2017. február 13., 13:59

A túlélést segíti egy mélytengeri tintahal aszimmetrikus szeme

A mélytengeri élőlények néhány igen furcsa jellegzetességre tettek szert, hogy életben maradjanak hideg, sötét élőhelyükön. Küllemét tekintve közülük is kitűnik a „kancsal” Histioteuthis heteropsis tintahal, amelynek egyik szeme átlagos, míg a másik hatalmas, kitüremkedő.
201702131319550.sq01.jpg

Kate Thomas, a Duke Egyetem kutatója a Monterey Bay Akvárium Kutatóintézetének (MBARI) több mint 150 videofelvételét tanulmányozta, és elsőként talált bizonyítékot az állatok viselkedésében arra, hogy „kancsalságuk” két egymástól igencsak eltérő fényforrás észlelését segíti elő.

A megfigyelések a vizuális szimulációkkal együtt azt sugallják, hogy a nagyobb szem kifejezetten a felfelé vizslatásra specializálódott, vagyis a tengeri élőlények árnyékát kutatja a gyorsan eltűnő napfényben, míg a kisebbik szerv lefelé, a sötétebb vizekbe tekint, biolumineszcens felvillanásokat keresve.

A ragyogó rózsaszín árnyalatú fejlábú az óceán úgynevezett mezopelágikus, avagy „alkonyati” zónájában él (mintegy 200-1000 méterrel a felszín alatti mélységtartomány). Az eme mélységeket elérő fény nagyon halovány, egyszínű kék és fentről egyenesen lefelé halad. A tengeri élőlények biolumineszcens felvillanásai – ami veszélyt jelezhet, de potenciális zsákmányról is árulkodhat – viszont gyakran fényesebbek a környező napfénynél.

Egy évszázaddal ezelőtti felfedezése óta a tintahal furcsa szeme rejtély a kutatóknak. Viselkedésének vizsgálatához Thomas, az MBARI távirányítású robotjának mintegy 30 évnyi videogyűjteményét fésülte át, amiben 152 megfigyelést rögzítettek a Histioteuthis heteropsisról és kilencet hasonló, de ritkább rokonáról, a Stigmatoteuthis dofleiniről.

A kutató kiderítette, hogy ezek a lassan úszó tintahalak jobb szeretnek sodródni a vízben olyan pózban, amely emberi szemnek fejjel-lefelé állapotúnak hat, de közel függőleges, és lehetővé teszi, hogy a nagy szem állandóan felfelé tekintsen, míg a kicsi a mélységet pásztázza.

Vizuális szimulációkkal Thomas arra is rájött, hogy mivel a napfény csak közvetlenül felülről érkezik, egy lefelé néző szemmel szinte lehetetlen lenne kiszúrni a sziluetteket eme háttér előtt.

Hasonlóképpen, míg a felfelé tekintő szerv méretének kismértékű növelése igencsak javítja a halovány napfény érzékelésének képességét, ha a lefelé néző szem nagyobb volna, nemigen járulna hozzá a biolumineszcens felvillanások jobb érzékeléséhez a sötét háttér előtt.

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.