Már a szalamandrák ősei is újranöveszthették végtagjaikat
A Nature folyóirat legutóbbi számában közreadott vizsgálatban a kutatók kifejtik, hogy már 290 millió éves kétéltűkövületeknél is fellelték a végtagok újranövesztésének jeleit. Az eredmények azt sugallják, hogy néhány szalamandraős mintegy 80 millió évvel az első szalamandra megjelenése előtt már pótolni tudta hiányzó testrészeit.
Nadia Fröbisch, a Berlini Természettudományi Múzeum paleontológusa és a vizsgálat társszerzője szerint az eredmények arról árulkodnak, hogy a szalamandraszerű regeneráció nem szalamandra-specifikus, hanem az evolúció folyamán széles körben elterjedt volt.
A tengericsillagok, békák, és még az ember (májában) is képes valamilyen fokú regenerációra különféle életszakaszaiban. A szalamandra viszont egyike annak a néhány modern, négylábú állatnak, amely egész élete folyamán képes teljes végtagcsontok, idegek és izmok újranövesztésére.
A végtagok regenerálására képes más állatoknál általában a mellső vagy hátulsó végtagok külső szélén lévő csontok jelennek meg elsőként. A szalamandráknál viszont a belső élnél lévők, vagyis a kisujj kialakulása előtt jelenik meg a hüvelykujj.
A különféle ősi kétéltűek kövületei Fröbisch és csapata szerint hasonló rendszert tárnak fel. Az új vizsgálat a kutató néhány korábbi tanulmányára épít, azokban egyetlen ősi kétéltűfajt vizsgált, amelynél az új végtagot növesztő modern szalamandrákéhoz hasonló végtag-abnormalitást figyeltek meg.
A kövületeket múzeumi kollekciókból gyűjtötték be. Szavaik szerint a kétéltűek kiváló környezeti feltételek közepette kövesedtek meg és a fejlődés különféle szakaszait reprezentáló, nagyszámú egyedet reprezentálnak. Ezek alapján sok mindent kiderítettek a regenerációs képesség evolúciójáról, többek között így derült fény arra, hogy számos csoport elveszíthette eme tulajdonságát.
