Kettős jubileumot ünnepelt a Selye János Gimnázium
„Eszmék jöttek és mentek, korok ideológiái kényszerítették vagy éppen ösztönözték a nevelést, az oktatást végzőket... Egyben biztosak lehetünk: a tudás, az emberi szellem és értelem, a humánum megbecsülése évszázadokon keresztül mindenek fölött álló, a legfontosabb követelmény volt, és az maradt napjainkig ebben az intézményben“ – jelentette ki Spátay Adriana, a Selye János Gimnázium jubileumi ünnepséget vezető tanárnője. Azután köszöntötte a vendégeket, köztük dr. Viola Pál nyugalmazott főorvost - az öregdiákok baráti körének elnökét, Stubendek Lászlót, Révkomárom polgármesterét, dr. Bastrnák Tibor volt polgármestert – a régió parlamenti képviselőjét, dr. Becse Norbertet – a Magyar Közösség Pártja Nyitra megyei képviselőjét, Olláry Viktor mérnököt - a Rotary Klub tagját, Fehér Csaba történészt, valamint Oláhné Domonkos Ilona és Kustyán Ilona nyugalmazott gimnáziumi tanárokat.
Bastrnák Tibor beszédében hangsúlyozta: tulajdonképpen egy 3. évforduló is időszerű, hiszen 10 évvel ezelőtt – részben az ő hozzájárulásával – sikerült kialakítani az iskolaépület tetőterét. Kiemelte: fontos az ilyen jubileumok megünneplése, amiből erőt is lehet meríteni a még sikeresebb folytatáshoz – az intézmény régi jó hírnevének öregbítéséhez.
Ezt követően a gimnazisták (Kálosi Zsófia, Bagócsi Lilla, Dóczé Bálint, Török Máté, Szebellai Dániel) egy zenés-diavetítéses-irodalmi összeállítással, az iskola életének csomópontjait érintve nyújtottak áttekintést az intézmény közel négy évszázados történelméből.
A többi között elhangzott: a gimnázium elődiskoláját 1649-ben jezsuita atyák alapították, 1812-től 1845 tavaszáig pedig bencés atyák vették át az oktatás irányítását, akik a tudományok okítása mellett nagy gondot fordítottak a fiatalság szellemi nevelésére, a nemzeti öntudat és a felvilágosultság ápolására. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány a sok kiváló tanár neve közül: Baróti Szabó Dávid, Czuczor Gergely, Révai Miklós, Pray György, Vaszary Kolos; s a gimázium tanítványai voltak: Ányos Pál, Beőthy Zsolt, Szinyei József, Kultsár István, Konkoly-Thege Miklós, Feszty Árpád, Király József püspök és nem utolsó sorban a világhírű Selye János, a stresszelmélet megfogalmazója.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt szünetelt a tanítás, csak 1849 őszén indult újra. A szabadságharc eltiprása után, 1850-ben négyosztályos algimnáziummá fokozták le az intézményt. 1890-ben felvetődött a főgimnáziummá való fejlesztésének gondolata. Komárom lakosságának régi óhaja vált valóra, amikor új helyen és az új, ma is székhelyéül szolgáló impozáns épületben 1908. szeptember 8-án megnyitotta kapuját a főgimnázium.
A trianoni békediktátum után került igazán veszélybe az iskola, ugyanis a Csehszlovák Köztársaságban sorra szűntek meg a magyar iskolák, helyükön szlovák nyelvűek működtek, s már csak 3 középiskola volt önálló – köztük a komáromi is. Az iskola tanárai, így Bíró Lucián, Gidró Bonifác, Borka Géza, Horváth Cézár, Pataki Maurus, Harmos Károly példaértékű munkát végeztek: a mostoha körülmények ellenére nagyon magas szintű oktató-nevelő munkát fejtettek ki, miközben igaz, becsületes magyar emberré nevelték a rájuk bízott fiatalokat.
Mivel 1945 után bűnös, hontalan néppé vált a felvidéki magyarság, nyelvén, otthonán, vagyonán kívül a jövőjét jelentő iskoláit is elvették. 1945. március 31-én ebben a gimnáziumban is megszűnt a magyar nyelvű oktatás, szélnek eresztették a magyar diákokat.
Az a tény, hogy magyarként megmaradhattunk, azoknak a csallóközi, gömöri, Pozsonytól Királyhelmecig élő magyar szülőknek köszönhető, akiknek gyermekei 1950 szeptemberében ismét anyanyelvüket választva ültek be az iskolapadokba. Az újraindulást biztosító 149 diák száma év végéig 175-re emelkedett. Az akkor kezdők, köztük Tőzsér Árpád, Koncsol László, Zs. Nagy Lajos, 1954-ben érettségiztek. Az 1951 őszén a gimnázium épletében induló, 9 évig működő pedagógiai iskolából pedig 400 magyar óvónőt indítottak útjukra olyan iskolavezetők, mint Turczel Lajos, majd Zsombor Miklósné Homma Jolán.
A gimnáziumi forma 1953-ban megszűnt, s ahelyett 11 éves középiskola létesült, majd amikor 1960-ban 9 éves lett az iskolakötelezettség, akkor 12 éves középiskolává vált az alma mater. Egy újabb törvény hozta létre az általános műveltséget nyújtó középiskolát. Akkor alapozódott meg az iskolára oly jellemző igényesség és azzal együtt a tehetséggondozás, amihez nagy tudású tanárokra volt szükség. A gimnáziumból végleg nyugdíjba vonulók közül Horváth József egykori igazgató, dr. Miklós Elemér, Dobay János, Hatvanger László, Török János, Konczer József, Windmühl József, Gáspár Tibor, dr. Szénássy Zoltán, Oláh Imre, Czókoly Béla, Rácz Lajos és Farnbauer Béla már távozott az élők sorából.
“A 60-as évektől formálódott az iskola nagyszerű tantestülete, mely az elmúlt évtizedekben sokszor fiatalodott, megújult és megújul. Azok, akik az intézmény élén álltak, állnak: Horváth József, Keszeg István, Ipóth Barnabás és Andruskó Imre tudatosan felvállalták a megmaradás és ezen túl a megmérettetés emberpróbáló feladatát. A mindenkori tantestülettel karöltve, a folytonosságra való törekvés szellemében mindegyikük a fejlődés falaiba építette be a maga tégláját. Horváth József szilárd erős alapokat vetett. Ipóth Barnabás vezetése alatt 1992-től vannak 8 éves gimnáziumi osztályaink, az iskola 1995-ben vette fel Selye János nevét, s létrejött a Király püspök Alapítvány. Andruskó Imre pedig megújított egy százéves iskolát, amikor az irányításával 10 éve felépült a gimázium 3. szintje, ahol korszerű tantermek, szaktermek, könyvtár áll a diákok rendelkezésére. Megújult az iskolaépület maga is: modern fizikum, informatika termek, szebb aula, kémikum, rendezett iskolaudvar biztosítja az igényes munkát“ – hangzott el a múltidéző összeállítás végén.
Azután Stubendek László polgármestert köszöntötte a jelenlévőket, és fejezte ki jubileumi jókívánságait az érintetteknek.
1995-ben az akkori igazgató, dr. Ipóth Barnabás javasolta, hogy a gimnázium vegye fel Selye János nevét, amit a tantestületi szavazás egyértelműen támogatott. Mivel egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy részt vegyen az ünnepségen, az évfordulóval kapcsolatos gondolatait Spátay tanárnő olvasta fel.
Azokból kiderült: már 1992-ben felmerült az igény, hogy kérvényezzék az iskola számára egy tiszteletbeli név felvételét. A választás nem volt egyszerű, hiszen az intézménynek számos híres tanára volt. Hosszú véleményezés után a választás Selye Jánosra esett. Akkoriban a tiszteletbeli névadásnak Szlovákiában még nem voltak hagyományai. Ez a gimnázium volt az első szlovákiai középiskola – függetlenül a tanítási nyelvtől – amely ezt megtette. A kérvényezést ahhoz a feltételhez kötötték, hogy az iskolának hosszú évtizedeken át a legkiválóbb nevelési és oktatási eredményeket kellett elérnie kerületi, országos és nemzetközi szinten is. Ezt a feltételt az iskola teljesítette. A hírhedt Slavkovská oktatásügyi miniszter által irányított tárca azonban közölte: a kért János helyett Hans keresztnévnek kell szerepelni a gimnázium tiszteletbeli nevében.
A Meèiar-kormány leváltása után a Dzurinda-kormány idején, 2005. május 16-án a kerületi hivatal engedélyezte a már hivatalos szlovák elnevezés kibővítését Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium Komárom” névre.
„Mi tette lehetővé azt, hogy iskolánk több évszázadon keresztül eredményes és fejlődőképes maradjon? Ezt az alapítóatyák által megfogalmazott és elfogadott 4 alappillér eredményezte, amelyeket mind a mai napig szem előtt kell tartanunk, és teljesítenünk kell. Ezen alappillérek: a magas szintű szellemi tudás, továbbá gyökereink oly´módon történő ápolása, hogy bármely korban lehetővé tegye a fejlődést, valamint az egészséges nemzeti öntudatra nevelés és a keresztény tanítás szerinti emberség, illetve a másság elfogadása...” – állt a volt igazgató levelében. Végül arra kért mindenkit, akinek szívügye, hogy „iskolánk továbbra is szlovákiai magyar kisebbségünk egyik kulturális és szellemi kútforrása maradjon, támogassa a jövőben is intézményünket az előbbi 4 pontban összefoglalt ajánlások feltétlen betartásával“.
A továbbiakban az iskola történelemtanára, Elek József humorral is átszőtt, diafilmvetítéssel párosuló előadása során Selye János (1907- 1982) életútjával ismertette meg a jelenlevőket. Aztkövetően levetítették a volt “selyés” diák, Dóczé Péter Selye János életéről a gimnáziumban, illetve a város több helyszínén forgatott kisfilmjét, amiből a huncut diáklátásmód sem hiányzik. A vetítésen megjelenő Dóczé jelenleg a Budapesti Metropolitan Főiskola Mozgóképkultúra és médiaismeret szakának hallgatója.
Andruskó Imre igazgató zárszavában köszönetet mondott elődeinek a gimnázium hírnevének öregbítéséért, továbbá a jubileumi műsort összeállító Spátay és Kustyán tanárnőnek, valamint Dóczé Péternek és Stirber Lajos karnagynak, a Magyar Kultúra Lovagjának. Végül leszögezte: nincs magyar jövő magyar gyermekek nélkül, ezért az ifjú pároknak utódokat kell vállalniuk. Kifejezte reményét: a gyerekek közül majd sokan éppen a Selye János Gimnáziumot választják...
A másfél órás ünnepi műsor az iskola énekkarának és hangszeres kamaraegyüttesének nemzettudat-erősítő, nívós műsorával zárult, amelyben Grassl Nándor s a helyi Jókai Mór Alapiskola két szólóénekese: Czirfusz Gabriella és Stirber Bianka közreműködött. Vezényelt: Stirber Lajos.
