Bárczi Zsófia: tovább akarom vinni a karunkat eddig jellemző pozitívumokat

Ön április elsejétől látja el a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának (KETK) dékáni feladatkörét. Mindeközben intézményükben még folyamatban volt az akkreditáció, szembesült-e az akkreditációval kapcsolatos vagy egyéb problémákkal a hivatal átvételekor?

Zökkenőmentesen zajlott a hivatal átadása, amely során nem szembesültem az akkreditációval kapcsolatos vagy egyéb problémákkal. Az előbbieket ugyanis már folyamatában oldotta az egyetem, illetve a KETK-re vonatkozó kérdéseket jóval a hivatalom átvétele előtt a kar, és további gondok sem merültek fel.

Elődje, a kart két megbízatási időszakban vezető Komzsík Attila portálunknak adott búcsúinterjújában elmondta, hogy a KETK célul tűzte ki a regionális idegenforgalom mesterképző programjának az akkreditációját, valamint a habilitációs és egyetemi tanári jog megszerzését. Sikerrel jártak-e téren, és lezárult-e már önöknél az akkreditáció?

Korábban benyújtottuk a vonatkozó kérvényeket, amelyekről majd rövidesen tárgyal az Akkreditációs Bizottság. Remélem, hogy sikeresen zárul ez a folyamat.

Tervezi-e a KETK tanulmányi programjai kínálatának bővítését, illetve doktori programok akkreditálását, vagy már elég szélesnek bizonyul a képzési portfóliójuk? Milyen tervei vannak, hogy rugalmasan reagáljanak a munkaerőpiaci változásokra?

Nem régen zajlott le nálunk az úgynevezett komplex akkreditáció, annak kapcsán nagyon alaposan átgondoltuk a tanulmányi programjainkat, és várunk az említett magiszteri program akkreditációjára. Jelenleg nem tervezzük azt, hogy még további programokat is benyújtsunk, hiszen korábban sikeresen akkreditálták a kétnyelvű ügyvitelszervező programunk magiszteri szintjét. Ennek köszönhetően szeptemberben már megnyithattuk az első magiszteri szintű évfolyamot, és várjuk a másik magiszteri szakkal kapcsolatos döntést. Azt gondolom, hogy jelenleg ennél többre nincs szükség. Azt, hogy a jövő mit hoz, nem láthatjuk előre. Szükség esetén, bízom benne, hogy ahogy eddig is, újfent képesek leszünk reagálni a munkaerőpiaci változásokra.

Az évi költségvetést illetően elkészült-e már az egyetemükön belüli elosztás? Ha igen, azzal milyen mértékben elégedett?

Egyetemünk az évi költségvetés kidolgozása kapcsán már több éve ugyanazt a minisztériumi módszertant alkalmazza. Az egyetem költségvetésének pótlását éppen ezen a héten tárgyalta a rektori kollégium. A minisztérium utólagosan elkülönített 20 millió eurós felsőoktatási pénzcsomagjának köszönhetően is az idei költségvetés a vártnál valamivel pozitívabban alakult számunkra.   

Dékáni posztja elfoglalásakor milyen elsődleges célokat tűzött ki maga elé?  Az elődje által járt úton kíván-e továbbmenni, vagy esetleg bizonyos területeken jelentős változtatásokat szeretne-e megvalósítani?

Igazából az elmúlt négy év időszakát tudom belülről átlátni, hiszen ez idő alatt tevékenykedtem a kar egyik dékánhelyetteseként, és vettem részt a kar életének az alakításában. Így értelemszerűen azt gondolom, hogy azok a folyamatok, illetve változások, amelyek az elmúlt négy évben jellemezték a kart, mindenképpen jók. Tehát azt az utat, amelyen az elmúlt években jártunk, okvetlenül folytatni kívánom. Mindenképpen tovább akarom vinni azokat a pozitívumokat, amelyek eddig jellemezték a karunkat.

Hogyan növelné a kar tudományos és publikációs teljesítményét, illetve mi mindent tervez a tehetséggondozás, valamint az eddiginél még nagyobb pályázati sikereik érdekében?

Karunk tudományos eredményei az elmúlt években némileg átstrukturálódtak. A publikációs tevékenység mögött megjelent a tudatos tervezés. Erre azért van szükség, mert az egyetemek finanszírozása nagy mértékben függ az egyetem által nyújtott tudományos teljesítménytől. Annak egyik szegmense pedig éppen a publikáció. A minőség kérdése különböző tudományterületek között nehezen mérhető össze, a minisztérium azonban egy egységes módszertan alapján értékeli a teljesítményeinket, tekintet nélkül arra, hogy milyen tudományterületen születtek. Ez nem szerencsés, de ez a valóság, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért van szükség a tudatos tervezésre.

Karunkon eddig is nagy figyelmet szenteltünk a tehetséggondozásnak. Amire igazán nagy szükség van, az ennek az intézményesítése, tehát az, hogy ne ad hoc jelleggel, ötletszerűen, hanem átgondoltan, áttekinthetően, az abban résztvevőknek az eddiginél nagyobb biztonságot nyújtva működjön. Ennek a kidolgozását már elkezdtük. Pályázati sikereinkkel nem vagyok elégedett, de ennek is két arca van. Az egyik a belülről látható dolog: az elmúlt években a pályázatok benyújtása terén az egyetemi oktatók sokkal nagyobb számú kezdeményezését tapasztalhatjuk. A nagy európai pályázatokon belül viszont nehéz labdába rúgni. A pályázati sikeresség gyakran a kapcsolathálón is múlik, amit a jövőben szeretnék jobban kiaknázni.    

Miként látja: szükség van-e további infrastrukturális fejlesztésekre, esetleg a személyi feltételek javítására?

Annak ellenére, hogy a mi karunk nagyon jól felszerelt, nincs olyan helyzet, amelyen nem lehetne javítani. Ugyanez vonatkozik a személyi állományunkra is. Nagyon örülnék annak, ha ezen a téren bővítést hajthatnánk végre, ez az azonban mindig az anyagiak függvénye.

Saját megítélése szerint a következő években valamiképp jelentős mértékben növelhető-e a KETK 600 hallgató körüli létszáma? Bármilyen tekintetben vetélytársnak tartja-e a Selye János Egyetem Tanárképző Karát? Mivel győzné meg a fiatalokat arról, hogy a KEKT-en akarjanak továbbtanulni?

Voltak olyan évek, amikor az előzetes jóslatainkra rácáfoltak a beiratkozási adatok és arányok, míg más években a hallgatói létszám tekintetében csalódnunk kellett. Ebben a vonatkozásban a demográfiai mélypont közelsége már nyilvánvalóan erősen érezhető. Nemcsak a mi karunk küzd problémákkal a diáklétszámot illetően, hanem hasonló tünetek szinte valamennyi szlovákiai felsőfokú oktatási intézményben észlelhetők. Másrészt a képzés jellege erősen meg tudja határozni a fiatalok érdeklődését. Egy alapjában véve humán és pedagógiai képzést nyújtó intézménynek nagyon meg kell dolgoznia a diáklétszám megtartásáért vagy növeléséért.

Karunk és a Selye János Egyetem között csak a tanárképzés területén van némi átfedés, egyébként más profilú képzéseink vannak. Elsősorban a képzési kínálatunkkal akarjuk karunkra vonzani a fiatalokat. Tény, hogy a felsőoktatási intézmények gyakran olyan helyzetbe kényszerülnek, hogy egymásra licitáljanak, sokféle ígérettel rukkoljanak elő, olyasmit azonban nem lenne szerencsés ígérni, amit nem tudunk betartani. Nagyon nehéz eltalálni azt, hogy mivel lehet legjobban meggyőzni a fiatalokat. Van, akire a későbbi jó elhelyezkedési lehetőség fog hatni, mást pedig az oktatás magas színvonala vagy a pezsgő diákélet vonz majd be a KETK-re. Mi megpróbálunk egy olyanfajta kínálatot nyújtani, amiben sokféle dolog, így a nívós oktatás, a tehetséggondozás és a vonzó diákélet egyaránt megtalálható.    

Ön korábban a KETK nemzetközi kapcsolataiért felelős dékánhelyetteseként dolgozott. Sikerült-e szerteágazó kapcsolatrendszert kiépíteniük külföldi egyetemekkel? Miben nyilvánul meg az együttműködésük?

Jelenleg a külkapcsolatok iránti nyitottság alapvetően jellemzi a hazai és az európai felsőoktatást. Hozzánk is jóval több megkeresés, kapcsolatfelvételi ajánlat érkezett az elmúlt két évben, mint korábban. A felsőoktatási intézmények nagyon tudatosan építik a kapcsolathálót. A KETK-nek a közelmúltban sikerült egy olyan kapcsolathálót létrehoznia, amely tökéletesen megfelel a kar profiljának, azaz a hasonló profilú közép-európai felsőoktatási intézmények közül a számunkra fontosabbakkal már kapcsolatban állunk. Az egyik előző dékánhelyettesünk finn és észt kapcsolatokat épített ki, s a finnugor tanulmányi programunk keretében azokat kamatoztatni is tudjuk. A továbbiakban olasz, spanyol és török intézményekkel is kapcsolatba léptünk. A diák- és oktató-mobilitás, tehát a csereprogramok keretében külföldre utazhatnak hallgatóink és egyetemi oktatóink, illetve hozzánk is érkeznek külföldi kollégák és diákok. Kapcsolatainkat közös projektek esetében is felhasználjuk, konferenciákat szervezünk, külföldi tanácskozásokon veszünk részt, előadásokat tartunk...

A kar vezetése mellett marad-e elég ideje az oktatásra és a kutatásra? Ön részt vesz-e a július végén a KETK-en zajló, az Európai Unióban érvényesülő nyelvi jogokról szóló nemzetközi konferencia előkészítésében? Jelenleg mit lehet tudni erről a nagyszabású rendezvényükről?

Az oktatásra és a hallgatókkal való foglalkozásra mindenképpen kell időnek maradnia, hiszen azt a munkakörömből eredően is végeznem kell. Azt még nem tudom, hogy a kutatásra marad-e majd időm. Az említett nemzetközi konferencia tulajdonképpen még az előző feladatköröm öröksége. Dékánhelyettesként ugyanis erre a célra én pályáztam, és karunk részéről annak szervezése is elsősorban rám hárult. Éppen a múlt héten volt az első workshopunk, amely során a konferencia felhívását, tartalmi céljait pontosítottuk. Hamarosan megjelenik a felhívásunk, éppen a meghívott előadók listáját állítjuk össze, és további szervezési teendőkre is sor kerül.