Összefogni a magyar közösséget Nyitranagykéren

Nyitranagykér ősi magyar település, s a 11. században már állt Szent Kelemen tiszteletére szentelt temploma, mely valószínűleg a tatárjárás idején pusztult el. Nagykért 1113-ban Könyves Kálmán király oklevelében Keer néven említik először. 1156-ban Ker, 1222-ben Ker, 1269-ben Keer alakban említik az oklevelek. Neve a magyar Kér törzsnévből származik, amelynek szállásterülete lehetett. A 2011-es népszámláláskor 3008 lakosából 1634 magyar.

Rendezvényekből nincs hiány a faluban. A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének nagykéri alapszervezete idén immár 13. alkalommal rendezte meg az újévi táncházát a helyi kultúrházban. A zenét Farkas Gábor és barátai szolgáltatták, s a táncon és a zenén kívül programon volt még kalácssütő és kalácsevő verseny, komprakás, (kukorica csutka-rakás) és tombolahúzás is. Egy ilyen rendezvény megszervezése nem kis dolog, mégis évről évre teltházat jelentenek a szervezők.

„A anyagiakat minden évben megpróbáljuk magunk előteremteni. Vagy más rendezvényekből fennmaradt összegeket veszünk igénybe, vagy pedig adomány segítségével dolgozunk. A rendezvény, mint ahogy minden rendezvényünk, ingyenes, csak a tombolajegyeket szoktuk árusítani. A tomboladíjakat hozzák magukkal az emberek és a helyi vállalkozók, az évek alatt már automatikussá vált, hogy mindenki hoz magával valamit. Ez az összeg elég a táncházra és egy kirándulásra, melyet a kalácssütő verseny résztvevőinek szervezünk“ - kezdi Kanyicska Ilona, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége nagykéri alapszervezetének elnöke.

A találkozóra nemcsak nagykériek jönnek, hanem a környező falvakból és távolabbról is.

A rendezvény egyik legnépszerűbb része a kalácssütő verseny. Mindenki otthon süti a kalácsot, majd a zsűri pontoz, így dől el, hogy kié a győztes kalács. A vendégekre van bízva, hogy milyen fajta kalácsot sütnek. A más falukból érkezők is már automatikusan hoznak magukkal kalácsot, s miután a zsűri pontozta azokat, kezdődhet a kalácsevő verseny, mely a gyerekek kedvence.

„A versenyre hat-hét gyerek jelentkezik. A feladat egyszerű: aki leghamarabb megeszi a kalácsot, az lesz a győztes.“

Ilona szerint a táncház menetére nincs külön forgatókönyv, a mostani egy népdallal kezdődött, melyet Száraz Anikó, a pozsonyi konzervatórium növendéke énekelt, majd pedig a somorjai Tündérrózsa énekegyüttes lépett fel, Végh Lilivel és Tám Dórival.  Mindig valami újat, a gyerekek számára érdekes játékokat, versenyeket találunk ki, melyek a táncház közti szünetekben zajlanak.

„Az idén a mórincás fiúk és lányok énektudásukat és ügyességüket tették próbára.  A műsor 6 óra körül kezdődött és kb. éjfélig tartott.  A terem idén is teljesen megtelt, de olyan év is volt, mikor asztalokat és székeket kellett még betenni a terembe.

A kalácssütő versenyre végül 43 versenyző 50 féle sós és édes kalácsa jutott el, Nagycétényből, Nyitracsehiből, Berencsről, Kolonból, Gesztéről és Somorjáról. A legnépszerűbb a túros volt, melyből 13 fajtát készítettek.

Ilona szerint fontos, hogy a nemzedékeket egyben tartsák, és hogy egy adott rendezvény mindenkit megszólítson.

„Régebben az emberek sokkal gyakrabban jártak közösségekbe, de manapság ezek száma is visszaesett. Szerintem a közösségeket nem szabad szétválasztani.  Meg kell keresni a közös utat, ahol együtt lehet szórakozni, ahol három generáció is elfér egymás mellett. A családokon belül egyre kevesebb az összejövetel, egyre kevesebb helyen éljük meg a magyar népi szokásokat, így azt gondoltuk, hogy jó lenne egy új hagyományt teremteni. Ennek már 13 éve.“

A táncház másik fontos eleme a komprakás. Lényege, hogy a kukoricacsutkákat kettesével kell egymásra merőlegesen rakni,  aki a legmagasabb kukoricacsutka-tornyot rakja, az a győztes.”

„Szerintem ebbe az irányba kellene elmennie a Zobor-vidéki kultúrának, mert én azt látom, hogy az itteni hagyományőrző csoportok inkább a nagyszülők generációja, s mikor például egy fellépés után a nagymama lejön a színpadról, az unokájával már szlovákul beszél. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a fiatalokra, a legfontosabb generációra nem figyeltünk eléggé oda. S akik felnőttek, szinte teljesen elidegenedtek a magyar közösségektől.  Én azt gondolom, hogy ha nem a fiatalokba fektetjük az energiánkat, akkor lassan végleg elveszik a Zobor vidéki magyarság.“

A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége helyi szervezetének elnöke az iskolákról is beszélt.

„Ugye örülnünk kell a magyar iskoláknak, s örülünk is, de hogy milyenek, azt már ne mondjuk, mert hát mit akarunk még mi? Szerintem sokkal többet kellene beszélni, foglalkozni helyi szinten a magyar iskola gondjaival, nehézségeivel és keresni a megoldásokat, hiszen a legdrágább, legnagyobb kincseinkről van szó, a gyerekeinkről“ – folytatja Ilona, aki egy csapat lelkes szülővel próbálja a nagykéri magyarságot összefogni, de ő így sem elégedett magával.

„Az az érzésem, hogy keveset teszek, s az is jó lenne, ha az utánunk jövő nemzedék bátrabb, kitartóbb lenne, olyan, aki tovább viszi, átmenti ezt a szinte napról napra sorvadó közösséget a jövő számára.  

A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetség nagykéri alapszervezete évente 4-5 rendezvényt szervez. Ilyen például a vasárnapi biciklizés is, ahova szintén szép számmal mennek el a kériek, valamint a táborozások, kirándulások.

A falunak saját tánccsoportja is van, a Mórinca Néptánccsoport, mely immár 20 éve működik Nagykér község önkormányzatának köszönhetően.  A csoport részére rendszeresen pályáznak ruhákra, fellépések útiköltségére, ezzel pedig úgymond felkarolják a gyerekeket, s lehetőséget teremtenek nekik arra, hogy eljussanak különböző helyekre.

„A tánccsoportban 6 éves kortól 18-19 éves gyerekek járnak közel negyvenen, s vannak közöttük teljesen szlovákok is. A csoportot főleg nagykériek alkotják, de vannak köztük pl. Nyitracsehiből és Újvárból is. Ahol nincs ilyen lehetőség, onnan jönnek, s mi persze örülünk mindenkinek.“

„Itt nemcsak a Szlovákiai Magyar Szülök Szövetsége a szervező. Itt mindenki az, a Mórincások, a szülők, nagyszülők, aki énekel, táncol, aki odahozza a kalácsot, aki bármilyen módon segíti a rendezvényt. Mészáros Róbit, Meszot emelném ki, a kezdetek óta ingyen hangosít minden rendezvényünket. Mindenki önkéntes. Be szeretnénk bizonyítani, hogy nem a pénz a lényeg, hanem az, hogy tudjuk nemcsak a kalácsot letenni a közösség asztalára, hanem az akaratunkat, önzetlenségünket, segítőkészségünket, s hogy legyenek követőink.  Zobor-vidék kultúráját csakis így lehet megmenteni. Reméljük, sikerül” - mondta végül Kanyicska Ilona, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége nagykéri alapszervezetének elnöke.