Elszakítva – Könyvbemutató a Rovás Akadémián

Olyanokat éltünk meg, amire ma sincs ige – ezzel az illyési mondattal jellemezte a könyvet Kováts Miklós nyugalmazott tanár, az írónő beszélgetőpartnere. Nagyon kevés szépirodalmi alkotás foglalkozik a háborúval, a fronttal, az orosz megszállással, majd a kuláküldözésekkel, a kollektivizálással, valamint a kisebbségi sorssal.

„A mi szlovákiai magyar irodalmunkban is nagyon kevés könyv foglalkozik a háború utáni évekkel, a magyarság itteni helyzetével, ez valahogy feledésbe merült, mert a szocializmus éveiben nem volt illő – hogy finoman fogalmazzak – erről beszélni, és amikor már szabad volt, akkor meg már arra a korra senki nem volt annyira kíváncsi, így feledésbe merült” – mondta Kováts Miklós.

A háború borzalmait és az azt követő poklot megtapasztaló nemzedékben ezek az iszonyú évek maradandó nyomot hagytak. Kováts Miklós elárulta, az írónő első, Megtagadva című könyvénél kissé tartott attól, hogy egy fiatal, aki nem élte meg a háborút, vajon hogyan tudja megírni azt az iszonyatot, de mint mondta, az a könyv nagyon jól sikerült. Csakúgy, mint a második – fűzte hozzá. 

Kováts Judit eredeti szakmáját tekintve történész–levéltáros. Az „oral history" elkötelezett művelőjeként hosszú éveken keresztül beszélgetett szemtanúkkal az 1944 és 1953 közötti évekről. 

„Interjúkat készítettem nagyon idős emberekkel, úgy Magyarországon, mint itt, Kassától Lőcsén át Poprádig. Az életkoruk szó szerint a hetvenegynéhánytól a száz évig terjedt, százéves interjúalanyom is volt. Õk megmutatták nekem, hogy az oral history, tehát ez a személyes történelem egy merőben más képet ad, mint a hivatalos történelem, amit tanítunk vagy tanulunk, mert azt mindig valamilyen érdek befolyásolja” – fejtette ki Kováts Judit.

Míg az első regényében a háborús évek és megpróbáltatások kapnak hangsúlyt, addig a második kötet a felvidéki magyar és német kisebbség sorsát érzékelteti. 

„Ez egyforma volt. 2 millió 300 ezer németről beszélünk az újonnan alakuló Csehszlovákia területén és 750 ezer magyarról, ami borzasztó nagy szám. A regényben van két család és tizenvalahány szereplő, de az a 2,3 millió és az a 750 ezer is egyenként egy-egy kettétört élet a maga tragikumával” – fogalmazott az írónő.

A kisemberek a nagy történelmi események forgatagában nem csak áldozatok voltak, de néhányan olykor elkövetők, cinkosok, árulók is. Nekünk, második, harmadik generációsokként az a felelősségünk, hogy ezt a kettős múltat megismerjük. A múlttal való szigorú szembenézésre sarkall ez a könyv, kimondatlanul is megelevenedve benne kassai, lőcsei, vagy éppen poprádi helyszínek. A mű olvasmányként is izgalmas, érdekfeszítő alkotás, jelentősége túlmutat az irodalmon.