Kormányoktól független, folyamatos fejlesztést igényel hazai oktatásügyünk

- Peter Plavèan ugyan nem töltött hosszú időt a tárca élén, mégis arra kérem, röviden értékelje a volt miniszter tevékenységét! Kötődnek-e a nevéhez említésre méltó érdemek avagy kifogásolnivaló intézkedések?

- Egy-egy miniszter érdemeit és intézkedéseinek hatékonyságát csak akkor lehet lemérni, ha a hatékonyságuk valóban megjelenik az iskolákban. Például a pedagógusok munkájának könnyítése, illetve a reformok indítása terén. Milyen oktatási miniszter is volt Plavèan? Mivel csak rövid ideig állt a tárca élén, szerintem valójában meg sem ítélhető a tevékenysége. Tény, hogy megbízatása idején született meg a Tanuló Szlovákia (Uèiace sa Slovensko) elnevezésű reformkoncepció, ám annak megvalósulása irányába nem történtek lépések. Igaz, nem is történhettek, mert már az említett anyag negyedik oldalához érve elfogyna a pénz, s elegendő pénz nélkül egy reform sem valósítható meg. Ennek ellenére legalább hagynia kellett volna gondolkodni a hozzáértő embereket arról, hogy miként lehet önerőből, alulról építkezve iskolafejlesztéseket megvalósítani, illetve őket valamilyen módon erre ösztönözte volna. Úgy vélem, hogy kinevezése politikai, nem szakmai döntés nyomán történt, ő egy SNS-hez közelálló hivatalonok volt.

- Martina Lubyová korábban a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) prognosztikai részlegének volt a vezetője, nem tagja a Szlovák Nemzeti Pártnak (SNS), s őt széles körben szakmai jelöltnek tartják. Hazai magyar oktatásügyi berkekben mennyire ismert a személye és az eddigi munkássága, illetve milyen iránta támasztott elvárásaik fogalmazódtak meg?

- Bár impozáns és imponáló Martina Lubyová szakmai életrajza, körünkben nem nagyon ismert a személye. Igaz, hogy nem SNS-tag, de a sajtónak beismerte nemzeti elkötelezettségét, a „mélynemzetiek“ iránti szimpátiáját. Ez a nyíltan vállalt hazafiassága azonban az oktatási tárca irányításához önmagában kevésnek bizonyulhat. Alaposan kidolgozott oktatási koncepció várható el tőle, s gyakorlatban alkalmazható dolgokat kellene beépítenie a hazai oktatási rendszerbe annak érdekében, hogy az az eddiginél sokkal jobban működjön. Több évtizedes szakmai tapasztalatom birtokában állítom: akkor jó egy oktatási miniszter, ha az oktatás teljes rendszerét képes átfogni, elemezni vagy elemeztetni megfelelő szakértőkkel, s rátapint azokra a problémás pontokra, amelyeket illetően változtatásokra van szükség. Mindezt még a Tanuló Szlovákia-reform beindulása előtt kellene megtennie. Ezzel a reformmal is nagyon óvatosan kell azonban bánni – konkretizálni kell azokat a kulcsfontosságú pontokat, amelyek kapcsán prioritást élvező fejlesztésekre lesz szükség. Véleményem szerint csak ily´módon lehet felépíteni egy új oktatási rendszert, beleértve a felsőoktatást is. A hazai pedagógustársadalom ma még csak figyel és várakozik, hogy Lubyová miniszterkedése idején majd mi minden következik. Persze, csak nyugtával lehet dícsérni a Napot, először meg kell adni neki a bizonyítási lehetőséget!

- Lubyová ígéretet tett arra, hogy megpróbálja bebiztosítani: idén mégis megvalósuljon az ötödikesek szokványos tesztelése matematikából és anyanyelvből, amire Plavèan miniszterék a tárca költségvetésében nem különítették el a szükséges, mintegy 160 ezer eurónyi anyagi fedezetet. Mi erről a helyzetről, illetve a tanulók hazai oktatásügyben érvényes értékelési rendszeréről a véleménye?

- Úgy vélem, hogy át kellene gondolni az országos értékelési és fejlesztési rendszer, illetve a művelődési program hatékonyságát, eredményességét. Nem elég azt mondania, hogy majd valahonnan szerez pénzt az ötödikesek említett tesztelésének megvalósításához. Fel kellene tenni a kérdést, hogy mit ér a tesztelés, s annak mi a valós célja! Rossznak látom az országos értékelési rendszert, mert nem azt tartja szem előtt, hogy a tanuló hogyan és milyen mértékben tudja alkalmazni az iskolában megszerezhető tudást. Sajnos, a ma érvényes értékelési rendszer a kompetenciának csak a tudásoldalát méri, ami kevés, ugyanis az alkalmazásoldalával is törődnie kellene! És sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a hazai tizenéves diákok csak kis mértékben tudják a gyakorlatban alkalmazni az alapiskolában megszerzett ismereteiket, aminek a következményeit bizonyára nem kell magyaráznom.

- Miközben Kiska államfő a demoralizált tárca újraépítését és a jövő évi költségvetéséről szóló tárgyalásokon való aktív részvételt is várja az új minisztertől, a hazai magyar pedagógustársadalom még milyen elvárásokat támaszt Lubyová iránt – milyen nemzetiségi oktatásügyünket érintő problémákat kellene mielőbb orvosolnia?

- Ha az új oktatási miniszternek alapos áttekintése lesz a hazai oktatásügy helyzetéről, akkor annak részeként a nemzetiségi oktatásügy problémáit is átláthatja majd. A szervezési, a tartalmi, az értékelési, illetve a szakmai iskolafejlesztési problémákon kívül a pedagógushivatás megbecsültségének a hiánya akárcsak a hazai szlovák, úgy a magyar pedagógustársadalmat is sújtja. Ha az új miniszter rendelkezik majd egy átfogó problémaértékelési térképpel, akkor meg kell fogalmaznia azokat a konkrét fejlesztési pontokat, amelyek mentén el lehet indulni egy sikeres iskolarendszer kiépítése irányába. Jó példaként említhetők a britek, akik a XXI. század elején már megtették ugyanezt: négy pont mentén pozitív irányba módosították saját oktatásügyük hatékonyságát. Ez azonban csak akkor működhet, ha az oktatásügyre történő odafigyelés és tervezett fejlesztés hosszútávú és folyamatos lesz. Az ugyanis nem vezethet valós pozitív eredményekhez, ha ez a folyamat az egymást váltó kormányoktól függ, miközben az újabb és újabb kabinet esetleg majd figyelmen kívül hagyja az előző kormány jó lépéseit.