Aranyukat féltik a németek
WASHINGTON, BERLIN. A német aranykészlet nagy részét az amerikai központi bank széfjében őrzik.
Már Charles De Gaulle-nak is megvoltak a kétségei a dollárral szemben, így alig két évtizeddel a világháború után aranyra váltotta be Franciaország dollártartalékát. De nem csak erről gondoskodott, hanem arról is, hogy az arany az amerikai jegybank trezorjaiból 1966-ban hazakerüljön Párizsba.
A gazdasági világválságra adott magyarázatokban fontos szerepet játszik a különböző államok aranytartaléka, illetve ezek sorsa. Mivel kevesek számára érthető az országok pénzügyi rendszerének működése, az aranytartalékok megléte és tárolása termékeny talaj az összeesküvés-elméletekre. A pénzügyi válság és a gazdasági recesszió pedig világszerte legalább annyi összeesküvés-elméletet szült, mint a holdraszállás, vagy a Kennedy-gyilkosság.
Az Egyesült Államok után Németország rendelkezik a legnagyobb aranytartalékkal a világon, melynek összmennyisége 3400 tonna, értéke 175 milliárd dollárra tehető. Az aranytartalék szerepe az, hogy erősítse az emberek papírpénzbe vetett bizalmát, valamint biztonságot nyújtson a válság idején. A német aranynak azonban csak kis része található a frankfurti jegybank pincéjében, a többit a New York-i Fed-ben, az Egyesült Államok központi bankjában, Londonban és a párizsi Banque de France-ban tárolják.
Német képviselőknek azonban feltűnt, hogy a német kormány és a német jegybank mennyire szűkszavú, amikor az aranytartalékok idegenben való tárolásáról van szó. A hivatalos magyarázat szerint a különböző tárhelyek arra szolgálnak, hogy logisztikai nehézségek nélkül lehessen mozgósítani a tartalékokat, és annak ellenére, hogy idegen kezek őrzik az aranyat az természetesen a német állam tulajdona marad. A német jegybanknak semmilyen kétsége sincs az amerikai, brit és francia tárhelyek biztonsága felől.
Arról azonban nem szól a fáma, hogy ki, és mikor látta utoljára ezt az aranyat, illetve, hogy szükség esetén mennyi idő alatt lehet hozzáférni. Az erre vonatkozó értesüléseket a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a Bundestag államháztartási bizottsága a nyári szünet után akarja megtárgyalni.
Az aranytartalékok leltározása nem csak Németországban, hanem az Egyesült Államokban is felmerült. A Federal Reserve manhattani és Fort Knox-i jól őrzött széfjeinek átvilágítását szorgalmazza évek óta az emiatt nem túl népszerű Ron Paul republikánus képviselő.
"Nem lenne rossz, ha az amerikaiak megtudnák, megvan-e még az aranyuk, végül is ez az ő tulajdonuk. Szakértők azt sejtik, hogy az elmúlt évtizedben a központi bankjaink eladtak, vagy kölcsönadták az aranyat. Ezt azonban a kormányunk tagadja - mondta a képviselő a Fox News egy korábbi interjújában. " Amennyiben ez nincs így, akkor nem kellene tartaniuk egy könyvvizsgálattól, amit egyébként legutóbb harminc évvel ezelőtt végeztek" - tette hozzá.
A német jegybank álláspontja szerint a már évek óta alkalmazott állapotfelmérés megfelel a törvényi előírásoknak. A tárhelyek pedig minden évben biztosítják a jegybankot arról, hány uncia aranyat tárolnak és ez nem csak mennyiséget, hanem az arany minőségét is minden alkalommal visszaigazolja. A Bundesbank hangsúlyozza, hogy harmadik félnek nincs hozzáférése az aranyhoz és nem is támaszthat igényeket.
Ezek válaszok azonban nem mindenkit nyugtatnak meg. A kereszténydemokrata politikusok egy része még arról sincs meggyőződve, hogy a német arany hazaszállítása túl bonyolult lenne. Így azt kezdeményezték, hogy az állam tulajdonában levő nemesfém tömböket és rudakat hozzák haza.
A gazdasági világválságra adott magyarázatokban fontos szerepet játszik a különböző államok aranytartaléka, illetve ezek sorsa. Mivel kevesek számára érthető az országok pénzügyi rendszerének működése, az aranytartalékok megléte és tárolása termékeny talaj az összeesküvés-elméletekre. A pénzügyi válság és a gazdasági recesszió pedig világszerte legalább annyi összeesküvés-elméletet szült, mint a holdraszállás, vagy a Kennedy-gyilkosság.
Az Egyesült Államok után Németország rendelkezik a legnagyobb aranytartalékkal a világon, melynek összmennyisége 3400 tonna, értéke 175 milliárd dollárra tehető. Az aranytartalék szerepe az, hogy erősítse az emberek papírpénzbe vetett bizalmát, valamint biztonságot nyújtson a válság idején. A német aranynak azonban csak kis része található a frankfurti jegybank pincéjében, a többit a New York-i Fed-ben, az Egyesült Államok központi bankjában, Londonban és a párizsi Banque de France-ban tárolják.
Német képviselőknek azonban feltűnt, hogy a német kormány és a német jegybank mennyire szűkszavú, amikor az aranytartalékok idegenben való tárolásáról van szó. A hivatalos magyarázat szerint a különböző tárhelyek arra szolgálnak, hogy logisztikai nehézségek nélkül lehessen mozgósítani a tartalékokat, és annak ellenére, hogy idegen kezek őrzik az aranyat az természetesen a német állam tulajdona marad. A német jegybanknak semmilyen kétsége sincs az amerikai, brit és francia tárhelyek biztonsága felől.
Arról azonban nem szól a fáma, hogy ki, és mikor látta utoljára ezt az aranyat, illetve, hogy szükség esetén mennyi idő alatt lehet hozzáférni. Az erre vonatkozó értesüléseket a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a Bundestag államháztartási bizottsága a nyári szünet után akarja megtárgyalni.
Az aranytartalékok leltározása nem csak Németországban, hanem az Egyesült Államokban is felmerült. A Federal Reserve manhattani és Fort Knox-i jól őrzött széfjeinek átvilágítását szorgalmazza évek óta az emiatt nem túl népszerű Ron Paul republikánus képviselő.
"Nem lenne rossz, ha az amerikaiak megtudnák, megvan-e még az aranyuk, végül is ez az ő tulajdonuk. Szakértők azt sejtik, hogy az elmúlt évtizedben a központi bankjaink eladtak, vagy kölcsönadták az aranyat. Ezt azonban a kormányunk tagadja - mondta a képviselő a Fox News egy korábbi interjújában. " Amennyiben ez nincs így, akkor nem kellene tartaniuk egy könyvvizsgálattól, amit egyébként legutóbb harminc évvel ezelőtt végeztek" - tette hozzá.
A német jegybank álláspontja szerint a már évek óta alkalmazott állapotfelmérés megfelel a törvényi előírásoknak. A tárhelyek pedig minden évben biztosítják a jegybankot arról, hány uncia aranyat tárolnak és ez nem csak mennyiséget, hanem az arany minőségét is minden alkalommal visszaigazolja. A Bundesbank hangsúlyozza, hogy harmadik félnek nincs hozzáférése az aranyhoz és nem is támaszthat igényeket.
Ezek válaszok azonban nem mindenkit nyugtatnak meg. A kereszténydemokrata politikusok egy része még arról sincs meggyőződve, hogy a német arany hazaszállítása túl bonyolult lenne. Így azt kezdeményezték, hogy az állam tulajdonában levő nemesfém tömböket és rudakat hozzák haza.
Forrás
hirado.hu
