Baktériumok vethetnek gátat a halálos denevérkórnak
Az egyes denevérek testén természetesen előforduló baktériumok hasznosnak bizonyulhatnak a fehérorr-szindrómát kiváltó, halálos gombás kór visszaszorításában.
A betegség Észak-Amerika keleti részén már megtizedelte a populációkat, és fokozatosan terjed a kontinensen. A Kaliforniai Egyetem kutatói olyan baktériumokat izoláltak, amelyek erőteljesen gátolták a szindrómát kiváltó gomba növekedését laboratóriumi tesztek során.
Joseph Hoyt, a vizsgálat vezetője kifejtette, jelenleg azt vizsgálják, a denevérek eme baktériumokkal való kezelése védelmet nyújthat-e a kórral szemben. „Jelenleg élő állatokkal végzett tesztek eredményeit összesítjük, ha pozitívnak bizonyulnak, a következő lépésben megkezdjük a kismértékű terepi tesztelést” - tette hozzá. A laboratóriumi tanulmányok eredményeiről a PLoS One folyóiratban számoltak be.
Hoyt négy denevérfaj bőrén élő baktériumokat izolált, majd tesztelte, képesek-e gátolni a gomba növekedését. Hat baktériumizolátum (mindegyikük a Pseudomonas nemzetség tagja) ígéretesnek mutatkozott, ezért további teszteket végeztek velük. Mindegyikük kiemelkedő mértékben gátolta a növekedést, két izolátum pedig különösen jól teljesített a gomba visszaszorításában több mint 35 napon át.
Hoyt szerint ígéretes, hogy a gomba növekedését gátló baktériumok a denevérek bőrén természetesen előfordulók. „Elképzelhető, hogy túl kevesen vannak a kór visszaszorítására, de ha felduzzasztjuk számukat, talán jótékony hatást érhetünk el” - magyarázza.
Abban reménykednek, a denevéreknél a hibernáció alatt alkalmazott baktériumspray eléggé elfojthatja a gombát ahhoz, hogy az állatkák túléljék a telet. A fehérorr-szindrómát (Pseudogymnoascus destructans) kiváltó gomba a denevérek szőr nélküli bőrfelületein, az orron, fülön és szárnyon burjánzik el a hibernáció alatt, amikor testhőmérsékletük leesik.
Marm Kilpatric, a vizsgálat társszerzője korábbi kutatásában feltárta, hogy a gomba szinte minden denevérre átterjedhet a szunnyadó kolóniában, de a telet túlélő egyedek meg tudnak tőle szabadulni a hibernáció befejeztével és testhőmérsékletük emelkedésével. Hozzátette, nagyon izgalmas a lehetőség, hiszen a betegség akadálytalanul pusztít az országban.
Négy denevérfajt különösen erősen sújt a kór, bizonyos regionális populációik egyedszáma több mint 90 százalékkal hanyatlik. Az egyik faj, az északi nagyfülű denevér (Myotis septentrionalis) a jelek szerint a kihalás felé araszol. „Minden területen, ahol a betegség néhány éve megjelent, ez a denevérfaj eltűnt. Jelenleg semmilyen eszközünk nincs védelmükre” - tette hozzá.
Hoyt szerint az új eredmények felvetik annak lehetőségét is, hogy a természetesen jelenlévő baktériumok részben megmagyarázhatják a betegség hatásait érintő különbségeket a fajok között. A legerősebb gátló tulajdonsággal rendelkező izolátumokat olyan denevérfajból tenyésztették ki, amelynél alacsonyabb volt a fehérorr-szindróma kiváltotta pusztulás mértéke, mint más fajoknál.
Hozzátették, ennek ellenére további kutatásokra van szükség, hogy felmérhessék, a betegség súlyossága kapcsolatba hozható-e a vadon élő denevéreken található baktériumokkal.
Joseph Hoyt, a vizsgálat vezetője kifejtette, jelenleg azt vizsgálják, a denevérek eme baktériumokkal való kezelése védelmet nyújthat-e a kórral szemben. „Jelenleg élő állatokkal végzett tesztek eredményeit összesítjük, ha pozitívnak bizonyulnak, a következő lépésben megkezdjük a kismértékű terepi tesztelést” - tette hozzá. A laboratóriumi tanulmányok eredményeiről a PLoS One folyóiratban számoltak be.
Hoyt négy denevérfaj bőrén élő baktériumokat izolált, majd tesztelte, képesek-e gátolni a gomba növekedését. Hat baktériumizolátum (mindegyikük a Pseudomonas nemzetség tagja) ígéretesnek mutatkozott, ezért további teszteket végeztek velük. Mindegyikük kiemelkedő mértékben gátolta a növekedést, két izolátum pedig különösen jól teljesített a gomba visszaszorításában több mint 35 napon át.
Hoyt szerint ígéretes, hogy a gomba növekedését gátló baktériumok a denevérek bőrén természetesen előfordulók. „Elképzelhető, hogy túl kevesen vannak a kór visszaszorítására, de ha felduzzasztjuk számukat, talán jótékony hatást érhetünk el” - magyarázza.
Abban reménykednek, a denevéreknél a hibernáció alatt alkalmazott baktériumspray eléggé elfojthatja a gombát ahhoz, hogy az állatkák túléljék a telet. A fehérorr-szindrómát (Pseudogymnoascus destructans) kiváltó gomba a denevérek szőr nélküli bőrfelületein, az orron, fülön és szárnyon burjánzik el a hibernáció alatt, amikor testhőmérsékletük leesik.
Marm Kilpatric, a vizsgálat társszerzője korábbi kutatásában feltárta, hogy a gomba szinte minden denevérre átterjedhet a szunnyadó kolóniában, de a telet túlélő egyedek meg tudnak tőle szabadulni a hibernáció befejeztével és testhőmérsékletük emelkedésével. Hozzátette, nagyon izgalmas a lehetőség, hiszen a betegség akadálytalanul pusztít az országban.
Négy denevérfajt különösen erősen sújt a kór, bizonyos regionális populációik egyedszáma több mint 90 százalékkal hanyatlik. Az egyik faj, az északi nagyfülű denevér (Myotis septentrionalis) a jelek szerint a kihalás felé araszol. „Minden területen, ahol a betegség néhány éve megjelent, ez a denevérfaj eltűnt. Jelenleg semmilyen eszközünk nincs védelmükre” - tette hozzá.
Hoyt szerint az új eredmények felvetik annak lehetőségét is, hogy a természetesen jelenlévő baktériumok részben megmagyarázhatják a betegség hatásait érintő különbségeket a fajok között. A legerősebb gátló tulajdonsággal rendelkező izolátumokat olyan denevérfajból tenyésztették ki, amelynél alacsonyabb volt a fehérorr-szindróma kiváltotta pusztulás mértéke, mint más fajoknál.
Hozzátették, ennek ellenére további kutatásokra van szükség, hogy felmérhessék, a betegség súlyossága kapcsolatba hozható-e a vadon élő denevéreken található baktériumokkal.
Forrás
Híradó.hu
