Komoly betegséget jelezhet a rekedtség
BUDAPEST. A karcos, rekedt hang általában a hangszálak túlzott igénybevételének következménye, ám komolyabb betegség tünete is lehet.
Az akut rekedtség oka lehet a vírusfertőzés okozta felső légúti gyulladás, amely gyakran jár hangszálgyulladással. Ilyenkor a gégetáji és torokfájdalomhoz társult rekedtséget hőemelkedés, láz kíséri. A heveny gyulladás és a rekedtség gyógyszerek szedésével, teázással, a hang kímélésével néhány nap, esetleg egy hét alatt megszűnik.
A tartósan fennálló rekedtség, amelyhez társulhat köhögési inger, illetve ún. száraz köhögés, afféle foglalkozási ártalomnak tekinthető mindazok – tanárok, énekesek, színészek – körében, akik folyamatosan túlerőltetik a hangszalagjaikat. Ilyenkor – amennyiben az ezzel a problémával küszködő nem fogja magát csendkúrára, nem tanulja meg a helyes légzés- és beszédtechnikát – a probléma állandósulhat.
Ennek oka, hogy a hangszálakon az állandó túlerőltetés miatt csomó képződhet, illetve a hangszálak megvastagodhatnak, így a beszéd hangereje, a beszélő hangjának minősége is romolhat. Ebből az ördögi körből, vagyis a helytelen hanghasználatból adódó rekedtségből segíthet kilépni a logopédus, illetve a foniáter szakorvos. Mindkét szakember foglalkozik a hangképzés, a beszéd (hangalapú) zavaraival, segít a helyes hangképzés elsajátításában.
A hang érdessé válása a dohányosoknál tipikus hangszínelváltozás. A hosszú évek, esetleg évtizedek óta cigarettázóknál krónikus gyulladás léphet fel, amely miatt a hangszalagok nyálkahártya alatti területei vizenyőssé és duzzadttá válnak (Reinke-ödéma). Ezt a betegséget, a dohányzás elhagyása mellett, mikroszkóp alatt végzett műtéti beavatkozás gyógyítja meg. Elhanyagolt esetekben az ödéma megnagyobbodik, s akár légzési nehézségekhez is vezethet.
A tartós – két-három hétnél tovább tartó – rekedtséggel azért is érdemes szakorvoshoz fordulni, mert a fül-orr-gégész szakorvos nagyon egyszerű vizsgálattal (a hangszalagok gégetükrös megtekintésével) ki tudja deríteni, mi állhat a hangszín-elváltozás hátterében.
Amennyiben gégészeti elváltozás, azaz részben a helytelen hanghasználat, részben a krónikus gyulladás következményeként kialakult hangszalagpolip okozza a problémát, egyszerű endoszkópos műtéttel meg lehet szabadulni tőle. Hasonló műtéti megoldással távolíthatók el az olyan – ugyancsak rekedtséget kiváltó – jóindulatú daganatok is, mint például a vírusos szemölcs, azaz a gégepapilloma, vagy például a hangszalagon keletkezett ciszták.
A gégét érő sérülések után kialakuló hegesedések szintén rekedtséghez vezethetnek.
Mivel a hangszalag mozgásában a gégeváz ízületeinek jelentős szerepük van, megbetegedésük, mozgásképességük beszűkülése szintén rekedtséget, sőt nehézlégzést okozhat. A kezelésben nemcsak a fül-orr-gégész, hanem más orvosi szakmák képviselői is részt vesznek.
A hangszín megváltozására – és e változás okainak felderítésére – különösen az 50 év feletti férfiaknak érdemes felfigyelniük, ugyanis ez a rákelőző állapotokra és a gége rosszindulatú daganataira is utalhat. A gégerák kezdetben megfázásos panaszokra hasonlító tünetekkel jelentkezik, amelyek – a különféle orvosi kezelések ellenére – nem szűnnek meg, a náthás tünetekhez rekedtség és köhögés társul. Ezekre már intő jelként kell tekinteni.
E rákfajtánál – amely a gége nyálkahártyáját borító hámrétegből (ritkán a mirigyekből) fejlődik ki, és az esetek többségében a hangszalagokon, vagy alattuk, illetve fölöttük jelenik meg, s az összes daganatos megbetegedésnek „csak” mintegy 2-3 százalékát teszi ki – a rosszindulatú megbetegedés gyanúja egy szűrővizsgálattal kizárható, illetve a rákmegelőző állapot vagy a rákos megbetegedés idejében feltárható.
Amennyiben a tünetek rákmegelőző állapotra utalnak, a kóros szövetek műtéti eltávolítása, valamint a beteg életmódváltása (a dohányzás és alkoholfogyasztás elhagyása) tökéletes gyógyulással járhat. A már kialakult gégerák – ha korai stádiumában sikerült diagnosztizálni – műtéttel és/vagy sugárterápiával, szükség szerint gyógyszeres kiegészítéssel ma már jól kezelhető.
A hang reszelőssé, fátyolossá válását egyes belgyógyászati, endokrinológiai, anyagcsere-betegségek – reflux, cukorbaj, a pajzsmirigy csökkent működése, hormonháztartási zavarok, ideggyógyászati eredetű betegségek (pl. a Parkinson-kór, a stroke stb.) – is előidézhetik. Az akut rekedtség mögött lappanghat hangszalagbénulás is, amelyet egy (vagy több) reumatikus gyulladási folyamat is kiválthat.
A három hétnél tovább tartó rekedtségbe tehát nem kell beletörődni, hiszen ez a szervezetünk erőtlen segélykiáltása is lehet. Ilyenkor gégetükrözésre van szükség, mert a rekedtséggel tartós hangkárosodás is elkezdődhet. Jelei lehetnek a hangszín megváltozásán kívül a krákogás, a száraz köhögés, a szárazság- vagy idegentestérzés, a kaparásérzet a garatban, valamint a folyamatos nyálkaképződés.
akkor tanácsos fül-orr-gégészt felkeresni, a a rekedtség mellé köhögés, véres köpet is társul, ha nyelési nehézsége van, ha csomót észlel a nyakán, ha nehezére esik a beszéd, vagy ha megváltozott a hangszíne.
A hangterápia során a logopédus lépésről lépésre segít visszaállítani az élettani hangképzést, a helyes levegővételtől a beszédhangok megformálásáig. Ez valójában a szavak kimondásával végzett, a hangszálakat edző „gyógytorna”, amelynek gyakorlatait hetente a logopédus segítségével, és otthon, naponta, egyedül kell rendszeresen végezni. Fontos, hogy a tanultak hasznosításával, a visszaállított hangszínnel igyekezzünk a továbbiakban beszélni, hogy ne térjen vissza a hang fátyolossága, rekedtsége, karcossága.
A tartósan fennálló rekedtség, amelyhez társulhat köhögési inger, illetve ún. száraz köhögés, afféle foglalkozási ártalomnak tekinthető mindazok – tanárok, énekesek, színészek – körében, akik folyamatosan túlerőltetik a hangszalagjaikat. Ilyenkor – amennyiben az ezzel a problémával küszködő nem fogja magát csendkúrára, nem tanulja meg a helyes légzés- és beszédtechnikát – a probléma állandósulhat.
Ennek oka, hogy a hangszálakon az állandó túlerőltetés miatt csomó képződhet, illetve a hangszálak megvastagodhatnak, így a beszéd hangereje, a beszélő hangjának minősége is romolhat. Ebből az ördögi körből, vagyis a helytelen hanghasználatból adódó rekedtségből segíthet kilépni a logopédus, illetve a foniáter szakorvos. Mindkét szakember foglalkozik a hangképzés, a beszéd (hangalapú) zavaraival, segít a helyes hangképzés elsajátításában.
A hang érdessé válása a dohányosoknál tipikus hangszínelváltozás. A hosszú évek, esetleg évtizedek óta cigarettázóknál krónikus gyulladás léphet fel, amely miatt a hangszalagok nyálkahártya alatti területei vizenyőssé és duzzadttá válnak (Reinke-ödéma). Ezt a betegséget, a dohányzás elhagyása mellett, mikroszkóp alatt végzett műtéti beavatkozás gyógyítja meg. Elhanyagolt esetekben az ödéma megnagyobbodik, s akár légzési nehézségekhez is vezethet.
A tartós – két-három hétnél tovább tartó – rekedtséggel azért is érdemes szakorvoshoz fordulni, mert a fül-orr-gégész szakorvos nagyon egyszerű vizsgálattal (a hangszalagok gégetükrös megtekintésével) ki tudja deríteni, mi állhat a hangszín-elváltozás hátterében.
Amennyiben gégészeti elváltozás, azaz részben a helytelen hanghasználat, részben a krónikus gyulladás következményeként kialakult hangszalagpolip okozza a problémát, egyszerű endoszkópos műtéttel meg lehet szabadulni tőle. Hasonló műtéti megoldással távolíthatók el az olyan – ugyancsak rekedtséget kiváltó – jóindulatú daganatok is, mint például a vírusos szemölcs, azaz a gégepapilloma, vagy például a hangszalagon keletkezett ciszták.
A gégét érő sérülések után kialakuló hegesedések szintén rekedtséghez vezethetnek.
Mivel a hangszalag mozgásában a gégeváz ízületeinek jelentős szerepük van, megbetegedésük, mozgásképességük beszűkülése szintén rekedtséget, sőt nehézlégzést okozhat. A kezelésben nemcsak a fül-orr-gégész, hanem más orvosi szakmák képviselői is részt vesznek.
A hangszín megváltozására – és e változás okainak felderítésére – különösen az 50 év feletti férfiaknak érdemes felfigyelniük, ugyanis ez a rákelőző állapotokra és a gége rosszindulatú daganataira is utalhat. A gégerák kezdetben megfázásos panaszokra hasonlító tünetekkel jelentkezik, amelyek – a különféle orvosi kezelések ellenére – nem szűnnek meg, a náthás tünetekhez rekedtség és köhögés társul. Ezekre már intő jelként kell tekinteni.
E rákfajtánál – amely a gége nyálkahártyáját borító hámrétegből (ritkán a mirigyekből) fejlődik ki, és az esetek többségében a hangszalagokon, vagy alattuk, illetve fölöttük jelenik meg, s az összes daganatos megbetegedésnek „csak” mintegy 2-3 százalékát teszi ki – a rosszindulatú megbetegedés gyanúja egy szűrővizsgálattal kizárható, illetve a rákmegelőző állapot vagy a rákos megbetegedés idejében feltárható.
Amennyiben a tünetek rákmegelőző állapotra utalnak, a kóros szövetek műtéti eltávolítása, valamint a beteg életmódváltása (a dohányzás és alkoholfogyasztás elhagyása) tökéletes gyógyulással járhat. A már kialakult gégerák – ha korai stádiumában sikerült diagnosztizálni – műtéttel és/vagy sugárterápiával, szükség szerint gyógyszeres kiegészítéssel ma már jól kezelhető.
A hang reszelőssé, fátyolossá válását egyes belgyógyászati, endokrinológiai, anyagcsere-betegségek – reflux, cukorbaj, a pajzsmirigy csökkent működése, hormonháztartási zavarok, ideggyógyászati eredetű betegségek (pl. a Parkinson-kór, a stroke stb.) – is előidézhetik. Az akut rekedtség mögött lappanghat hangszalagbénulás is, amelyet egy (vagy több) reumatikus gyulladási folyamat is kiválthat.
A három hétnél tovább tartó rekedtségbe tehát nem kell beletörődni, hiszen ez a szervezetünk erőtlen segélykiáltása is lehet. Ilyenkor gégetükrözésre van szükség, mert a rekedtséggel tartós hangkárosodás is elkezdődhet. Jelei lehetnek a hangszín megváltozásán kívül a krákogás, a száraz köhögés, a szárazság- vagy idegentestérzés, a kaparásérzet a garatban, valamint a folyamatos nyálkaképződés.
akkor tanácsos fül-orr-gégészt felkeresni, a a rekedtség mellé köhögés, véres köpet is társul, ha nyelési nehézsége van, ha csomót észlel a nyakán, ha nehezére esik a beszéd, vagy ha megváltozott a hangszíne.
A hangterápia során a logopédus lépésről lépésre segít visszaállítani az élettani hangképzést, a helyes levegővételtől a beszédhangok megformálásáig. Ez valójában a szavak kimondásával végzett, a hangszálakat edző „gyógytorna”, amelynek gyakorlatait hetente a logopédus segítségével, és otthon, naponta, egyedül kell rendszeresen végezni. Fontos, hogy a tanultak hasznosításával, a visszaállított hangszínnel igyekezzünk a továbbiakban beszélni, hogy ne térjen vissza a hang fátyolossága, rekedtsége, karcossága.
Forrás
ötvenentúl.hu
