Lomnici Zoltán: emlékművet és emléknapot kapnak a magyar hősi halott haditengerészek

Lomnici Zoltán kedden az Adriai-tenger partján a Szent István csatahajó hullámsírjánál, valamint a pulai haditengerészeti kikötőben helyezte el a kegyelet virágait. Mint mondta: a temetőben osztrák, magyar, olasz és horvát áldozatok nyugszanak, viszont magyar nyelvű emlékmű vagy emléktábla nem található, ez pedig az anyaország mulasztása, amit pótolni kell.

Emlékeztetett arra, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének 20 százalékát magyar tengerészek képezték, összesen 27 ezer magyar teljesített szolgálatot a flottánál, amely az első világháború idején a világ hatodik legerősebb flottája volt. A második világháborút követően azonban nem lehetett megemlékezni az első világháború áldozatairól - magyarázta Lomnici Zoltán -, így míg a többi nép emlékművet állított, a magyarok ezt nem tették meg.

Néhány napja érkezett meg az Országgyűlés elnökéhez, Kövér Lászlóhoz az az egyéni képviselői indítvány, amelyet a KDNP két képviselője, Rubovszky György és Vejkey Imre nyújtott be, és amely a magyar tengerészek emléknapjának kijelölésére vonatkozik. Ez a kezdeményezés egyrészt főhajtás a hős haditengerészek előtt, másrészt azt szorgalmazza, hogy a történelemoktatásban nagyobb teret kapjon a magyar tengerészekről szóló rész. A megemlékezés és az emlékmű felállítása egyrészt hiánypótló, másrészt a nemzet önbecsülése szempontjából is lényeges, és a hazaszeretetet erősítő, senki ellen sem irányuló kezdeményezés - szögezte le az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke.

Lomnici Zoltán kiemelte, hogy az első világháború szinte minden magyar családot érintett, három és fél millió behívót küldtek ki, 660 ezer magyar katona nem tért vissza, és többségük idegen temetőkben nyugszik, ahová már senki nem visz virágot. Ezért családtörténeti szempontból is fontos az első világháborús hősi halottakról való megemlékezés - fűzte hozzá.

Csak kevesen tudnak arról, hogy létezett a Szent István csatahajó, vagy hogy azon magyar tengerészek szolgáltak és haltak hősi halált, és arról is nagyon kevesen tudnak, hogy Fiuméban tengerészeti akadémia működött, ahol magyar nyelven is oktattak - húzta alá Lomnici Zoltán.

A Szent István csatahajót 1914-ben Fiuméban bocsátották vízre, 152 méteres hosszával és 20 ezer tonnás vízkiszorításával korának egyik legnagyobb hajója volt. Hadrendbe állítása után négy évig a pulai kikötőben tartózkodott, és a város légvédelmében vett részt. Első és egyben utolsó útjára 1918. június 9-én indult el, június 10-én hajnalban pedig két olasz torpedótalálat után süllyedt el. A hajó 1087 fős legénységének 89 tagja vesztette életét.

A Szent István csatahajóról

 A csatahajó építése annak idején nemzeti ügy volt, a sajtó rendszeresen nyomon követte a magyar hajógyártás legnagyobb vállalkozásának minden mozzanatát, az egyik lelkes cikk így kommentálta az eseményeket: "A Szent István az első nagy csatahajó, mely magyar földön, magyar szakértelemmel, a magyar ipar igénybevételével épült. Reméljük, hogy ez közelebb fogja hozni haditengerészetünket a nemzet szívéhez..."

A Siegfried Popper hadmérnök tervei alapján készült Tegethoff osztályú óriás gerincét 1912. január 29-én fektették le a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. fiumei telepén. A hajót 1914. január 17-én bocsátották vízre, ami azonban nem az építés végét, hanem csak egy fontos fázisát jelentette, mert a kazánokat, a gépeket, a fegyverzetet és a páncélzatot csak a vízen lehetett felszerelni.

A 152 méter hosszú, 27,3 méter széles, 20 ezer tonna vízkiszorítású csatahajót két hajócsavar hajtotta, ezeket 12 Babcock-Wilcox kazán táplálta gőzzel. Az első kémény köré egy platformot építettek, amely a parancsnoki hídtól egészen a hátsó kéményig tartott, és számos fényszórót helyeztek rá, a hajót azonban torpedóvédő hálóval nem látták el. Tűzerejével a maga korában a legnagyobbak közé tartozott, 12 db 305 mm-es, 12 db 150 mm-es, 18 db 70 mm-es ágyúval és 4 db 533 mm-es torpedóvető csővel rendelkezett. A Szent István minden oldalössztűz alkalmával 5400 kg tömegű gránátot lőtt ki 20 kilométeres távolságra. Állandó személyzete 962 főből, teljes legénysége 1087 főből állt.

A próbajáratok, az ágyúk belövése után egyik gyakorlat a másikat követte, a Szent István részt vett Pula légvédelmében is, de az első (és utolsó) éles bevetésére csak 1918. június 9-én indult. Akkor az osztrák-magyar hajóhad parancsnoka, Horthy Miklós ellentengernagy úgy döntött, feltörik az Otrantói-szorosban létesített antant tengerzárat. Két kötelék indult útnak, az egyik vezetője a Szent Istvánon Seitz Henrik sorhajókapitány, a másiké a Viribus Unitis zászlóshajón maga Horthy volt. A Szent Istvánt a Tegethoff csatahajó, a Velebit romboló és hat torpedónaszád kísérte, a húszezer tonnás óriáson több mint ezerfős személyzet teljesített szolgálatot.

A hajóraj Premuda szigetétől délnyugatra, 14 csomós sebességgel haladt, amikor hajnali fél négykor a Szent Istvánt torpedótalálat érte. A lövéseket két olasz, MAS típusú motoros naszád adta le, amelyek ezután elmenekültek. (Erős a gyanú, hogy a hadművelet híre kiszivárgott, de a hajó pusztulásában stabilitási gondok és tervezési hiányosságok is szerepet játszottak.) A torpedók két kazánházat találtak el és átszakították a válaszfalat is - a hajót a túlélők beszámolója szerint két találat érte, de a roncson további két ismeretlen eredetű sérülést is azonosítottak. A kísérő Tegethoff megpróbálta elvontatni a Szent Istvánt, de a kötél elszakadt, s a hajó a legénység elszánt küzdelme dacára megtelt vízzel. A mindössze 937 napig csatarendben álló hajó 6 óra 5 perckor felborult és öt perc alatt elsüllyedt, vele pusztult 4 tiszt és 85 tengerész, köztük 41 magyar. A Szent István volt az első csatahajó, amelyet torpedók süllyesztettek el, pusztulásáról film is készült, amelyet ma Franciaországban őriznek.

A magyar ipar- és hadtörténet kiemelkedő alkotása a nyílt tengeren, 65 méter mélyen, fedélzetével lefelé fordulva fekszik a hullámsírban. Felkutatására több expedíció is indult, roncsait az 1970-es években jugoszláv búvárok derítették fel. Az elmúlt több mint két évtizedben a hajóroncsot magyar búvárok több alkalommal (1994, 2008) is átkutatták, de állapota és a kiemelés költségei miatt alig van rá remény, hogy valaha is a felszínre kerüljön.

A Szent István elsüllyedésének 90. évfordulóján, 2008. október 2-án magyar búvárok emléktáblát helyeztek el a csatahajó maradványainál, "A kötelesség előbbre való, mint az élet" jelmondattal. 2014-ben a vízre bocsátás centenáriumáról kiállítással emlékezett a budapesti Közlekedési Múzeum. Idén májusban Rubovszky György és Vejkey Imre KDNP-s képviselők határozati javaslatot terjesztették be az Országgyűlésnek arról, hogy június 10-e, a Szent István csatahajó elsüllyesztésének napja legyen a Magyar Haditengerészet és a hősi halált halt magyar haditengerészek emléknapja.