Gubík László: Esterházy maga volt a békés ellenállás szimbóluma
Knirs Imre: ez a komáromi emlékmű minket kötelez...
Az EJK PT minden év március 8-án mécsesgyújtással, koszorúzással, filmvetítésekkel, előadásokkal emlékezik meg Esterházy János (Nyitraújlak, 1901. III. 14 – Mírov, 1957. III. 8.) haláláról, november 17-én pedig a Nagy János Esterházy-díjas szobrászművész emlékművének felavatásáról, valamint ugyancsak a gróf példa értékű munkásságáról és mindenkori helytállásáról. A dombormű Esterházy börtönbeli arcát ábrázolja, s azon a rabszámát is feltüntették.
Az esőben megtartott pénteki rendezvényen javarészt ismét ugyanazok az érdeklődők vettek részt, akik az előző években is lerótták tiszteletüket a jeles férfiú emléke előtt. Miután a résztvevők közösen elénekelték a Himnuszt, majd Nagy Ferenc helyi versmondó tolmácsolásában meghallgatták Ady Endre Õrzők, vigyázzatok a strázsán című versét, Michaè Szilvia, a szervező EJK PT egyik oszlopos tagja üdvözölte őket.
Aztán átadta a szót Knirs Imrének, az EJK PT elnökének, aki szerint az egybegyűltek vélhetően kissé másként képzelték el az 1989-ben kivívott demokráciát. Azzal kapcsolatos sajnálatát is kifejezte, hogy minden megemlékezésre szinte csak ugyanazok mennek el. „Bízom abban, hogy ők a következő években is eljönnek ide – mindaddig, amíg a szívünkben él az az ember, aki nem kevesebbet, mint az életét áldozta értünk. Azt hiszem, hogy mi mindannyian a követői vagyunk. Büszkén állunk itt, e dombormű előtt. Kérem, mondjuk el minden ismerősünknek, akik ma nem tudtak eljönni, hogy legközelebb is itt leszünk, s ide mindenkit, másokat is szeretettel várunk. Ez az emlékmű minket kötelez...“
Döme Dávid Zoltán, az izsai Döme Károly Alapiskola és Óvoda tanulója Baranyi Ferenc Magyarságvizsga című versében azt a kérdést boncolgatta, hogy „Ki itt a jó magyar?/ A szájtépő, a másságot leszóló,/ a mellverő, de vész elől kilógó -
az lenne jó magyar?/ Ki udvaroncból szökkent népvezérré,/
de "honféltése" népét sem kímélné -
az lenne jó magyar...?“.
Számunkra Esterházy János a legtökéletesebb példakép
„Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szem előtt lebeg azok példaadó munkássága” – idézte ünnepi beszéde elején gróf Esterházy Jánost Gubík László, a róla elnevezett martosi Esterházy Akadémia igazgatója. Majd felidézte a hat évvel ezelőtt történteket, amikor „a jobb Komáromról álmodó és egy jobb Komáromért dolgozó polgárok emléktáblát avattak városukban. Úgy cselekedtek, ahogy azt az idézet szerzője hirdette. Ünnepre készülődött a felvidéki főváros. Az ünneplendő személy ikonikus, az ünneplendő évforduló kerek, az ünnepelendő időpont szimbolikus volt“.
Majd Esterházy János méltatásával folytatta mondanivalóját, aki szerinte „a legtökéletesebb példakép egy szülőföldjét szerető, közösségét jobbá tenni szándékozó, az itt élő nemzetek egymásra utaltságát valló és az ezekkel járó keresztet vállaló polgár számára“. Hozzátette: tudták ezt Komáromban 6 évvel ezelőtt is, és tudják ezt ma is. „Ezért figyelmeztet a 7832-es rabszám minden erre járót, aki a Szent András templom előtt korzózik a városban: Megvan a magad keresztje. Ne félj viselni!“.
Felidézte, hogy 2011-ben Esterházy János születésének 110. évfordulójára emlékeztünk Felvidék-szerte. „Jutott jóból és rosszból egyaránt. Egyik oldalon: az újabb és újabb emlékművek elszaporodásával felfrissült és felbátorodott a felvidéki emlékezetpolitika, kimondtuk a boldoggá avatás kezdeményezésének esszenciáját, s az egyik legbefolyásosabb New York-i zsidó szervezet posztumusz bátorság díjjal tüntette ki a mártírpolitikust. Másik oldalon: az Esterházy Jánost önnön kicsinyességéből és jól megfontolt, ám hamis érdekekre és negatív önképre épülő nemzetpolitikai szempontokból rehabilitálni képtelen állam első embere, nemzete hivatalos álláspontját tolmácsolva kimondta, hogy pardon nélkül, továbbra is háborús bűnösnek tekintik“. A szónok szerint őáltala minket is...
A mártír gróf utolérhetetlen, de követendő mércévé válik
November 17. kapcsán elmondta: az a bársonyos ellenállás emléknapja. „Esterházy pedig maga volt a békés ellenállás szimbóluma, akinek következetességével és jámborságával két diktatúra és egy nemzetállam-építő demokrácia sem tudott mit kezdeni. Õ már évtizedekkel korábban kicsengetett mindenkinek, aki az élő emberek helyett az életképtelen rendszerek, a kereszt helyett a horogkereszt, a betlehemi csillag helyett a vörös csillag és a békés egymás mellett élés helyett az egymás szülőföldről való elűzését szolgálta“.
Hangsúlyozta: “Esterházy mércévé válik. Utolérhetetlen, de követendő mércévé. Általa válik minősíthetővé a mai közélet szereplője is: van-e benne legalább tizednyi az Esterházy János alapegységből...?“ Azután köszönetet mondott Komárom polgárainak, „akik élen jártak az emlék őrzésében és az örökség továbbadásában“.
Majd örömmel nyugtázta: “ha 2011 a csoda megalapozásának éve volt, akkor 2017 a csoda megvalósításáé. Paulisz Boldizsár sziklákat mozgató akaratereje, Molnár Imre finom bölcsessége, sokak gondos keze, vigyázó tekintete, és számban a legkisebb, de hitben tán legnagyobb felvidéki magyar közösség, a zoboraljai magyarok odaadásának köszönhetően hazahoztuk. Ha-za-hoz-tuk... és az Esterházy emlékévben, halála után 60 évvel, halálra ítélésének 70. évfordulóján, végre az anyaföldben lelhet örök nyugalomra“. Lánya, Esterházy-Malfatti Alice mindezt úgy véleményezte: életének legszebb napja volt az a szeptemberi délután.
Komárom bevehetetlen erődje legyen a felnövő „esterházys” nemzedékeknek!
Gubík beszéde további részében a martosi Esterházy Akadémia létrehozását ecsetelte. Ez év májusában, éppen 75 évvel Esterházy híres nemmel szavazásának évfordulóján hirdette meg az Esterházy Akadémia megalapítását, mely Esterházy végakaratának teljesülése, az alsóbodoki temetés előestéjén nyitotta meg kapuit 20 tehetséges növendékkel. „Hivatásunk magyar, küldetésünk európai - jelszavunkat maga Esterházy János politikai krédója adja. Célunk pedig egyértelmű: A hagyományt ne a hamu őrzésével, hanem a láng éltetésével őrizzük. Esterházy János példájának öröklángját juttassuk el a felvidéki közélet minden zugába... A feladat nem egyszerű. Már csak azért sem, mert „esterházysnak” lenni felelősség. „Esterházysnak” lenni egyenlő keresztet hordani, célkeresztben állni és felnőni az elérhetetlenhez. Kételkedni fognak benned, ahogy Esterházyban kételkedtek, gyalázni fognak, ahogy Esterházyt gyalázták és támadni fognak, ahogy Esterházyra támadtak. Ez már most észlelhető...“ Mindezek tudatában reméli, hogy „jellemes, felkészült és szívós későbbi közszereplők hagyják majd el évről évre az akadémiai padsorokat, hogy szűkebb vagy tágabb közösségüket, kis és nagy magyar családjukat a legnagyobb odaadással szolgálhassák, Esterházy János üzenetével és példájával a zsigereikben. Én pedig őszintén remélem, hogy Komárom méltó otthona és bevehetetlen erődje lesz a felnövő „esterházys” nemzedékeknek!“. Azt is bejelentette, hogy 2018 januárjától Klapka városában indítják el az Esterházy Kaszinót.
Jövőre csíksomlyói mintára zarándokvonat indulhat Budapestről Nyitrára
“2017 őszén Esterházy hazatért, és máris hatással van népére. Szeptember óra több, mint ezren látogattak már el végső nyughelyéhez, az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnához. Reklám, szervezés, propagáció nélkül! Sokan szerveztünk és szervezünk rendezvényeket. Ezért pontosan tudjuk, milyen óriási dolog ez. És ha minden jól megy, jövőre már csíksomlyói mintára zarándokvonat indulhat Budapestről Nyitrára. Egy élő felvidéki zarándokhely csírázik Alsóbodokon!“ – tudatta az alsóbodoki pozitív fejleményeket.
Azt tanácsolta, hogy ami Alsóbodokon megtörténhet „nagyban“, az történjen meg minden helyen „kicsiben“. “Ha már otthon van, és érezhető a jelenléte, akkor a szellemiségével átitatott helyeket használjuk sorskérdéseink, komoly közéleti és erkölcsi válaszútjaink eldöntésére. Legyen az egyéni vagy testületként meghozandó döntés, egy magányosan elmormolt ima, vagy egy csapatban tett látogatás, Esterházy „jelenléte“ segíteni fog. Biztos vagyok benne, hogy Komárom polgármesterének ítélőképességére is jótékony hatással lett volna egy meghitt látogatás a 7832 alatt“ – fogalmazott a továbbiakban.
Úgy véli, hogy Esterházy János boldoggá avatásához súlyos tanúságtételekre van szükség. “Ott van Jan Janku, Esterházy János rabtársa, aki a börtönben mutatott csodával határos emberi tartásának tanúja. Ott van František Lízna jezsuita atya, aki Esterházy János erejének tulajdonítja halálos betegségéből való meggyógyulását. De a legsúlyosabb tanúságtétele annak, hogy már beléphessen a boldogok sorába, az lenne, ha életének példáján, politikusi magatartásán és eszmei meggyőződésén felbuzdulva végre magához térne felvidéki magyar közéletünk, hogy mi is boldogabbak lehessünk itt a szülőföldünkön. Isten minket úgy segéljen!” – zárta tartalmas beszédét Gubík László.
Gál Katalin csodálatos magyarságtudatot erősítő éneke után a december 1-én posztjáról távozó Knirs Imre alpolgármester által egyedül képviselt városvezetés, az EJK, a baráti dél-komáromi Endresz Csoport Egyesület, az MKP komáromi alapszervezete, az Esterházy Akadémia képviselői, illetve magánszemélyek koszorúkat, virágokat és mécseseket helyeztek el a domborműnél. Többen eleget tettek Knirs meghívásának, és a szomszédos Viking vendéglőjében kötetlenül elbeszélgettek Esterházy János és november 17. hagyatékáról, valamint az azóta történtekről és a legfontosabb további célkitűzésekről.
