Kínában háziasíthatták a macskát először
PEKING. Egy új tanulmány megerősítette, hogy a macska háziasításának legkorábbi bizonyítékai 5300 évre, kínai farmokra vezethetőek vissza.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban közölt eredmények az ókori kínai Csüanhucun falura utalnak mint a macska háziasításának lehetséges első helyszínére.
Fiona Marshall, a vizsgálat társszerzője elmondta, az adatok azt sugallják, hogy a macskákat a gazdálkodók termesztette, fogyasztotta és tárolta gabonával táplálkozó apró állatok – főleg rágcsálók – vonzották az ókori falvakba. „A kutatás eredményei szerint Csüanhucun falva 5300 évvel ezelőtt táplálékforrást kínált a macskáknak, az ember és macska közötti kapcsolat előnyösnek bizonyult az állat számára. Még ha a macskák nem is voltak ebben az időszakban domesztikálva, bizonyítékaink megerősítik, hogy a farmerek közvetlen közelében éltek, és a kapcsolat mindkét félnek előnyös volt” – magyarázza.
A macskamaradványok igen ritkának számítanak az ókori régészeti helyszíneken, és keveset tudunk arról, hogyan háziasították őket. Úgy hitték, először az ókori Egyiptomban domesztikálták a macskát, ahol már mintegy 4000 éve megjelent, ám az újabb kutatások még korábbi, szoros ember-macska kapcsolatokra utalnak: ilyen többek között egy vadmacska maradványa, amelyet egy közel 10 ezer éves emberi csontváz mellett leltek fel Cipruson. Bár gyakran felmerült, hogy a macskákat a rágcsálók és más táplálékforrások vonzották a korai gazdálkodó falvakba és gyakorlatilag maguk háziasodtak, erre az elméletre eddig igen kevés bizonyíték volt.
Marshall, a vizsgálat vezetője, Jaovu Hu és csapatuk legalább kettő, a lelőhelyen feltárt macskától származó nyolc csontot vettek szemügyre. Kiderült, hogy a macskák a gazdálkodók által termesztett kölesszemeket fogyasztották. Az egyik állat koros volt, ami arról árulkodik, hogy jól boldogult a faluban. A másik pedig olyan sok, ember termesztette gabonát ehetett, hogy a kutatók gyanúja szerint etették.
A kutatók azt is megállapították, hogy a farmerek már akkor harcoltak a rágcsálókkal, mivel az egyik szemtároló veremben ősi rágcsálóüreget és rágcsálóbiztos tárolóedényeket fedeztek fel. Valószínűleg a gazdálkodók hamar rájöttek, hogy a macskák üldözik az egereket és patkányokat, jó tehát, ha a közelben tartózkodnak. A helyszínen talált kutya- és disznómaradványok elemzéséből ítélve ezek az állatok is fogyasztották a kölest, miközben a szintén itt élt szarvasok nem.
A kutatók szerint a macskák valószínűleg sikeres szerepre tettek szert egy olyan társadalomban, amely a széles körben termesztett kölesre épült. Az ekkor élt macskák a közel-keleti vadmacska leszármazottai, amely a ma élő összes házimacska őse lehetett. A hirado.hu szerint a kutatók egyelőre nem tudják, hogy ezek a macskák a Közel-Keletről érkeztek-e Kínába, keveredtek-e kínai vadmacskafajokkal, vagy esetleg a kínai macskák korábban nem gyanított szerepet játszottak a háziasításban.
Fiona Marshall, a vizsgálat társszerzője elmondta, az adatok azt sugallják, hogy a macskákat a gazdálkodók termesztette, fogyasztotta és tárolta gabonával táplálkozó apró állatok – főleg rágcsálók – vonzották az ókori falvakba. „A kutatás eredményei szerint Csüanhucun falva 5300 évvel ezelőtt táplálékforrást kínált a macskáknak, az ember és macska közötti kapcsolat előnyösnek bizonyult az állat számára. Még ha a macskák nem is voltak ebben az időszakban domesztikálva, bizonyítékaink megerősítik, hogy a farmerek közvetlen közelében éltek, és a kapcsolat mindkét félnek előnyös volt” – magyarázza.
A macskamaradványok igen ritkának számítanak az ókori régészeti helyszíneken, és keveset tudunk arról, hogyan háziasították őket. Úgy hitték, először az ókori Egyiptomban domesztikálták a macskát, ahol már mintegy 4000 éve megjelent, ám az újabb kutatások még korábbi, szoros ember-macska kapcsolatokra utalnak: ilyen többek között egy vadmacska maradványa, amelyet egy közel 10 ezer éves emberi csontváz mellett leltek fel Cipruson. Bár gyakran felmerült, hogy a macskákat a rágcsálók és más táplálékforrások vonzották a korai gazdálkodó falvakba és gyakorlatilag maguk háziasodtak, erre az elméletre eddig igen kevés bizonyíték volt.
Marshall, a vizsgálat vezetője, Jaovu Hu és csapatuk legalább kettő, a lelőhelyen feltárt macskától származó nyolc csontot vettek szemügyre. Kiderült, hogy a macskák a gazdálkodók által termesztett kölesszemeket fogyasztották. Az egyik állat koros volt, ami arról árulkodik, hogy jól boldogult a faluban. A másik pedig olyan sok, ember termesztette gabonát ehetett, hogy a kutatók gyanúja szerint etették.
A kutatók azt is megállapították, hogy a farmerek már akkor harcoltak a rágcsálókkal, mivel az egyik szemtároló veremben ősi rágcsálóüreget és rágcsálóbiztos tárolóedényeket fedeztek fel. Valószínűleg a gazdálkodók hamar rájöttek, hogy a macskák üldözik az egereket és patkányokat, jó tehát, ha a közelben tartózkodnak. A helyszínen talált kutya- és disznómaradványok elemzéséből ítélve ezek az állatok is fogyasztották a kölest, miközben a szintén itt élt szarvasok nem.
A kutatók szerint a macskák valószínűleg sikeres szerepre tettek szert egy olyan társadalomban, amely a széles körben termesztett kölesre épült. Az ekkor élt macskák a közel-keleti vadmacska leszármazottai, amely a ma élő összes házimacska őse lehetett. A hirado.hu szerint a kutatók egyelőre nem tudják, hogy ezek a macskák a Közel-Keletről érkeztek-e Kínába, keveredtek-e kínai vadmacskafajokkal, vagy esetleg a kínai macskák korábban nem gyanított szerepet játszottak a háziasításban.
Forrás
hirado.hu, Sciencedaily
