volt, amelynek során a francia elnök számos baloldali személyiséget invitált a kormányba, illetve bízott meg politikai feladatokkal. Döntése hátterében azonban az is szerepet játszhatott, hogy Strauss-Kahn kinevezésével sikerült eltávolítania lehetséges ellenfelét a következő elnökválasztáson a francia politikai életből. A művelet sikerült, a Strauss-Kahn által vezetett - korábban meghatározó - politikai erőt jelentősen meggyengítette egyik legmeghatározóbb politikusának kivonása a párt életéből. Az affér miatt Strauss-Kahnnal már nem számolhatott a vezetési válságtól szétforgácsolódott Szocialista Párt, mint a megmentőjével, és lehetséges elnökjelöltjével.
Az affér morális oldala nem kavart nagy vihart Franciaországban, ami a politikai elit magánéletének tükrében egyáltalán nem meglepõ: Nicolas Sarkozy elnök alig egy évvel az affér kirobbanása előtt vált el második feleségétől, majd néhány hónappal később már új feleséget is talált magának Carla Bruni személyében. Sarkozy szocialista ellenfele, Segolene Royal a baloldal nyári önkormányzati győzelmét követően a választás éjszakáján bejelentette, hogy több mint harminc évi együttélés után szakít élettársával - a Szocialista Párt első számú vezetőjével -, négy közös gyermekük apjával. Az ősz újdonsága volt az igazságügy-miniszter terhessége, amit csak fokozott, hogy a 42 éves Rachida Dati nem árulta el, ki a gyermek apja. Az ügybe belekeveredett a volt spanyol miniszterelnök is, aki nyilatkozatban szögezte le, a mendemondák ellenére a francia igazságügy-miniszter nem az ő gyermekét hordozza a szíve alatt.
