Mi rejtőzik az Antarktisz jege alatt?
A Kanada méretű kelet-antarktiszi jégpajzs, amely a földkéreg egytizedét fedi el, továbbra is bolygónk egyik legrejtélyesebb területe. Geológusok nemrégiben feltárták: annak ellenére, hogy a távoli múltban szomszédos volt Ausztráliával, az Antarktisz korántsem sík: mély völgyek barázdálják és magas hegyek csipkézik. A jég alatti legnagyobb hegyvonulat, a Gamburcev-hegylánc méretében és felszínében az Alpokhoz hasonlítható: csúcsai elérik a 2700 métert és 1200 kilométer hosszan húzódik. A tengerszint feletti magassága és a meredek domborzata a „fiatal hegységek” sajátossága, és elvileg összeegyeztethetetlen az Antarktisz létrejöttének ősi történetével.
A Nature című brit tudományos folyóirat csütörtökön megjelent számában közzétett tanulmányban a brit Antarktisz-kutató intézet (British Antarctic Survey, BAS) tudósai megfejtették a titkot, amellyel a tudósok a Gamburcev-hegység 1958-as felfedezése óta hiába próbálkoznak.
„A kelet-antarktiszi hasadékvölgy hasonló a világ egyik geológiai csodájához, a kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgyhöz” – hangsúlyozta Fausto Ferraccioli, a kutatás vezetője. „Ez adja a kirakós játék hiányzó darabját, amelynek segítségével megmagyarázható a jég alatti Gamburcev-hegység” – tette hozzá.
A „hiányzó darab” a jég alatt három kilométernyire található, és körülbelül egymilliárd éves, jóval régebbi annál az időszaknál, amikor a növények és az állatok elkezdtek fejlődni a szárazföldön. Abban az időben több kontinens és mikrokontinens ütközött egymással, összetörve a Gamburcevet alkotó ősi sziklákat: a következmény egy igen széles (több mint 70 kilométeres) földkéreg lett, amely mélyebben húzódik, mint a hegyvonulat. Idővel az eredeti hegyeket lekoptatták az elemek, de megkímélték a sűrű és hideg „gyökerüket”. 250 millió éve, majd 150 millió éve ismét egymást követő kőzethasadások szó szerint darabokra tépték a földkérget, magas és beékelődött völgyek jöttek létre, pontosan úgy, mint a Nagy-hasadékvölgyben. A folyók és a gleccserek csak jóval később, 34-14 millió éve vájták ki a hasadékokban a fennsíkokat, a Gamburcev jelenlegi látványos formáját kialakítva, amelyet az eróziótól megvédett a vastag jégréteg.
„A kutatás következő szakaszában csapatot állítanak össze, hogy átfúrja a jeget és – első ízben – kőzetmintát vegyen a Gamburcevből. Bármilyen meglepő is, a Holdról vannak mintáink, de ebből a hegységből nincsenek” – mondta el Robin Bell, az amerikai Columbia Egyetem geológusa, aki szintén részt vett a kutatásban. Az Antarktisz jegének elemzése pontos adatokat szolgáltathat az éghajlat és a légkör múltbeli alakulásáról is.
Brit tudósok 2012 októberében egy másik terv szerint három kilométer mély lyukat fúrnak az Antarktisz jegébe, hogy elérjenek egy ősi tavat, melyben eddig ismeretlen fajokat is felfedezhetnek.
A Nyugat-Antarktisz területén lévő Ellsworth-tó minimum 125 ezer, de az is lehet, hogy több millió éve fekszik elzárva a vastag jégpáncél alatt, és feltehetően semmiféle kapcsolata nincs a "külvilággal". A mérnökökből és kutatókból álló expedíció egy speciális szerkezettel szeretné elérni a tíz kilométer hosszú és három kilométer széles tavat. Amint ez megtörténik, a kutatók minél hamarabb mintát szeretnének venni a tó vizéből, azt pedig a lehető legrövidebb időn elemezés alá bocsátják.
A csapat azt reméli, hogy az Ellsworth-tóban jelentős felfedezéseket tehetnek: új fajok és számtalan kérdésre választ adó nyomok lehetnek a több mint százezer, vagy akár több mint egymillió éve elzárt vízben. A kutatók szerint a klímaváltozás kérdéskörében is sokmindenre fény derülhet, ha az édesvizet analizálták.
