Bemutatták Máté László új könyvét

A szilicei Kakasmandikó polgári társulás kétnapos kulturális fesztivál keretében szervezte a vasárnapi megemlékezést és könyvbemutatót. Az ünnepi istentiszteleten a terényi Csak Te kórus szolgált énekkel és zenével.

A késő gótika korában épült, református erődtemplomban ünnepi istentisztelet keretében adóztak az első világégés áldozatainak. A templom falán található fekete márványtáblán 39 név olvasható. Derékba tört életük előtt fejet hajtottak nemcsak a helybéliek, de a harangszó hívó szavára összesereglett hozzátartozók és ismerősök.

„Tudatlak kedves egy igaz feleségem megkaptam leveled. Csak azzal vigasztalom magam, hogy egészségesek vagytok. Én nem tehetek semmit irántatok, akárhogy is vagytok. Bár az Úr fordítaná már meg ezt a keserű, sanyarú életet. Hogy is hordozhatnám az Ti bajotok…” – a 32 évet élt szilicei Máté László tábori levelezőlapra írta aggódó sorait. Aztán 1 év múlva, a nagy háború egyik legvéresebb hadszínterén, Felső-Isonzónál haslövést kapott. Még aznap, két bajtársával együtt eltemették.

„Nagyapám tábori levelezőlapjaiban arról olvasok, hogy milyen istenfélő ember volt, a családjáért hogyan imádkozott, a hazáért milyen aggodalommal volt, mi lesz a sorsa Magyarországnak, ha gyarapodnak az ellenségei. Ha tudta volna, milyen szomorú sors vár a családjára, hisz 4 árva maradt utána, 3 leány és egy fiú. Õ szeretett volna hazajönni. Közel volt, Losoncon, a 25. gyalogezred katonájaként, onnan vitték a „marsba”, ami azt jelenti, ki a frontra. Nem engedték haza, nem tudott elbúcsúzni családjától, s már nem tért vissza” – mondta Máté László író.

A soha nem látott nagyapa megismerésének gondolatából eredő nyugtalanság késztette az unokát, Máté Lászlót, hogy kutassa a 100 évvel ezelőtti történéseket. Levéltári kutatásokat végzett, két éve Isonzóra is eljutott. A gyűjtött anyagból született meg 173 oldalas könyve Nagyapám Isonzón címmel, amelyet az Óbudai Egyetem közreműködésével 600 példányban adott ki. Rózsaszirmos szilicei keresztelőjénél az egyetem rektora bábáskodott.

„A könyv támogatása hosszú távú stratégiánk egy része. A technikai kihívást azt jelentette, hogy jó néhány fotónak a felbontása, minősége nem a legjobb volt, a kollégáknak elég sokat kellett dolgozni. Most mindenki megláthatja a könyvben, hogy sikerült. Szép stílusban megírva tud szólni egy széles közönséghez, hisz ez nemcsak a sziliceieknek, nemcsak a kassaiaknak, nemcsak az itteni magyaroknak, hanem szinte mindenkinek szól, hisz mindenki családjában volt olyan, aki érintve volt a nagy háborúban” – fogalmazott prof. Dr. Fodor János, az Óbudai Egyetem rektora. 

Az írót nagyapja sírjához egykori egyetemi diáktársa is elkísérte. „Számomra a legmeghatóbb az volt, hogy a nagyapját, akit nem ismert és lázasan kutatta, megtalálta a sírját, és innen Szilicéről vitt kétkilónyi földet. S amikor elhintette nagyapja sírhelyén, akkor abban a pillanatban megszólalt a kakukkmadár” – emlékezett vissza Malasics István.

A 80. esztendejét taposó szilicei Mezei Sándor bácsi is részt vett a könyvbemutatón. Az idén CSEMADOK-nagydíjas hagyományőrző galíciai huszárnótát énekelt, meg is hatódott. „Mint gyerek szerettem hallgatni a háborús történeteket, hogyan harcoltak az ilyen meg olyan fronton” – mondta. "Vince nagyapám, ő visszakerült. De akik Szilicéről elkerültek, sokan ottmaradtak lovastul, szekerestül. Elvesztek a háborúba” – fűzte hozzá.

Máté László Sziliceföld, Sziliceföld c . könyve után már második olyan publikációval jelentkezik, amelyben szűkebb pátriájának állít emléket. Ám 100 év távlatából nemcsak egy gömöri parasztember krisztusi kort megélt történetét mutatja be, hanem családtörténeten, lebilincselő isonzói utazáson keresztül a felvidéki magyarság egyéni és nemzeti tragédiáját.