Rossz a magyarság lelkiállapota
A felmérés 25 ország 37 ezer lakosára terjedt ki. Az eredmények szerint a magyarok 42 százaléka egyáltalán nem bízik abban, hogy anyagi helyzete jobb lesz egy év múlva, mint most. Második helyen Japán áll, 37 százalékkal.
A világ többi országában ennél sokkal optimistábbak az emberek: Brazíliában és Kínában például mindössze 2 százalék válaszolt így, és a világátlag is csupán 10 százalék. Ráadásul, a Magyarországgal egy régióban lévő Csehországban és Lengyelországban is jóval alacsonyabb a legpesszimistábbak aránya: 14, illetve 16 százalék.
Másfelől, míg a magyarok 26 százaléka nagyon vagy igen biztos abban, hogy anyagi helyzete jobb lesz egy év múlva, a világátlagként erre a kérdésre 60 százaléknak adódott. A felmérés tehát alátámasztja azt a közkeletű vélekedést, hogy a magyarok kiemelkedően pesszimisták - állítja a GfK Roper Consulting.
Magyarországon az embereket leginkább foglalkoztató téma az, hogy elegendő pénzük legyen a megfelelő élethez és a számlák kifizetéséhez (58 százalék). Ezután a gazdasági válság/pangás és a munkanélküliség (51 százalék), valamint az infláció és a magas árak (40 százalék) következnek.
Januárban egy kaposvári konferencia foglalkozott a magyarság rossz lelkiállapotával. Az előadók - civilek és szakemberek - rávilágítottak, hogy a magyarok nem látnak maguk előtt célokat, elveszítették értékeiket.
Mint a témával kapcsolatos felmérésekből kiderült, minden második ember lelki problémákkal küzd. Felbomlanak a közösségek, válságban vannak a családok. Dr. Székely András, a budapesti Magatartástudományi Intézet munkatársa elmondta: az emberek többsége nem lát maga előtt értékeket, nem lát maga előtt célt. „Nem látják, hogy miért élnek, gyakorlatilag elveszítették azt az iránymutatót, ami segíthetne nekik abban, hogy eligazodjanak a nehéz helyzetben" - szögezte le.
A résztvevők kiemeltéka közösség, a család szerepét, amelyek értelmet és célt adnak az életnek. Papp Lajos szívsebész professzor szerint mély oka van a nemzet betegségének, nevezetesen az, hogy elveszítettük és elfelejtettük történelmünket, gyökereinket. Nincs mibe kapaszkodnunk. A magyar nemzet óriási lehetősége szerinte abban rejlik, ha újból felismeri és újból felfedezi történelmét, a gyökerek jelentőségét.
