Érintetlen víz alatti erdőt találtak a Mexikói-öbölben
MOBILE. Búvárok ősi víz alatti erdőre bukkantak Alabama partjai mentén, a Mexikói-öbölben.
A mocsáriciprus-erdő óceáni üledékek alá temetődött, és több mint 50 ezer éven át védve volt az oxigénmentes környezetben. Ben Raines, az erdőt az elsők között vizsgáló búvár szerint valószínűleg a 2005-ös Katrina-hurrikán tárta fel. Állítása szerint az erdő olyan jó állapotban fennmaradt fákat ölel fel, hogy azok megvágva friss ciprusillatot árasztanak.
A ciprusfák tuskói legalább 0,8 kilométeres területet fednek le - jó néhány kilométerrel az alabamai Mobile partjaitól -, és 18 méterrel helyezkednek el a Mexikói-öböl felszíne alatt. Annak ellenére, hogy csak mostanában fedezték fel, a víz alatti táj feltárására alig néhány év maradt, mielőtt az üregásó tengeri állatok elpusztítják.
Raines egy évvel a Katrina után értesült egy búvár barátjáról arról, hogy a helyi halászok olyan területre bukkantak, amely hemzseg a halaktól és más tengeri állatoktól, ezért azt gyanította, valami izgalmas lelet terülhet el a víz alatt. A búvár lemerült, és ekkor találta meg az erdőt, majd pedig értesítette Rainest. Mivel azonban a búvárok gyakran hoznak fel tárgyi leleteket roncsokról és más víz alatti lelőhelyekről, a búvárbolt-tulajdonos évekig nem tárta fel a helyszín pozícióját.
2012-ben aztán elárulta Rainesnek, ő pedig merülésekor érintetlen állapotában megtalálta az ősi mocsáriciprus-erdőt. Az erdőség mesterséges zátonnyá vált, halaknak, rákféléknek, tengeri rózsáknak és más víz alatti életformáknak nyújtva otthont. A fák némelyike igen masszív, és számos törzs megdőlt, mielőtt az óceáni üledék ellepte volna.
Raines ezt követően más kutatókat is bevont, többek között Grant Harleyt, a Dél-Mississippi Egyetem dendrokronológusát – fák évgyűrűinek kutatója – és Kristine DeLongót, a Louisianai Állami Egyetem geográfusát. A kutatók hanglokátoros térképet készítettek a területről, és elemezték ama két mintát, melyeket Raines gyűjtött be a fákból. A szénizotópok felfedték, hogy az eredetileg 12 ezer évesnek vélt fák életkora mintegy 52 ezer év.
Az évgyűrűk információkat szolgáltathatnak a Mexikói-öböl több ezer évvel ezelőtt uralkodó klímájáról, az úgynevezett Wisconsin jegesedési periódusról, amikor a tengerek szintje sokkal alacsonyabb volt, mint napjainkban. Ezenkívül, mivel a mocsári ciprusok akár ezer évig is elélnek, és ilyen sok van belőlük, a fák a régió több ezer éves klímatörténetét is őrizhetik – mondja Harley.
A csapat, mely eddig még nem tette közzé eredményeit tudományos szaklapban, jelenleg támogatókat keres a lelőhely alaposabb átvizsgálására - számolt be róla a hirado.hu.
Harley becslései szerint csupán két évük van rá. „Minél hosszabb ideig maradnak a fák a víz alatt, annál több tengeri élőlény fúrja be magát a törzsekbe, ami komoly akadálya lehet a radiokarbonos kormeghatározásnak” - hangsúlyozzák.
A ciprusfák tuskói legalább 0,8 kilométeres területet fednek le - jó néhány kilométerrel az alabamai Mobile partjaitól -, és 18 méterrel helyezkednek el a Mexikói-öböl felszíne alatt. Annak ellenére, hogy csak mostanában fedezték fel, a víz alatti táj feltárására alig néhány év maradt, mielőtt az üregásó tengeri állatok elpusztítják.
Raines egy évvel a Katrina után értesült egy búvár barátjáról arról, hogy a helyi halászok olyan területre bukkantak, amely hemzseg a halaktól és más tengeri állatoktól, ezért azt gyanította, valami izgalmas lelet terülhet el a víz alatt. A búvár lemerült, és ekkor találta meg az erdőt, majd pedig értesítette Rainest. Mivel azonban a búvárok gyakran hoznak fel tárgyi leleteket roncsokról és más víz alatti lelőhelyekről, a búvárbolt-tulajdonos évekig nem tárta fel a helyszín pozícióját.
2012-ben aztán elárulta Rainesnek, ő pedig merülésekor érintetlen állapotában megtalálta az ősi mocsáriciprus-erdőt. Az erdőség mesterséges zátonnyá vált, halaknak, rákféléknek, tengeri rózsáknak és más víz alatti életformáknak nyújtva otthont. A fák némelyike igen masszív, és számos törzs megdőlt, mielőtt az óceáni üledék ellepte volna.
Raines ezt követően más kutatókat is bevont, többek között Grant Harleyt, a Dél-Mississippi Egyetem dendrokronológusát – fák évgyűrűinek kutatója – és Kristine DeLongót, a Louisianai Állami Egyetem geográfusát. A kutatók hanglokátoros térképet készítettek a területről, és elemezték ama két mintát, melyeket Raines gyűjtött be a fákból. A szénizotópok felfedték, hogy az eredetileg 12 ezer évesnek vélt fák életkora mintegy 52 ezer év.
Az évgyűrűk információkat szolgáltathatnak a Mexikói-öböl több ezer évvel ezelőtt uralkodó klímájáról, az úgynevezett Wisconsin jegesedési periódusról, amikor a tengerek szintje sokkal alacsonyabb volt, mint napjainkban. Ezenkívül, mivel a mocsári ciprusok akár ezer évig is elélnek, és ilyen sok van belőlük, a fák a régió több ezer éves klímatörténetét is őrizhetik – mondja Harley.
A csapat, mely eddig még nem tette közzé eredményeit tudományos szaklapban, jelenleg támogatókat keres a lelőhely alaposabb átvizsgálására - számolt be róla a hirado.hu.
Harley becslései szerint csupán két évük van rá. „Minél hosszabb ideig maradnak a fák a víz alatt, annál több tengeri élőlény fúrja be magát a törzsekbe, ami komoly akadálya lehet a radiokarbonos kormeghatározásnak” - hangsúlyozzák.
Forrás
hirado.hu, livescience.com
