Csáky: a nemzet továbbra is össze fog kötni bennünket, ha vállaljuk, ha akarjuk, ha nem adjuk fel...

„Él a magyar mindörökké, sosem veszhet el! Turulmadár őrzi népét, most is ránk figyel“ – olvashattuk a vasárnapi ünnepség meghívójában. A kultúrház melletti emlékparkban az esősre forduló időjárás ellenére sokan gyűltek össze. A jelenlevőket – többek között Csáky Pál fővédnököt, Kiss Balázst – Magyarország pozsonyi nagykövetségének  tanácsosát, a Béres házaspárt, Vitéz Csák Attila szobrászművészt, Vitéz Erdélyi Takács István törzskapitányt és bajtársait, a visegrádi Szent György Lovagrend képviselőit, Molnár Dezső helyi polgármestert, az MKP képviseletében Szigeti Lászlót, Farkas Ivánt és Bólya Szabolcsot, továbbá Popély Gyula történészt, valamint több felvidéki és magyarországi település küldöttségét, illetve a Csemadok és a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség képviselőit Dániel Erzsébet, a Csemadok nánai alapszervezetének elnöke köszöntötte. Mint hangsúlyozta: ez a történelmi emlékjel a magyarság élni akarásának szimbóluma, amellyel a nánaiak tisztelegni akarnak dicső őseink emléke előtt, s egyben hozzájárulni ahhoz, hogy a sokáig bűnös népnek nevezett magyarság visszanyerje önbecsülését.

Az ünnepi szónoklatot az esemény fővédnöke, Csáky Pál tartotta, aki beszéde elején kijelentette: augusztus huszadika kapcsán az ünnepi szónokok által felsorolt politikusi-történelmi tettek - államalapítás, a közigazgatási rendszer és az egyházszerkezet kialakítása - felidézésének köszönhetően kicsit jobbnak és értékesebbnek érezhetjük magunkat, mint máskor, tehát ilyenkor nagyon jó magyarnak lenni.

„Azt is elmondjuk, mert igaz, hogy ilyenkor a világon minden magyar ugyanazt érzi. Valami többről is talán szó van itt, mint csak a magyar állam és a magyar államszerkezet kialakításáról. Hogy illünk bele ebbe a képbe mi, külhoni magyarok, akik nem a jelenlegi Magyarország területén élünk, akiket közel száz évvel ezelőtt szakítottak le -- akaratunk ellenére – a nemzettestről? 2016-ban is azt mondjuk, hogy igenis ragaszkodunk nyelvünkhöz, kultúránkhoz, magyarságunkhoz, hagyományainkhoz, történelmünkhöz, szülőföldünkhöz és az egységes magyarság eszméjéhez. Mi itt, Nánán is ugyanolyan magyarnak érezzük magunkat, mint Budapest, Győr vagy Sopron bármelyik polgára. Lojális állampolgárai vagyunk egy másik országnak, betartjuk a törvényeit, néha jobban, mint az államalkotó többséghez tartozó egyének. Abban azonban nincs vita számunkra, hogy magyarok vagyunk és magyarok akarunk maradni!“ – hangsúlyozta a szónok.

Csáky Pál kitért arra is, hogy kérdezzük meg közel száz évvel Trianon után önmagunktól is azt, hogy mi az a belső pillér, mi az az erő, mi az a bizonyosság, amire ez a kijelentés épül-épülhet.

„Vajon  Magyarország polgárai számára is hogyan működhetett ez az eszme akkor, amikor a magyar állam nem tudta beteljesíteni a funkcióit? Például a török hódoltság időszakában, amikor három részre szakadt az ország. Például azokban az években is, amikor ideológiailag idegen vezetése volt az országnak, és kiszolgáltatták az országot az egyik vagy a másik nagyhatalomnak. Itt tudunk talán magyarázatot adni ennek a kiemelt mondatnak a mélységére: a szent istváni hagyaték talán több, mélyebb és teljesebb annál, hogy sem az állam megalakult, illetve az államszerkezet vagy az egyházi szerkezet kialakult" - fogalmazott Csáky.

Az EP képviselő beszélt arról is, hogy az elmúlt ezer évben valami többet is kaptunk egymástól és attól a közösségtől, amelyet az istváni tett kialakított. "Azt hiszem, hogy ma nem lehet mást kellőképpen és kellő hangsúllyal kiemelni ebből a folyamatból, mint azt, hogy ez egy olyan mű, mint egy katedrális. Az egyes elemek, az egyes kövek olyan gyönyörűen meg vannak munkálva, és mindegyik más, nincs két egyforma, mint ahogy az emberek között sincs két egyforma. Mindannyian mások vagyunk, mindannyiunknak más a lelkivilágunk, a történelmi és családi tapasztalataink, a kötődéseink. Sok mindenben nem értünk egyet, de a még nagyon sok dolog miatt vitázó magyar társadalom is augusztus 20-án elcsendesedik, s abban nincs vita, hogy ez egy fontos ünnep, ez egy mérföldkő, ami nem csak a múltra utal vissza, hanem a jövőbe is mutat“ – folytatta eszmefuttatását, kiemelve: ha ehhez ragaszkodunk, csak akkor tudjuk sikerre vinni majd az elkövetkező évszázadokat is.

Szerinte úgy van ez, mint a katedrálissal: egy-egy kő nem csak önmagát tartja, azok egymást is tartják.

„Ezek az ünnepségek, ezek az összejövetelek éppen arra jók, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül, hanem van egy közösség: a nemzet, amely nyelvben, kultúrában, történelemben, hagyományokban összekötött, összeköt és továbbra is össze fog kötni bennünket akkor, ha vállaljuk, ha akarjuk, ha nem adjuk fel – Magyarországon sem és a történelmi Felvidéken, illetve a világ más tájain sem!““ – foglalta össze a megítélése szerint legfontosabb szent istváni üzenet.

Azt is fontosnak tartotta elmondani: „csak addig lesz itt magyarság, s addig lesz a világon összmagyarság és történelmi magyarság, amíg lesznek emberek, akiknek fontos lesz az, hogy elmondják: igen, ezt mi akarjuk, ezt mi vállaljuk, ettől mi többek vagyunk, mások vagyunk, mint a többiek. Nem azt akarjuk mondani, hogy másokkal szemben vagyunk büszkék önmagunkra, hanem azt, hogy önmagunkért vagyunk büszkék ezen a napon önmagunkra. Egy kicsit több, egy kicsit szebb, egy kicsit teljesebb a mai létünk, mint a hétköznapok léte, s ez így helyes. Attól vagyunk emberek, hogy vannak értékeink, érzelmeink, s tudjuk, hogy mit akarunk, honnan jöttünk, és hová megyünk. Nem hagyjuk magunkat elsodorni mindenféle XXI. századi kihívások által sem“.

Csáky Pál ünnepi beszédét azzal zárta, hogy ma Nánán nem csak az államalapításról, mint nagy tettről, nem csak a politikusi horizontról, hanem az államfői és a spirituális horizontról is szólni kíván, mert véleménye szerint azoknak még sokszor többet köszönhetünk, mint a történelmi vagy a politikusi tettnek.

„Ugyanis az, ami a lelkünkben van, a szívünkben van, ami a tudatunkban és a fejünkben van, azt senki sem tudja feldarabolni. Csak önmagunk tudnánk, ám éppen erről szól a mai ünnep, hogy ezt ne engedjük és ne tegyük! Ezt senki sem tudja elvenni tőlünk. Mi magunk le tudnánk mondani róla, de ezt ne tegyük, mert ez tart meg bennünket értékes emberként! Az ünnepnapok lényege éppen az, hogy át tudjuk gondolni ezeket az összefüggéseket. Augusztus 20. és a szent istváni üzenet lényege az, hogy létünket, jelenünket és jövőnket be tudjuk tájolni. Azt hiszem, hogy talán ma Nánán is ez a legszebb és legteljesebb üzenet. Köszönjük, szent királyunk azt, amit kaptunk...!“ – zárta gondolatait Csáky Pál.

Az ünnepségen Sárai Balázs (Szőgyén) Veres Péter Ha nem lehetsz szálfa, Morvai Barbara (Nána) pedig Wass Albert Hontalanság hitvallása című versét mondta el. Pálmai József (Dömös) történelmi dalokkal, Vecserka Péter (Párkány) tárogatószólóval, Vadkerti Imre (Gúta) pedig Kormorán-dalokkal és az István, a király rockopera részleteivel emelte a rendezvény nívóját. Molnár Dezső polgármester Nána önkormányzata, lakossága és az egész felvidéki magyarság nevében köszönetet mondott a nagy álom teljesülését anyagilag segítő Béres házaspárnak és az ünnepség sikeréért munkálkodóknak, hogy az elkészült művel erősítik a magyarságtudatot.

Béres József magánvállalkozó elmondta: nejével, Máriával együtt azért tartotta fontosnak a Turul-szobor elkészítésének támogatását, mert a kultúrház melletti emlékparkban egy Országzászló-torzó volt, megvolt a talapzata, látszódott a zászló rúdja, de így nem volt teljes ez az emlékmű. „Bár arra felkerült az I. és II. világháborúban elesett embertársaink névsora, az mégis negatív üzenetet sugallt. Szerettük volna azt pozitív üzenettel felruházni. A feleségemnek jutott az eszébe, hogy a magyar megmaradást jelképező szép Turul-szobrot kellene a tetejére feltenni“ -- fogalmazott.

Béres József azt is elárulta, hogy Molnár Dezső polgármester kezdettől fogva pozitívan viszonyult a szoborállítás ötletéhez, s aktívan közreműködött a szoboravató ünnepség megvalósításában. A Csemadok nánai alapszervezete pedig a budapesti Bethlen Gábor Alap szerény anyagi támogatásával együtt járult hozzá tervünk kivitelezéséhez. "Mi választottuk ki a szobor elkészítőjét, Vitéz Csák Attila képzőművészt, aki a magyarországi Páty községben él. Hozzá a Szent György Lovagrend közreműködésével jutottunk el, és nagyon elégedettek vagyunk a kész emlékművel“.

Csák Attila saját bevallása szerint ez a Turulmadár a magyar lelkiséget képviseli. "Karmaiben Attila kardját tartja, hiszen a hagyomány szerint egy turul hozta el Attila vezér kardját. A madár szárnyának fesztávolsága 2 méter és 3 centiméter. Számomra ez mindenképpen az anyaországban és határokon túl élő magyarság összetartozását jelképezi, nagyon fontos esemény az, hogy a Felvidéken Turul-szobrot avatunk. Korábban Magyarország-szerte több kisebb méretű Turul-szobromat avatták fel, amelyek közül legfontosabb a lakóhelyemen, Pátyon felállított művem. Ennek a nánai megbízásnak azonban nagyon örültem, mert ide egy impozáns, nagy méretű madarat kértek, és szívesen tettem eleget e kérésnek“.

Dániel Erzsébet immár tíz éve a Csemadok nánai alapszervezetének elnöke, a szoboravatás során hangsúlyozta: „Ezt az emlékművet száz éve őrizzük, a Turulmadarat pedig 1200 év levegője veszi körül, s most községünk emlékművére is leszállt, hogy őrizze a múltat, és a jövőbe mutasson. Vigyázzunk rá, őrizzük mi is ezt az emlékművet! Kedves fiatalok, utánunk jövők, rátok vár a feladat, hiszen jelképek és ereklyék nélkül nincs ország, nincs nemzet. Erről sose feledkezzetek meg! Adjátok át az ősi üzenetet gyermekeiteknek!“.

A Csemadok elnöke szólt arról is, hogy a nemzeti ünnepekről helyi szinten immár 65 éve hagyományosan csak a Csemadok emlékezik meg. Ezért Béresék is a szervezetet bíztak meg a szervezési teendőkkel. Nánán már 12 Csemadok által állíttatott emlékjel, azok között trianoni emlékkő is található. A háborús és nemzeti megemlékezéseket is a sajátos hangulatú parkban szokták tartani, s ahogy megígérte: ez így lesz a jövőben is.

A példa és üzenet értékű ünnepség meglepő aktusaként a Szent György Lovagrend kitüntetésben részesítette a legutolsó élő nánai leventét, a 93 éves Böjti Flóriánt. Többen koszorúkat helyeztek el az emlékjelnél, végül a jelenlevők közösen elénekelték a Himnuszt.