Március 15. - Magyar közéleti személyiségeket tüntettek ki Pozsonyban
Beszédében a nagykövet Kossuthot és Széchényit példaként említve rámutatott: 1848 legnagyobbjai bár részben eltérő véleményeket képviseltek, tisztelték egymást és képesek voltak az önös szempontokat legyőzve a nemzet érdekeit előtérbe helyezni, egy rendkívüli helyzetben rendkívüli tettekkel reagálni. Kiemelte: az ünnep egyszerre szól a múlttal való szembenézésről, a jelenben történő számvetésről és a jövő tervezéséről. Március üzenete ma is él, az a nyelvhez, a kultúrához és a közösséghez való hűség - tette hozzá Czimbalmosné Molnár Éva.
Bauer Edit a felvidéki magyar közösség jog- és érdekérvényesítése, különösen az emberi jogok védelme, valamint a nők helyzetének javítása terén végzett elkötelezett munkája elismeréseként kapta a kitüntetést. "Minden kitüntetés hátterében egy kisebb hadsereg áll, hogy segítse az ilyen értékeléshez vezető harcok megvívását" - mondta Bauer Edit a kitüntetés átvételét követően.
Dráfi Mátyás a felvidéki magyarság összetartozását erősítő, nemzeti, kulturális és nyelvi identitásának megőrzését szolgáló tevékenysége elismeréseként kapta a kitüntetést, amelyet köszönettel fogadott és az ahhoz vezető úton kapott segítségért főként családjának mondott köszönetet.
Dunajszky Géza, a pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő bizottság alapítója és titkára a felvidéki magyarság kulturális életét színesítő szerteágazó tevékenysége elismeréseként kapta a kitüntetést, amelyért elsődlegesen a magyar államnak mondott köszönetet, amely - mint mondta - nyomon követi és segíti a külhoni magyarság életét.
Az alábbiakban a három kitüntetett személyiség laudációit olvashatják:
Bauer Edit a Magyar Közösség Pártjának volt európai parlamenti képviselője a felvidéki magyar közösség jog- és érdekérvényesítése, különösen az emberi jogok védelme, valamint a nők helyzetének javítása terén végzett elkötelezett és fáradhatatlan munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült.
Bauer Edit a Magyar Közösség Pártja azon szakpolitikusi garnitúrájához tartozik, amelyik egyaránt sikereket tudott felmutatni szűkebb szakmai-tudományos területeiken és a közösség érdekében végzett politikai tevékenységeikben. Bauer Edit ezen felül nemzetközi elismertségre is szert tett EP képviselőként. Ez utóbbi minőségében a legaktívabb szlovákiai EP képviselő volt, tevékenységét többször is elismerték. 2011-ben szakpolitikai munkájának elismeréseként a Policy Solutions elemzése alapján az Év Határon Túli Magyar EP-képviselője volt. 2012-ben a MEP AWARDS „Nemek közötti egyenlőség” díját kapta meg. A díj a képviselő asszony munkájának elismerése volt, elsősorban a bérszakadékról szóló jelentése által kiváltott pozitív fogadtatás eredménye, melyet a szakma nagyra értékelt. Szintén 2012-ben a brüsszeli székhelyű THE PARLIAMENT magazin az év képviselőjének választotta.
A képviselőnő elsősorban a nők helyzetével, az emberkereskedelemmel és a munkaidő-szabályozással, a generációk közti szolidaritással foglalkozott, de figyelme kiterjedt az időskorúakra és az emberi jogokra is. Bauer Edit munkája azokat a kisebbségeket érintette elsősorban, amelyeket gyakran még saját magunk sem tartunk annak - például a nőket, vagy a szociálisan hátrányos helyzetben levő rétegeket.
A 2014 február végén, az EP plenáris ülése által megszavazott az „Alapvető jogok helyzete az Európai Unióban”c. jelentés néppárti felelőseként Bauer Edit 80 módosító javaslattal javította a szöveget, ezek jelentős része a nemzeti kisebbségekre fókuszált, rámutatva a kisebbségi jogok megfelelő védelmének hiányára. A jelentés elfogadásával sikerült áttörést elérni és a képviselő módosító javaslatai alapján a témában egy politikai kompromisszum született. Ennek köszönhetően az Európai Parlament nemcsak, hogy rámutat a nemzeti kisebbségek problémáira, hanem külön hangsúlyozza azt, hogy szükség van egy átfogó uniós védelmi rendszerre a hagyományos nemzeti kisebbségek és regionális nyelvi csoportok számára, megerősítve egy működő monitorozási folyamattal.
Több esetben szót emelt a szlovák kisebbségellenes intézkedések ellen, védelmébe vette a magyar tanítási nyelvű kisiskolákat, felemelte szavát a roma nők tarthatatlan munkaerő-piaci helyzete miatt és felidézte Malina Hedvig esetét is. Kérdést intézett a műsorsugárzás szlovákiai nyelvi szabályozásával kapcsolatosan, valamint a peredi népszavazás ügyében. Ápolta a kárpát-medencei magyar-magyar kapcsolatokat.
Bár EP mandátuma véget ért, szakértőként azóta is részt vesz annak munkájában, pl. a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság ülésén, vagy legutóbb Csáky Pál EP képviselő (MKP) meghívására az őshonos kisebbségek helyzetéről tartott meghallgatáson.
Továbbra is aktív közéleti és karitatív szerepet tölt be szűkebb környezetében. A Magyar Koalíció Pártjának jelöltjeként szülővárosában Somorján, önkormányzati képviselő. Az egész életét átható szociális érzékenység a sérült gyermekeket és családjaikat támogató Carissimi non profit szervezet alapítványa elnöki tisztének felvállalására késztette, ahol a sérült gyermekek anyanyelvi gondozása és anyanyelven történő ellátása áll a figyelem központjában.
2015 októberében a Magyar Közösség Pártja újjászervezett női tagozata, a Femine Fortis vezetősége Bauer Editet jelölte az Európai Néppártok Női Tagozatának – EPP WOMEN – alelnöki posztjára.
Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja, a komáromi Teátrum Színházi Polgári Társulás társvezetője a felvidéki magyarság összetartozását erősítő, illetve nemzeti, kulturális és nyelvi identitásának megőrzését szolgáló tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült.
Dráfi Mátyás Galántán született, Pozsonyban nevelkedett. Amikor a pozsonyi Déryné Színkört, a háború utáni első hazai magyar műkedvelő színjátszó együttesek egyikét megalapító Lőrincz János feleségül vette megözvegyült édesanyját, már gyermekként részese lett a színházi világnak. Elemista volt, amikor egy időre Érsekújvárba került a nagyapjához, mert Pozsonyban akkorra anyja nővérével már heten szorongtak egy egyszobás lakásban. Így Újvárban látta meg először a Magyar Területi Színház feliratú autóbuszt, itt beszélgettek el vele először „felnőttként” igazi színészek. Az egyik színész, Tarics János azt mondta az érdeklődő fiúnak: színész csak akkor legyen, ha valóban szolgálni is akarja a szlovákiai magyarságot. Az ifjú ember komolyan vette ezeket a szavakat.
Már gyermekszereplőként, diákként és kapott feladatokat. Színész lett, s küldetésének, közösségi, közösségi szolgálatának a vezérmotívuma azóta is változatlan: adni a közösségnek. Teszi ezt szakmai alázattal, felkészülten, profiként. Tizenhét évesen leérettségizett és még a főiskola előtt, színészbojtárként, a MATESZ tagja lett. 1965-ben végzett a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán. Beke Sándorral, Thirring Violával, Galán Gézával együtt, friss diplomásként került vissza a komáromi színházhoz. 1959-1960 között a Magyar Területi Színház színésze volt. 1965-1980 között, illetve 1982 óta a komáromi Magyar Területi Színház, illetve a komáromi Jókai Színház tagja. 1969-1971 között a Magyar Területi Színház igazgatója volt. Csaknem egy évtizede már hivatalosan nem tagja a társulatnak, de láthatjuk a Jókai Színház színpadán.
Az öt és fél évtizedes eddigi pályafutása során, több mint 250 szerepet alakított. Színházi szerepvállalása mellett sikeres filmszínész, számos sikeres alkotásban láthattuk őt a mozivásznon is. Nagyszerű előadóművész, versmondó, pedagógus, olyan hiteles közösségi ember, akinek szakmai kvalitását, emberségét senki sem kérdőjelezi meg.
Az állandó kőszínházzal is rendelkező komáromi és kassai színházi társulat különböző okok miatt nagyrészt felhagyott a tájolással, s legfeljebb egy-egy nagyobb városba jutnak el, így a közel 400 kilométeres sávban elterülő szlovákiai magyarság jelentős része színház nélkül maradt. Ezt a hiányt próbálja betölteni küldetésszerűen a Dráfi Mátyás által jegyzett Teátrum Színházi Polgári Társulás, amely büszkén vállalja hivatását és eljuttatja a szép magyar szót, a magyar nyelvű színházat a Felvidék legkisebb közösségeibe, óvodáiba, iskoláiba, színházaiba vagy művelődési házaiba. Ilyenkor Dráfi Mátyás otthagyja a profi deszkákat és átalakul „amatőrré”.
A feleségével Borikával 15 éve megalapított Társulás keretében önálló estekkel fáradhatatlanul járják a Csallóközt, Mátyusföldet, Martost, Zoboralját, Ipoly mentét, Medvesalját, Gömört és a Bodrogközt. A legnagyobb magyar színészek sorába tartozó Dráfi a vidéki közönség elé hozza páratlan orgánumával a magyar nyelvű beszédet, a magyar színjátszást - ilyenkor hegyeket lehetne odébb tolni.
Dunajszky Géza közíró, a pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Bizottság alapítója és titkára a felvidéki magyarság kulturális életét színesítő, szerteágazó tevékenysége elismeréseként a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
Dunajszky Géza az alap- és középiskolai tanulmányait Debrődön és Szepsiben végezte, majd a Nyitrai Pedagógiai Fakultáson matematika-zene szakos tanári oklevelet szerzett. Az énekkari mozgalommal már gyermekkorában kapcsolatba került, tagja volt a szepsi Alapiskola Szombathy László vezette gyermekkarának. 14 évesen kapcsolódott be a Csemadok debrődi alapszervezetének a munkájába és a szepsi gimnázium kulturális tevékenységébe. Főiskolai évei alatt a szervezeti munka irányítójaként is bizonyította tehetségét. 1963 őszén lett a Csemadok nyitrai főiskolai alapszervezetének elnöke. Irodalmi színpad, énekkar, népi zenekar, tánccsoport és esztrádcsoport megalapítása fűződik a nevéhez. Kezdeményezője volt a Fórum c. főiskolai irodalmi havilap kiadásának, aminek nem csak anyagi fedezetét teremtette meg, hanem annak tartalmát saját írásaival is gazdagította.
Pedagógiai pályafutását 1965-ben Felsőkirályiban kezdte, majd a Nyitra járásbeli Pogrányban volt iskolaigazgató. Zene szakos pedagógusként már főiskolai tanulmányai alatt kapcsolatba került a kóruszenével, alapító tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának, amelynek később hosszú éveken keresztül a szervező titkára is volt. Alapító karnagya volt az immár több mint 40 éve tiszta forrásból működő koloni Zobor Hangja vegyeskarnak, amely a szórványvidéknek számító Kolon község népdalhagyományait örökíti át mindmáig a magyar népzeneművészetbe. Évekig tagja és segéd karnagya volt az Ifjú Szívek Együttesének, emellett további művészeti csoportokat is vezetett, illetve volt a tagjuk.
1979-től a Csemadok Központi Bizottságán ének-zenei szakelőadó volt, majd 1986 nyarától a Csemadok művészeti osztályának a vezetője lett. Évente 13 központi rendezvény megszervezése, műsorainak szakmai feltételeinek maradéktalan biztosítása volt a feladata, köztük az ének-zenei mozgalom akkor hároméves ciklusokban megrendezett fesztiváljai a Kodály Napok, a Csengő Énekszó – amely az 1980-as évek elejétől az ő javaslatára kapta a nevét – és a Zendülő Ének munkásénekkarok seregszemléje. Ezt a munkát egészen a Csemadok anyagi ellehetetlenítéséig, 1992 végéig végezte.
Dunajszky Géza 1959-től rendszeres publicisztikai tevékenységet is folytat, a szlovákiai magyar sajtóban, több zenei jellegű tanulmánya, cikke jelent meg, nyugdíjas korától elsősorban jegyzetei, nemzetiségi és társadalmi gondjainkkal foglalkozó magvas írásai olvashatók javarészt a magyar nyelvű elektronikus portálokon. Közíróként könyveiben a Beneš-dekrétumok következtében a Felvidéken rekedt magyarok hontalanságának időszakát, a fényes szelek magával sodró kezdeti időszakát, s annak emberi sorsokat meghatározó forgatagát, valamint a második világháború után elhallgatott és eltitkolt tömegmészárlások homályba merült időszakának eseményeit dolgozta fel.
Az utóbbi években rendkívül jelentőséggel bír Dunajszky Géza amatőr helytörténészként kifejtett munkája, amely során a második világháború utáni pozsonyligetfalui gyűjtőtáborban ártatlanul legyilkolt magyaroknak, németeknek és szlovákoknak próbál igazságot szolgáltatni, hogy végre az összmagyar nemzeti emlékezet szerves részévé váljon a felvidéki közelmúlt eme egyik legsötétebb időszaka is. Pozsonyligetfalu határában kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére emelendő emléktábla felavatására a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával 2015. június 24-én került sor. Ennek érdekében megalapította a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaságot, amelynek segítségével szeretné elérni, hogy 2020-ig egy emlékmű épüljön, amely a magyar-szlovák kiegyezés ügyét szolgálná.
