Júliusban várható állásfoglalás a kvótaperben

A tárgyalás a szlovák és a magyar beadvány ismertetésével kezdődött. A felperesek 2015 decemberében fordultak a luxembourgi székhelyű törvényszékhez a 120 ezer menedékkérő áttelepítését célzó, kötelező jellegű mechanizmus ügyében, amelyet az uniós belügyminiszterek minősített többségi szavazással, mások mellett Magyarország és Szlovákia ellenkezése dacára fogadtak el néhány hónappal korábban.   

A magyar kormányt Fehér Miklós Zoltán, az igazságügyi minisztérium főosztályvezetője képviselte, aki elmondta, hogy a keresetben tíz, tartalmi és eljárásjogi érvre hivatkozva kérték a teljes tanácsi határozat vagy legalább azon rész megsemmisítését, amelynek értelmében Magyarországnak 1294 menekültet kellene befogadnia, 988-at Görögországból és 306-ot Olaszországból. Hozzátette, az érvek sokasága már önmagában is jelzi, hogy "milyen ingatag jogi talapzaton áll" a kérdéses rendelet, amelyet úgy fogadtak el, hogy a "legelemibb eljárási szabályok sem lettek figyelembe véve".

Magyar álláspont: a kvótarendszer "nyilvánvalóan alkalmatlan" a helyzet kezelésére

"Nyilvánvalóan alkalmatlan" volt a bevándorlási válság kezelésére a menedékkérők elosztását célzó uniós mechanizmus, amelynek megsemmisítése érdekében Magyarország és Szlovákia az Európai Unió Bíróságához fordult - érvelt a kvótaper szerdai tárgyalásán a magyar kormány képviselője.

Fehér Miklós Zoltán, az igazságügyi minisztérium főosztályvezetője elmondta, a kötelező kvóták alkalmatlanságát az is bizonyítja, hogy másfél év alatt mindössze nagyjából 18 ezer embert helyeztek át az uniós tagországok között. Kijelentette, az Európai Bizottságot eredetileg az a cél vezette, hogy hatékony megoldást találjanak a migrációs nyomás enyhítésére, ez ugyanakkor később mintha másodlagossá vált volna, és az áthelyezések "erőltetése" fontosabb lett, mint a tényleges megoldás.   

Magyarország elismeri és teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamok közötti szolidaritás elvét a bevándorlási válság vonatkozásában, de nem tud azonosulni azzal az állásponttal, hogy a terhek megosztásának a menedékkérők áthelyezése lenne az egyetlen módja - hangsúlyozta Fehér Miklós Zoltán.

Fehér azt is sérelmezte, hogy Magyarország nem kívánt a mechanizmus kedvezményezettjévé válni, mert azzal elvi alapon nem ért egyet, így azonban az országra az egyértelmű szükséghelyzet ellenére is terheket róttak.

Tanácsi álláspont: elfogadhatatlan, hogy Magyarország különleges státust akar

Az Európai Unió Tanácsának képviselője elfogadhatatlannak nevezte, hogy Magyarország egyfajta különleges státusra tart igényt: a kvótarendszernek nem kívánt a kedvezményezettje lenni, hogy ne váljon úgynevezett frontországgá, de a döntés nyomán fellépő kötelezettségeinek sem akar eleget tenni. Rámutatott, hogy Magyarország szükséghelyzetben részben vagy akár egészben is mentesülhetett volna kötelezettségeinek teljesítése alól, mint Svédország vagy Ausztria, a jog azonban nem ismeri el azt a fajta megoldást, amelyet a magyar hatóságok választottak.   

Hangsúlyozta, hogy bár valóban rendkívül magas volt a határátlépések és a beadott menekültügyi kérelmek száma Magyarországon, ténylegesen azonban mindössze 545 ember kapott menedékjogot az országban 2015-ben, tavaly pedig 440.   

A szakértő úgy vélekedett, hogy igenis kedvező hatása van a menedékkérők elosztását célzó mechanizmusnak, annak ellenére, hogy bizonyos tagállamok egyetlen helyet sem ajánlottak fel a menedékkérők számára. Hozzátette, ha a többi tagország is a magyar példát követte volna, akkor valóban haszontalan lenne a rendszer.   

Kiemelte emellett, hogy az uniós belügyminiszterek egy precedens nélküli válsághelyzet idején fogadták el a kvótarendszer létrehozásáról szóló határozatot 2015 őszén. Az Európai Unió Bíróságának döntése történelmi jelentőségű lehet, ugyanis segít értelmezni a szolidaritás elvét - fogalmazott.   

A felperesek oldalán beavatkozó Lengyelország képviselője elsősorban a menedékkérők elosztása jelentette biztonsági kockázatokat hangsúlyozta.   

A tanácsi határozatot támogatva az Európai Bizottság, Görögország, Olaszország, Franciaország, Németország, Svédország, Belgium és Luxemburg avatkozott be a perbe.  

Németország képviselője azt közölte, hogy teljes mértékben egyetért a tagországok kormányait képviselő tanáccsal, és úgy vélte, hogy nem kellene helyt adni a kérelemnek. Az olasz felszólaló fontosnak tartotta kiemelni, hogy a határozatot legitim módon fogadta el a belügyi tanács, illetve leszögezte, hogy a bíróság ítélete a jövőbeli menekültügyi politika számára is irányt mutathat.

Igazságügyi államtitkár: nyitottak voltak a bírák, meg akarták érteni a problémákat

Nyitottak voltak a bírák a kvótaper szerdai tárgyalásakor, meg akarták érteni a magyar álláspontot, és látszik, hogy már sokat foglalkoztak az üggyel - jelentette ki Kecsmár Krisztián, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára.

Sajtóértekezletén az államtitkár elmondta, reménykednek benne, hogy a luxembourgi székhelyű törvényszék elfogadja a magyar érvelést, és pozitívan fog zárulni az ügy Magyarország szempontjából.

Kecsmár Krisztián kiemelte, teljes mértékben megállják a helyüket a magyar kormány jogi érvei, ezek nem véletlenül gyűltek össze, egészen maguktól értetődőek voltak, "nem úgy kellett őket összegereblyézni". Hozzátette, a tárgyaláson a bírák próbálták visszautasítani a felperesek érveit, és nagy hangsúlyt fektettek a szolidaritásra, amelynek kapcsán Magyarország jogi képviselőjének volt alkalma elmondani, hogy a terhek megosztásának a menedékkérők befogadása mellett számos más módja is létezik.

Yves Bot francia főtanácsnok bejelentette, hogy július 26-án fogja közzétenni az állásfoglalását az ügyben, az ítélethirdetésre ezt követően kerül sor. A főtanácsnoki indítvány nem köti a bírákat, a tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy az ítéletek többnyire megegyeznek az előzetes állásfoglalással.

Tuzson: a kvótarendszer ingatag jogi lábakon áll

Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár az első igazi nyílt összecsapásként jellemezte az Európai Unió Bíróságán folyó tárgyalást Brüsszel és Magyarország között.

A kormány legfontosabb érvének nevezte a menedékkérők elosztását célzó uniós mechanizmussal szemben, hogy az uniót létrehozó szerződés alapján a közösségnek nincs joga döntést hozni betelepítésről, egy ország összetételének, népességének, kultúrájának megváltoztatásáról. Tuzson Bence kiemelte: az ilyen döntések ellentétesek több uniós elvvel és a genfi egyezménnyel is.