Óriási mágneses vihar érte el kedden a Földet

A világűr klímáját előrejelző központ vasárnap délután észlelte a napkitörést, a napszél egy órával később érte el a Földet, és hétfő hajnalig folyamatosan erősödött. A Föld mágneses terére már előzőleg hatást gyakorolt egy január 19-i kitörés.

A központ szerint majdnem biztos, hogy mágneses vihar lesz, amely kedd hajnalban gyakorolja majd a legnagyobb hatást a Föd mágneses terére. A jelenség gondokat okozhat a műholdak működésében, és külön kényelmetlenséget jelent az űrben tartózkodó asztronauták számára.

A napkitörések intenzitása 2005 óta most a legnagyobb.

A naptevékenységnek talán az egyik leglátványosabb földi hatása a sarki fény, melyet a két pólus közében figyelhetünk meg. A jelenséget az elektronok által gerjesztett oxigénatomok rekombinálódása okozza 90-130 km-es magasság tartományban.

1859-ben megfigyelték, hogy sarki fény idején, azaz mágneses viharban hiába kapcsolták le a hálózatot a feszültségforrásról, a hálózat a lekapcsolásra fittyet hányva működik tovább. Fölfigyeltek arra is, hogy a vezetékben indukált áram ingadozásai összefüggésben állnak a sarki fény intenzitásának ingadozásával. A nagyobb napkitörések által kiváltott geomágneses viharok néha egészen megdöbbentő hatásokat hoznak létre ezekben a vezetékekben.

Az 1978. január 10-11. között lejátszódó geomágneses vihar például az USA-t Skóciával összekötő Transzatlanti vezetékben 2700 V-os feszültséget indukált. Ennek hatására több városban szinte teljesen összeomlott a telekommunikációs hálózat. Észak-Amerikában szintén jó példákat találunk az erős geomágneses viharok hatására, a magas feszültségű hálózatok furcsa viselkedésére. 1958-ban Torontóban geomágnesesvihar következtében megsemmisült az áramelosztó rendszer, aminek hosszabb áramkimaradás lett a következménye. Hasonló eset történt 1972 szeptemberében az USA-ban, amikor a nagy napaktivitás hatására a túlterhelődött transzformátorok felmondták a szolgálatot. A legutolsó nagy geomágneses aktivitás 1989-ben volt, melynek hatására némely kanadai telefonhálózat vezetékében 80-150 A erősségű indukált áramot mértek.

A gáz- és kőolajvezetékekre is jelentős hatással van egy nagyobb napkitörés, geomágneses háborgás. Ezeket a vezetékeket úgy védik a korrózió ellen, hogy a vezetéken áramot vezetnek keresztül. A védőáramot szolgáltató és ellenőrző berendezések a geomágneses háborgások alatt túlterhelésnek lehetnek kitéve. Jó példa erre az Alaszkában található, 1300 km-es kőolajvezeték, amelyben 1978. augusztus 5-én 85A nagyságú indukált áramot és 130000 V/km nagyságú térerősséget regisztráltak.

A naptevékenység hatással van a földi időjárásra is (lásd Maunder-minimum). Több esetben sikerült kimutatni időjárási elemek, (mint például a csapadékmennyiség vagy a hőmérséklet) 11, ill. 22 éves periodikus változását. Ilyen pl. az USA délkeleti és Mexikó északi része között elterülő sivatag területe, amely kb. 22 éves időközönként felváltva nő és csökken, ami ciklikus aszályokat okoz a Mississippi folyótól nyugatra eső vidékeken.

J. M. Mitcheelnek és C. W. Stocktonnak sikerült a sivatag időszakos klimatikus viselkedését egyetlen kvantitatív paraméterrel jellemezni: kb. i.e. 1700-ig visszamenőleg 40 különböző, a klímaváltozásokra érzékeny (a területről származó) fa évgyűrűi alapján számítottak évi indexeket. A kapott adatok matematikai analízise során jó közelítéssel 22 éves periódusokat nyertek, 95-99%-os szignifikációval.

A grönlandi, perui és kínai jégrétegeken végzett oxigén izotóparány vizsgálatok (amelyek a csapadék hőmérsékletét jellemzik) nagyjából 11 éves ciklusokat mutattak ki.