Komáromban találkoztak a Zetényi Csukás ősi nemesi család sarjai
Míg az észak- és dél-komáromiak várostörténetének szerves részét képezi dr. Zetényi Csukás István Komárom felvirágoztatását szolgáló munkássága, az összmagyarság talán mégis jobban ismeri vitéz Zetényi Csukás Kálmán (1901-1943) vadászpilóta - magyar királyi vezérkari alezredes nevét, aki vitéz nagybányai Horthy Miklós magyar kormányzó fiának, Horthy István kormányzó-helyettesnek és repülő főhadnagynak a parancsnoka volt. A híres Zetényi Csukás család további sarja, a Szegeden élő Ferenc magyarságkutatásai, történelmi könyvei és felvidéki ünnepségeken elhangzott beszédei révén is beépült a köztudatba.
A Prestige étteremben szombaton tartott összejövetel főszervezője, Csukás László előbb háromcsillagos Vörös-tengeri búvároktatóként és több díjnyertes filmje, fotója által öregbítette világszerte a komáromi és az összmagyarság hírnevét. Továbbá operatőrként tagja volt annak a búvárcsapatnak, amely 1993-ban a horvátországi Premuda-sziget mellett megtalálta Horthy Miklós elsüllyedt, majd évtizedeken át keresett csatahajóját, a Szent Istvánt. 1994-ben maga a legendás Cousteau kapitány arra kérte fel, operatőrként segítsen neki a Duna szlovákiai szakaszáról forgatott film elkészítésében. Az utóbbi években pedig sokat tett a Komáromi Szerekesgazdák hagyományának újjáélesztéséért. Persze, a Zetényi Csukások közül több olyan ma élő kiválóság nevét is megemlíthetnénk, akik nemcsak származásukra, hanem a nemzettudatot erősítő, a magyarság felvirágoztatását szolgáló tetteikre is méltán lehetnek büszkék.
A szocializmus éveiben tabutémának számított a nemesi származás, amiről nem volt ildomos beszélni. Manapság is akadnak olyan személyek, akik megmosolyogják a hajdani eredet kutatását, említését. Pedig szó sincs valamiféle öncélú "rangfitogtatásról", az ősi magyar nemesi családok történetén keresztül ugyanis az összmagyarság, Magyarország történelme körvonalazódik előttünk.
„Nagyon sokáig én sem tudtam, hogy az őseim a híres Zetényi Csukás Nemzetséghez tartoztak. Tizenkét évvel ezelőtt kezdett el komolyabban foglalkoztatni a kérdés, hogy honnan is ered a Zetényi nemesi előnév és nemzetségünk, milyen volt a címerünk stb. Mindezek kiderítése céljából írtam a családtörténeti kutatásokkal foglalkozó Radix Forumba, amely közvetítésével az egyik rokonomtól, Zetényi Csukás Ferenctől azt a választ kaptam, hogy korábban már sok tudnivalót kiderítettek a családunkról. Majd egy nagynénénkkel együtt meglátogattak engem Komáromban, s közben a Szegeden élő Zetényi Csukás Ferenc íróval is elmélyítettem a kapcsolatomat, ma már szinte testvéri viszonyban vagyunk egymással“ – mondta el a hét végi komáromi találkozó után a Hírek.sk-nak Csukás László, aki „kiöregedve a vízi világból“, bő egy évtizede komoly családfakutatásokat végez.
Beszélgetésünk során arról is beszámolt: a családfakutatók a Zetényi Csukás nemzetségről sokáig csak azt tudták, hogy 1499-ben II. Ulászló királytól kapott nemesi rangot, ám az azt megelőző időszakkal csak a későbbiekben foglalkoztak.
„Az esztergomi levéltárban az első nemesi bizonyságlevél is tanúsítja nemzetségünk eredetét. Amikor aztán 1824-ben Mária Terézia királynő a magyar nemeseket az eredetüket bizonyító okiratok felmutatására szólította fel, illetve megígérte nekik azt, hogy tőle nemesi bizonyságlevelet kapnak, a mi nemzetségünk is megkaphatta a magyar nyelven, tollal írt második bizonyságlevelet, amely Zetényi Csukás Bálintig vezeti vissza az eredetünket. E fontos dokumentumot a németországi keresztény zarándokhelynek számító Aachenben az a Csukás István őrzi, akinek az édesapja még az Osztrák-Magyar Monarchia idején Komáromban volt főjegyző és alpolgármester, majd ártatlanul meghurcolták, és a hat nyelven beszél, két diplomával rendelkező politikust segédmunkássá degradálták. Egyébként a második nemesi bizonyságlevél másolata a budapesti Országos Levéltárban is megtalálható. A nagy német címeres könyvben is szerepel a Csukás nemzetség törzsi Magyarországról származó címere, amelyet 1100 – 1200 körül festhettek. A négyfelé osztott címer két részében egy-egy madárcsőrű szárnyas griff, a másik kettőben pedig két-két csuka látható. 1835-ben festették meg az új címerünket, amely egyebek mellett egy fehér lovon piros ruhában ülő, kardján vérző török fejet tartó magyar vitézt ábrázol“ – magyarázta.
„Végül a családfa-kutatás iránt szintén érdeklődő kamasz unokám a térképen talált egy Zetény (Zatín) nevű községet a Tőketerebesi járásban, Bodrogközben. Levelek útján kapcsolatba léptünk az ottani polgármesterrel, majd odautaztunk, s az egyik falunapon kopjafát is állítottunk őseink emlékére. További kutatásaink során rátaláltunk a Zetény melletti Bodrogszentesen élő Papp Györgyre, akiről kiderült: korábban feldolgozta családunk 1138 és 1499 közti történetét, amely akkor még nem a Zetényi Csukás, hanem a Póka nevet viselte. Róla és a kolozsvári származású Csukás Balázs, azaz Blasio pápai nuncius ősünkről is találtunk a XV. századból származó dokumentumokat. Minderről sokat lehetne beszélni, de az a lényeg, hogy így a családfánkat így egészen 1138-ig vissza tudtuk vezetni“ – fejtette ki a továbbiakban.
Hangsúlyozta: e család minden nemzedéke jeleskedett kiemelkedő katonatisztekben, hadvezérekben.
„Zetényi Csukás Ferenc Horthy István elfeledett parancsnoka című könyvében mutatta be Horthy Miklós kormányzó rejtélyes körülmények között, az egyik felszállás után lezuhant és életét vesztett fiának, Horthy István kormányzó-helyettesnek és repülő főhadnagynak a parancsnokát, vitéz Zetényi Csukás Kálmán (1901-1943) vadászpilótát - magyar királyi vezérkari alezredest. A Horthy család nagyon bízott a hozzá közelálló Zetényi Csukás családban. E könyv szerzője személyes kapcsolatban állt az egykori kormányzó-helyettes 2013-ban elhunyt özvegyével, Edelsheim-Gyulai Ilona grófnővel, akit a Magyar Érdemrend Középkeresztjével tüntettek ki” – ecsetelte a Horthy és a Zetényi Csukás család kapcsolatait az interjúalany.
Majd arról beszélt, hogy a XXI. században miért tartották fontosnak felkutatni és összefogni tágabb családjuk szinte a világ minden tájára szétszóródott tagjait.
„Nyolc évvel ezelőtt Ferenc rokonom Szegeden hívta össze az első családi találkozót, amelyen hozzávetőleg ötszáz év után először öt országból több mint százan jöttünk össze. Persze, Csukásokból világszerte jóval többen is élnek, de mindenkit nem tudunk elérni, és köztük olyanok is akadnak, akiket nem foglalkoztat a családfakutatás és a rokoni kapcsolatok elmélyítése. Én az egykori nemesócsai Csukásoktól származom, s a szegedi találkozó résztvevői két évre jelképesen családfővé választottak. Ilyen minőségemben vállaltam, hogy az idő alatt összetartom a rokonságot, miközben további kutatásokat folytattunk. Majd megszerveztem a következő találkozónkat, immár Komáromban, amelyen 84-en jöttünk össze, s akkor Ferencet választottuk meg családfővé. Mivel azonban íróként és magyarságkutatóként is nagyon elfoglalt, öt évig nem volt ideje összehívni az újabb találkozónkat. Mivel azt főleg a már 80 év körüli rokonok hiányolták, az elmúlt szombaton újabb komáromi rokoni találkozót szerveztem a Prestige étteremben, ahol a jelenlevők közkinccsé tehették újabb kutatásaink eredményeit, illetve az eddig elhallgatott, családunkra vonatkozó történeteket. Nagyon jó érzés volt viszontlátni egymást, elmélyíteni a családi kötelékeket, és olyan újabb ismeretekkel gyarapodni, amelyeket kötelesek vagyunk átadni az utódainknak, nehogy feledésbe merüljenek“ – árulta el a szombati rendezvény kapcsán.
Csukás László úgy érzi, mindnyájan büszkék lehetnek jeles őseikre, ám azon túl az új nemzedékek tagjai is tenni kívánnak a nemzettudat őrzéséért és az összmagyarságért.
„ Bevallom: minden fontos döntéshozatalom előtt alaposan át szoktam gondolni, hogy ahhoz a jeles őseim mit szólnának, ha élnének. Bár tájainkon sokan nem tartják fontosnak azt, hogy a régi nemesi családokról megemlékezzünk, de világszerte vannak olyan szintén nagy múltú nemzetek, amelyek úgy vélik, hogy mivel nincs jövő múlt nélkül, igenis, nemzedékről nemzedékre át kell örökíteni dicső tetteiket, hogy azok jó példával szolgáljanak a fiataloknak. Nem túlzás azt állítanom: hihetetlen hasonlóság mutatkozik a magyar nemzet és nemzetségünk története között. Csak egy példát említsek a reformáció 500. évfordulója kapcsán: 1525-ben nemzetségünk egyik tagja, Csukás János, aki akkoriban Nagyszeben polgármestere volt, befogadta a reformációt, s emiatt később birtok- és kegyvesztetté vált, s majdnem máglyán égették őt el. Nos, akkoriban költöztek át Komáromba és a város környékére a Csukások. E család egyik ága tehát tájainkra vezethető vissza, s mivel eleink az egykori Komáromi Szekeresgazdák oszlopos tagjai voltak, ezért pár évvel ezelőtt társaimmal fontosnak tartottam a szekeresgazda-hagyomány felélesztését. Minden jeles magyar személyiségre, tettre emlékeztető, nemzettudat-erősítő rendezvényen díszőrséget szoktunk állni, előadásokat tartunk, méltóak szeretnénk lenni dicső őseinkhez“ – zárta gondolatait Csukás László, aki reméli, hogy a jövőben további meghitt hangulatú, lélekerősítő családi találkozókra kerül majd sor.
