Ismét 20 méteres magasságba tör a herlányi gejzír
Tavaly a víz már csak 6-7 méterre volt képes feltörni, amit az okozott, hogy a nyomás eloszlott. Mint Ladislav Tometz, a Kassai Műszaki Egyetem hidrogeológusa portálunknak nyilatkozva rámutatott, a medence alatt egy nagy üreg volt. „Mikor jött föl az erupció, először föltöltötte a kavernát, így veszített az erejéből, azért csak 6–7 méterre tört föl” – magyarázta.
A szakemberek 160 ezer euróból 30 méter mélységig új, rozsdamentes csövet helyeztek el, majd bebetonozták a cső körüli medencét. Ladislav Tometz szerint ennél mélye menni nagyon bonyolult beavatkozás lett volna, emellett a vízsugár már így is elérte a 20–22 méteres magasságot.
Herlányban – vagy régebbi nevén Ránkfüreden – 1875-ben találta meg a forrást Zsigmondy Vilmos pozsonyi bányamérnök 404 méter mélyen. Vize 32–36 óránként tör fel vastag sugárban, s a természetes jelenség 25 percig tart. A látvány valóban lenyűgöző.
A Sóvári-hegységből előtörő herlányi gejzír különbözik az amerikai vagy új-zélandi melegvizű gejzírektől. Hideg vize miatt ritka természeti jelenségről van szó. Hidrogeológiailag is teljesen másként működik.
„Tulajdonképpen egy ártézi rendszer keretében körülbelül 270 méter mélyen, egy homokos rétegben összegyűlik a víz, majd ott találkozik az alulról feltörő széndioxiddal, így túlnyomás keletkezik, mint egy szódásüvegben. Ez a túlnyomás időszakonként felhozza a vizet” – fejtette ki Badin Ádám hidrogeológus.
A korabeli leírások szerint 140 évvel ezelőtt, amikor a forrást megtalálták, a vízoszlop magassága elérte a 112 métert, és tíz napon keresztül folyamatosan lövellt. A kitörések kezdetben 8–9 órás időközönként ismétlődtek, de ahogy fogy a vízkészlet, az intervallumok egyre nőnek.
A kitörés során már érezni lehet az átható kénes szagot. A víz kezdeti 10 fokos hőmérséklete a kitörés folyamán közel 18 fokosra melegszik fel.
Egykor, a Monarchia idején pezsgő fürdőélet volt itt. Pöstyén és Trencsénteplic mellett Ránkfürdő a harmadik leglátogatottabb fürdőhely volt. Szállodák, kolonádok, fürdőházak, szanatóriumok épültek, amelyek közül néhány még ma is áll. Az első világháború után a helyet elhagyták, elfelejtették, a néhány megmaradt egykori fényes szállodát a szocializmus idején átvette a Kassai Műszaki Egyetem, amely oktatóközpontként használja.
