Felvidéki Szolidaritás Napja Nagyváradon

Ebből az alkalomból a Nagyvárad-Olaszi református templomban igét hirdetett Kassai Gyula lévai lelkipásztor, azon felvidéki magyarok egyike, akit megfosztottak szlovák állampolgárságától miután hivatalosan is felvállalta, hogy a magyar nemzethez tartozik.

Az igehirdető prédikációjában úgy fogalmazott, hogy „a bűn és gyalázat évszázadában számos megaláztatást és jogfosztást megélt felvidéki magyar közösség igaz hittel, bűnbánattal és Istenbe vetett bizodalommal kell elhordozza azt az ítéletet, amelyet az Isten és a világ rá kiosztott”. A lelkipásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy nemzetünk egyedül Isten akarata és ereje által szabadulhat meg a megsemmisülés veszélyétől.

Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke felszólalásában kifejtette: az erdélyi magyarságnak kötelessége szolidaritást vállalni felvidéki nemzettársaival, akik az igazságért vívott bátor küzdelmükkel példát mutatnak polgártársaiknak. Az elöljáró emlékeztetett: „gyáva népnek nincs hazája”, ezért sem szabad szó nélkül tűrni a felvidéki magyarokat ért jogfosztást, mint ahogy Magyarország esetében, az Európai Unió által alkalmazott kettős mércét sem.

A vendégek közül elsőként Fehér István révkomáromi tanár szólt a gyülekezethez. Tisztában volt azzal, hogy milyen következményei lesznek, ha felveszi a magyar állampolgárságot, de egy percig sem habozott, mondotta a földrajz-történelem szakos pedagógus. Ugyanakkor visszaemlékezett, hogy amikor a Ceausescu-diktatúra idején Erdélyben járt, látva az itt élők szívósságát „hitben, magyar tartásban megerősödve” térhetett vissza Felvidékre, ahol akkor még nem volt olyan nehéz a magyar élet, mint napjainkban. Az akkori látogatás emlékét felidézve Fehér István a magyar nemzet egységének és oszthatatlanságának átélt valóságáról is szót ejtett.

Gubík László joghallgató az első szlovákiai magyar volt, aki a nyilvánosság előtt vállalta a magyar állampolgárság felvételét. Személyes hangvételű felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy gesztusa csekélységnek bizonyul azon felvidéki magyarok vállalásához képest, akiket a huszadik század vészterhes esztendeiben magyarságuk miatt kényszermunkára hurcoltak, vagyonuktól megfosztottak, vagy deportáltak.

Dolník Erzsébet volt parlamenti képviselő az Európai Unió és a szlovák ügyvezető kormány szégyenének nevezte az állampolgársági „ellentörvényt”, amelynek eltörléséért minden lehetséges jogi eszközzel fog küzdeni a továbbiakban is.

Nemes Csaba, egyházi kapcsolatokért felelős államtitkári főtanácsadó elmondta: „azon kell dolgozzunk, hogy a békéscsabai szlovákok, a Gyulán vagy Méhkeréken élő románok, illetve Rimaszombat vagy Nagyvárad magyarsága egyaránt otthon érezhesse magát szülőföldjén.”

Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke szerint a magyar állampolgárságukat nyíltan vállaló felvidékiek ugyanúgy a magyar történelem részévé váltak, mint ahogy Tőkés László, az 1989-es temesvári népfelkelés hőse, a Felvidéki Szolidaritás Napjának ötletgazdája. „Ilyen felelősségvállásra van szükség ahhoz, hogy a magyarság még legalább ezer évig fennmaradjon” – mondotta az állampolgárságukat elvesztő felvidékiek számára jogi segítséget nyújtó nemzetközi civilszervezet elnöke.

Erdélyi Géza, nyugalmazott felvidéki református püspök arra mutatott rá, hogy az igazságtalanság elleni küzdelemben egymásra talált a felvidéki és az erdélyi magyarság, majd az egybetartozás érzése által erősített harcban a közös imádkozás szerepét hangsúlyozta. „Minden eszközzel harcolnunk kell az ellentörvény visszavonásáért” – mondotta a lelkipásztor. Hozzátette: „beláthatatlan következménnyel járhat ha most némák maradunk.”

Ezt követően Fábián Enikő színművésznő Sütő András: Maradok, másként nem tehetek! című, 1988-ban írt levelét olvasta fel, amelyet az erdélyi író Sinkovits Imréhez írt.

Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke lényegretörő felszólalásában a hitbeli cselekvés fontosságára hívta fel a figyelmet: „a múlt tanulságainak levonásával, hit és szeretet által vezérelt tettekre van szükség”.

Annál is inkább, mivel – ahogy a népszámlálási adatok is mutatják – fogyik nemzetünk, hangsúlyozta Tőkés László. „Ne csak prédikáljunk, ne csak szavaljunk, hanem cselekedjünk is” – mondotta a várad-olaszi lelkipásztor, aki ennek szellemében felolvasta azt a Szolidaritási Nyilatkozatot, amelyet az állampolgárságuktól önkényesen megfosztott felvidéki nemzettársaink védelmében bocsátottak ki a Felvidéki Szolidaritás Napja szervezői. A nyilatkozatot eljutattatják a szlovák kormány illetékeseihez is. Az EP-képviselő elmondta: az ellentörvény visszavonása érdekében egy internetes folyamodványt is megfogalmaztak, amelyet bárki aláírhat, aki tiltakozik a szlovák államhatalom kettős állampolgárságot szankcionáló gyakorlata ellen.

Tőkés László tiszteletbeli erdélyi polgárokká fogadta a négy felvidéki meghívottat, valamint Boldoghy Olivér színművészt és az idén századik életétévét betöltő Tamás Ilonka tanítőnőt, akik nem lehettek jelen az ünnepségen.

A rendezvény után Tőkés László meghívottjai társaságában sajtótájékoztatót tartott a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke arról tájékoztatta a sajtót, hogy a Strasbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz benyújtott beadvány első eredménye, hogy a szlovák kormány pénteken elnézést kért Tamás Ilonkától, illetve lányától, Anikótól amiért megvonták tőlük az egészségügyi biztosítást. Mint ismeretes, a súlyos egészségügyi károsodást szenvedett Tamás Anikó a kórházban szembesült azzal, hogy megvonták biztosítását. A jogász elmondta: Ilonka néni és leánya esetében a szlovák állam több alapvető jogot is megsértett, ezért mintegy hétezer eurós kártérítést követelnek. Lomnici Zoltán bízik abban, hogy Strasbourgban megnyerik Tamás Ilonka perét.

A sajtótákékoztatón szóba került, hogy hamarosan előrehozott parlamenti választásokat tartanak Szlovákiában. Az állampolgárságuktól megfosztott felvidéki vendégek elmondták: bíznak abban, hogy nem fogják őket megakadályozni abban, hogy élhessenek szavazati jogukkal.