Jeremy Corbyn a brit Munkáspárt új vezetője

A Munkáspárt élére azért kellett új vezetőt választani, mert az előző vezető, Ed Miliband - aki markáns baloldali fordulatot próbált végrehajtani - a májusi parlamenti választásokon elszenvedett súlyos vereség után lemondott.

A nyár elején kezdődött vezetőválasztási kampány három hónapja alatt a közvélemény-kutatási adatok a négy jelölt - Andy Burnham, Yvette Cooper, Jeremy Corbyn és Liz Kendall - közül végig a párton belül korábban teljesen esélytelennek tartott 66 esztendős Corbyn győzelmét valószínűsítették.

Corbyn azonban még az előrejelzések által jelzettnél is átütőbb, földcsuszamlásszerű győzelmet aratott. A párt vezetőválasztási szabályai szerint a szavazásra jogosult tagoknak preferencia-sorrendet kell felállítaniuk a jelöltek között. Az elvileg többfordulós szavazatszámlálás során mindig az a jelölt esik ki, aki a megmaradt mezőnyből a legkevesebb voksot gyűjtötte, végül pedig az győz, aki először átlépi az 50 százalék plusz egy voks jelentette határt.

Corbyn a szombati kongresszuson ismertetett eredmények alapján azonban már az első szavazatszámlálási fordulóban hatalmas fölénnyel, a leadott érvényes voksok csaknem 60 százalékával megnyerte a Munkáspárt vezetőválasztását.

A második helyen végzett Andy Burnham mindössze 19 százalékot kapott.  

Jeremy Corbyn politikai programja még sokkal markánsabban baloldali, mint elődjéé volt.

A kampány idején a Labour több prominens politikusa óva intette a tagságot Corbyn megválasztásától.

Tony Blair volt brit miniszterelnök, a Labour egykori vezetője, aki a Munkáspárt történetében rekordot döntve három választást nyert meg egymás után, nem sokkal a kampány vége előtt maga is szenvedélyes hangú beszédben igyekezett lebeszélni a párt szavazásra jogosult félmillió tagját és külső támogatóját arról, hogy Corbynra voksoljanak.

Blair kijelentette: a régi időkre jellemző, "hagyományos balos alapállásból" ma már nem lehet választásokat nyerni, csak "középről", akkor, ha a Munkáspárt széles választói bázis számára jelent vonzerőt, és ha támogatja az üzleti-vállalkozói szférát.

Hozzátette: akinek a szíve Corbyn felé húz, az "jobban teszi, ha szívátültetésnek veti alá magát".

Jeremy Corbynt a Munkáspárton belül is az 1980-as évekbeli hagyományos "szocialista" Labour-politika veteránjaként és valószínű feltámasztójaként emlegetik, a brit sajtóban pedig megjelentek róla olyan jellemzések, amelyek a radikális baloldali görög kormánypárt, a Sziriza irányvonalához hasonlították politikai alapállását.

A szombati eredményhirdetés előtt a lapokhoz olyan értesülések is eljutottak, hogy Corbyn győzelme esetén a Labour centrista vonulatának képviselői lázadást terveznek a párton belül, és megpróbálják elérni Corbyn lemondatását.

Jeremy Corbyn - aki a következő, 2020-ban esedékes parlamenti választásokon 71 esztendős lesz - 32 éve képviseli az észak-londoni Islington kerület választókörzetét az alsóházban. Eddig nyolcszor választották parlamenti képviselővé, de mindig a Labour-frakció hátsó padsoraiban ült, és a munkáspárti árnyékkormányban soha nem vállalt szerepet.

Corbyn politikai célkitűzéseinek sarkalatos pontjai között szerepel a brit önálló nukleáris csapásmérő erőt hordozó Trident tengeralattjáró-flotta felszámolása, valamint a korábbi konzervatív kormányok idején privatizált nagy infrastrukturális hálózatok, köztük a brit vasút visszaállamosítása.

Tett olyan kijelentést is, amely szerint Nagy-Britanniának ki kellene lépnie a NATO-ból.

Jeremy Corbynról köztudott az is, hogy vehemensen ellenzi a monarchia intézményének fenntartását, bár egy minapi nyilatkozatában kijelentette, hogy ha vezetésével a Munkáspárt választást nyer, és ő lesz Nagy-Britannia miniszterelnöke, nem indítana "harcot" a királyság felszámolásáért.

Merre tovább, Munkáspárt?

"Új nemzedék" - öt éve a brit Munkáspárt akkor frissen megválasztott fiatal vezetője, az alig 40 éves Ed Miliband hirdette meg ezt az új jelszót, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a legnagyobb baloldali brit politikai erő szakítson a veterán elődök, Tony Blair és Gordon Brown "Új Labour" néven másfél évtizeddel korábban elindított politikai kísérletével.

A Munkáspárt szombaton ismét nemzedéket váltott, csak éppen ellenkező irányban: a súlyos májusi választási vereség után lemondott - még akkor is mindössze 45 esztendős - Miliband helyére a szavazásra jogosult csaknem félmillió tag és pártoló ezúttal egy igazi politikai veteránt választott a Munkáspárt alsóházi frakciója és árnyékkormánya élére a 66 éves Jeremy Corbyn személyében.

A Munkáspártban azonban a politikai időszámítást tekintve is nemzedékváltás történt, mégpedig szintén visszafelé, hiszen azok a célkitűzések, amelyek Corbyn politikai alapállását sarkalatosan meghatározzák, egybehangzó elemzői vélemények szerint az 1970-es, 1980-as évek Munkáspártjának hagyományos "szocialista" éráját idézik vissza.

Corbyn politikai programjának fajsúlyos elemei között szerepel a brit önálló nukleáris csapásmérő erőt hordozó Trident tengeralattjáró-flotta felszámolása, valamint a korábbi konzervatív kormányok idején privatizált nagy infrastrukturális hálózatok, köztük a brit vasút visszaállamosítása.

A visszaállamosítási program az egyik legfontosabb olyan tényező, amellyel kiteljesedik a Tony Blair által két évtizede meghirdetett "Új Munkáspárt" ideológiájának és politikai struktúrájának Ed Miliband által már elkezdett leépítése.

A New Labour programjával Blair és Brown, valamint a mögöttük felsorakozott ideológuscsapat azt akarta elérni, hogy a Munkáspárt tartósan megválaszthatóvá és elfogadhatóvá váljon az 1979-től 18 éven át tartó előző konzervatív éra példátlan magánosítási hulláma során kisrészvényessé tett tízmilliók, valamint az üzleti szféra számára.

E munkáspárti "peresztrojka" korántsem egyetlen, de legfontosabb mozzanata a híres-hírhedt Negyedik Záradék törlése volt a pártalkotmányból. A klauzula 1918 óta a Munkáspárt alapokmányának sarokkövét alkotta, és kimondta: annak érdekében, hogy a munkások "tevékenységük gyümölcséhez maradéktalanul és igazságos elosztásban hozzájuthassanak", a termelőeszközöknek köztulajdonban kell lenniük. Ez a záradék az 1990-es évek közepére, a tulajdonosi társadalom kiépülése után az egyéni befektetések biztonságát kérdésessé tévő államosítás és visszaállamosítás szinonimájává vált.

A New Labour lendülete Tony Blairt három egymást követő választási győzelemre vezette, ami a Labour történetében máig példátlan diadalsorozat.

Az utolsó ilyen győzelmet azonban a Munkáspárt tíz évvel ezelőtt aratta, és a Labour 2010 óta ismét ellenzékben van. Miliband, aki az öt éve elszenvedett előző választási vereség után vette át a párt vezetését, markáns ívben elfordult a Blair-Brown féle Új Labour üzletbarát politikájától, abból a meggondolásból, hogy a 2008 után elhatalmasodott súlyos pénzügyi válság és az ezt követő mély recesszió nyomán megérett az idő a piac és a piaci szereplők megregulázására.

E politika egyik központi eleme volt az a terv, amelynek alapján a Munkáspárt - ha megnyerte volna az idei választásokat - 2017-ig befagyasztotta volna a lakossági energiaárakat, oly módon, hogy azok csak lefelé mozdulhatnának, felfelé nem. A Labour egyben felruházta volna az ágazati felügyeletet a díjszabások hatósági csökkentésének törvényben rögzített jogával is.

A Munkáspárt mindemellett a brit bankszektor legnagyobb cégeit fiókhálózataik törvényileg előírt áramvonalasítására is kötelezte volna, piaci súlyuk csökkentése végett.

Miliband sem ment el azonban odáig, ameddig Corbyn, vagyis nem hirdette meg az elmúlt évtizedekben magánkézre adott, egykor állami tulajdonú nagy infrastrukturális hálózatok, köztük a vasút visszaállamosítását.

Corbyn e kezdeményezése akár népszerűnek is bizonyulhat. A Margaret Thatcher és John Major nevével fémjelzett előző konzervatív érában - Nyugat-Európában szinte példátlan módon - a teljes brit vasúti szolgáltatást is privatizálták, amelynek során az addig egységes állami vasúttársaság, a British Rail több tucatnyi magáncég kezébe került.

A brit közvélemény szemében ez enyhén szólva sikertelen vállalkozásnak bizonyult: jelenleg is folyamatosak a botrányok vasútközlekedés sokszor kritikán aluli minősége, a koszos szerelvények állandó túlzsúfoltsága, a rendszeres késések és járattörlések miatt, miközben a zömmel állami tulajdonú francia és német vasúthálózat fényévekkel jár a brit előtt.

Jeremy Corbyn a Munkáspárt egy olyan politikai időszakának veteránja, amelyet történelmi nevek - Harold Wilson, James "Jim" Callaghan, Michael Foot - fémjeleznek. A jövő titka, hogy 2020-ban, az akkor már tíz éve hatalmon lévő Konzervatív Párt legyőzéséhez e nosztalgikus háttér elégséges lesz-e.